„Ezek a képek csendből, fájdalomból, nehézségekből, abból születtek, amit már nagyon nehéz volt cipelni” – mondta Varga Viktória klinikai szakpszichológus, a Józan Babák Egyesület munkatársa A változás színei című kiállítás megnyitóján szeptember 30-án a Mandák-házban. Az alkotások az egyesület művészetterápiás foglalkozásain születtek, klienseik

útjába engednek betekintést.

„Húsz éve, tapasztalat és protokoll híján, nem igazán nyújtott segítséget senki szerhasználó várandós édesanyáknak. Még a kevésbé súlyos esetekben sem, ha csak hétvégi partidroghasználó volt valaki, vagy épp egy szilveszteri buli alkalmával kissé felöntött a garatra korai terhességéről még mit sem sejtve. A kérdésre, hogy a drog vagy az alkohol hogyan hat a magzat fejlődésére, nemigen kaptak választ. Az addiktológus azt mondta, nem szülész-nőgyógyász, a szülészorvos pedig azt, hogy nem addiktológus” – idézi fel a kezdeteket Oberth Bettina alapító, szociális munkás.

Az egyesület történetét bemutatva arról is beszélt, hogy a Józan Babák kezdetben informatív önsegítő csoportként működött:

hogy tapasztalatokkal segítsék sorstársaikat. Magdolna utcai irodájukat egyre több, zömében igazán problémás, intravénásszer-használó nő látogatta. „Akkor tapasztaltuk, ez sokkal mélyebb merítés, mint a partidroghasználók köre.” Belátták, hogy ez professzionális szolgáltatást igényel.

2007-ben alapították meg az egyesületet, amely alacsonyküszöbű ellátást nyújt (az ellátást igénybe vevő a nevét sem köteles elárulni, nincs szükség tajkártyára, a józanság sem elvárás). Ez a belépési kapu a magasabb küszöbű szolgáltatás felé, a bizalmatlan, sérülékeny ügyfélkört könnyebb így elérni. „A legtöbb várandós szerhasználó kórházi ellátást igényel, de nem mer bemenni, mert fél a megbélyegzéstől, a lekezelő bánásmódtól” – mondta Oberth Bettina.

Az esetek többségükben rendkívül komplexek. A szerhasználat, mint tünet csak a jéghegy csúcsa. Testi és lelki kizsákmányolás, bántalmazás, családon belüli erőszak, gyerekelhelyezési és válóperek, lakhatási problémák, egészségügyi és szociális ellátatlanság, szörnyű mentális állapot – ezek megoldásával mind-mind foglalkoznak.

Az egyesület hetente 4 napon át tart nyitva, rendszeresen szervez művészetterápiás és traumafeldolgozó csoportfoglalkozásokat, megkereső munkát végez, nonstop krízisdiszpécser-szolgálatot biztosít, családjogi szolgáltatást és pszichológiai ellátást is nyújt.

A legtöbb kliensük családi erőszak áldozata. Statisztikájuk szerint 69 százalékuk ellen követtek el emberölési kísérletet, míg fizikai bántalmazást a kiskorú ügyfeleik 76, a nagykorúak 92 százaléka szenvedett el, szexuális abúzust a kiskorúak 76, a nagykorúak 84 százaléka. Érzelmi bántalmazást pedig kiskorúként 76, nagykorúként 100 százalékuk – és 67 százalékuk érintett prostitúcióban is.

A poszttraumás stressz zavar (PTSD) előfordulása ügyfeleik körében 38 százalék, a krónikus PTSD előfordulása 46 százalék, sorolta a szörnyű számokat Oberth.

„Nagyon magasak a számok. Ezért is szükséges a munkánkban a művészetterápia. Ott nem kell beszélni fájdalomról, nehézségről, traumáról. Le lehet festeni, el lehet énekelni, dobolni, üvölteni, szét is lehet tépni. Ha a PTSD-tünetek nem is múlnak el, meg lehet tanulni kontrollálni és együtt élni velük. Máris könnyebb a hátizsák, amit viselni kell” – magyarázza Varga Viktória.

Néhány éve Soroksáron működtettek bentlakásos intézményt, amit az energiaválság miatt be kellett zárni. Tavasszal költöztek vissza Józsefvárosba, a Mandák-házban kaptak helyet Bolba Márta evangélikus lelkész jóvoltából.

„Jelentős tudásunk, tapasztalati tőkénk van, jó lenne, ha nem kellene a lefolyóba önteni” – Varga Viktória szavaival nehéz vitába szállni.

Az egyesület többször állt a csőd szélén. Az utóbbi két évben a Fővárosi Szolidaritási Alap pályázatának köszönhetően maradt fenn, legutóbb 5,5 millió forintot nyert, a kiállítás is ebből valósult meg.

Fotók: Huszár Boglárka

Támogatás

Józan Babák Egyesület​ – Magnet Bank 16200216-17085906

Elérhetőség

Krízisvonal: 06 (20) 912-7160 vagy (70) 389-2818

E-mail: jozanbabakklub@gmail.com