Zsuzsi életpályája két éve fordult rá a könyvkereskedőségre, Mátyás téri lakosként és a tevékenység iránt masszívan érdeklődőként nem sokat hezitált, amikor Gizi, az előző tulaj jelezte, szívesen átadná neki az objektumot. Az átadás itt eladást jelent, a nem csak a mérete (pici) mián cuki hely így Zsuzsi és két barinői csendestárs tulajdonába került hát.
A 2020-as év már a covid-parától volt cudar, ennek részleges lecsendesedésével került sor a kisbolt ünnepélyes megnyitójára nevezett év kora őszén, melyre intim házi koncertet álmodott Zsuzsi. A Palotapincsi-negyed Trió koncertjére azonban 70-80, a járvány miatt
a kultúrától, közös lötyögéstől elszokott ember is bemozdult a Mátyás tér árnyas fái alá,
az alulról jövő félspontán kezdeményezések létjogosultságának ékes példájaként.
15 négyzetméteres hajó
Azóta is szeli a fővárosi könyvkereskedelem vizeit a kishajó, vitorlái sokszor félárbócon azonban, mert főállásban Zsuzsi amúgy idegenvezető. Egyébként sem azért lett könyvárus, hogy ebből építse meg a kacsalábon forgót, neki ez misszió: „A régi tárgyak, régi dolgok mindig érdekeltek, oázis ez a hely. Már a családban is könyvőrület volt, nekem nem esti mesét olvasott apám, hanem római regéket és mondákat, de mindig belealudt, és rájöttem, nekem nagyon hamar meg kell tanulnom olvasni emiatt. Mindennap nagy öröm, hogy a vevőim olvasnak, és boldogok attól, hogy megtalálják azt, amit keresnek.”
Mely vevőktől egyébként mindennap tanul valamit: „Sok új dolgot tudok meg, mivel hiába olvastál már sokat az életedben, akkor is lesz még hatmillió könyv, amit nem ismersz, ez egy végtelen világ.” A szűkebb környezet köznapjai derűs szemlélésének lehetősége a másik tényező, ami miatt soha nem válna meg a helytől: „Szívesen csevegünk a vevőkkel, vagy a csak úgy betérőkkel könyvekről, a világ dolgairól –
nekem ez elsősorban nem a kereskedés miatt fontos, hanem a beszélgetések miatt”
– fejtegeti Zsuzsi, amikor is két kínai kislány tér be az üzletbe.
A tízéves forma gyerekek harsány „Szia, Zsuzsi!”-val üdvözlik az antikváriust, hogyléte felől érdeklődnek tökéletes magyarsággal, majd látható kiéhezettséggel vetik a könyvekre magukat: hamar távoznak is, de nem üres kézzel, egyikük egy Harry Pottert, a másik pedig egy Pál utcai fiúkat vesz birtokba nagy megelégedettséggel.
„Hozzáadott Zsuzsi”-érték
Némi pénz cserél gazdát, de nem „listaáron” mentek a könyvek, Zsuzsi szerint itt rugalmas, „vevőspecifikus” árazás van: „mindig engedményeket akarok adni” – mondja hősnőnk. Az apró helyiség rezsijét bőven ki tudja gazdálkodni a tulajdonos a bevételből, és már felújítani sem kell, mert társnői segítséggel már az is megtörtént: „Hatalmas meló volt a felújítás, mi csináltuk. A glett mondjuk nem lett tükörsima, de ezt így szeretjük, ezzel a barkácshangulattal együtt, kicsit béna, de a miénk.”
A hely a 15 négyzetméterével intimnek is definiálható, de a Rauf cukrászda közelsége és a tér sétáló jellege miatt közösségi helyként is szeretne működni a jövőben, minikoncertekkel, beszélgetésekkel, kiállításokkal. Ha már kiállítás, antikváriusunk színes, szerteágazó munkásságának része az is, hogy az egyébként svéd fordító-nyelvtanár-szociálpszichológus és újságíró végzettsége mellett festőművész is, s finom iróniát sugárzó nőalakjai több tárlatot is megjártak már.
Ebből is látszik, nem szokványos könyvesbolt fogadja itt a látogatót,
a hely „hozzáadott Zsuzsi”-értéke vastagon gazdagítja a helyi folklórt.
A padlón zsemleszín blöki nyújtózik, az utcafrontról régi ismerősök, itteni lakók integetnek, szólogatnak, a falon Faludy-portré és a költő 1973-as profetikus verse, mint mottó: „…rakott asztalnál galandférgek, volánnál pisla halfejek. E hulláktól mi véd meg? – kérded. Ezer könyv, kétszáz hanglemez.”
Fotók: Huszár Boglárka
