Reggel 8 óra van. Rekedt-Nagy Nóra az irányító-diszpécser a héten az Orczy úti Gólya házban, már a laptopja mögött rakja össze az aznapi logisztikát, a telefonja folyton pittyeg a beérkező üzenetek miatt, majd meg is csörren. Felveszi, hallom, az egyik futártársát irányítja, hogy megtalálja a címhez tartozó bejáratot.

Aztán felnéz, töredelmesen közli, hogy sok a dolga, azért gyorsan válaszol a kérdéseimre. Szegedről jött fel, bár tanári végzettsége van, a futárság testhez állóbb számára: „Fontos, hogy meghatározott időkeretben dolgozzak és legyen szabadidőm. A pedagógusok pedig még otthon is dolgoznak.” Korábban nagyobb cégeknél tekert ételfutárként, de váltott, mert hiányolta a valahová tartozás érzését, a csapatszellemet. A Gólyától viszont most mindezt megkapja: „A munkában és a magánéletben is számíthatunk egymásra.” Nóra már tagjelölt a szövetkezetben. Hogy mit is jelent ez, azt már Birtalan Gergő, a Gólya egyik legrégebbi tagja magyarázza el. 

Gólya hozza

Azért választották a szövetkezetet mint vállalkozási formát, hogy ne felülről érkezzen az ukáz, hanem a tagok együtt döntsenek és együtt is vállalják a felelősséget. „Azt szerettük volna elérni, hogy a helyben lévő eszközökkel a benne dolgozó emberek gazdálkodjanak.” Aki tagjelölt lesz, annak nő a feladat- és felelősségköre is. Nóra például besegít a futárblokk partnerekkel való kapcsolattartásában, de a szövetkezeten belüli közösségszervezésben is. Van olyan tagjuk, aki korábban szakács volt, majd könyvelői szakképesítést szerzett, és mára ő viszi a könyvelést is. Minden munkavállaló azonos összeget keres, függetlenül attól, hogy szimpla munkavállaló vagy tag is.

A szövetkezeten belül többféle vállalkozást is üzemeltetnek. Sokrétű szolgáltatásaik közt van a vendéglátás, de van egy felújításokat és javításokat végző csapat, és fenntartanak közösségi házat is, aminek belső tereit a fizetőképes szervezetek pénzért, a költségvetéssel nem rendelkezők ingyen megkapnak.

„A futárszolgálatot autonóm területként kezeljük. 12-en dolgozunk benne, ebből 5-en vagyunk szervezők, akik irányítjuk”, mondja Gergő, s hozzáteszi, a szövetkezetet érintő pénzügyeket a többi taggal közösen tervezik és döntik el. „Nem azért hiszünk a szövetkezet formában, mert olvastunk róla egy tankönyvben, hanem mert bevált, és bármilyen területen működik.”

Közösségszervezés is

A tagok feladatuknak tekintik azt is, hogy a kerületben élő embereknek találkozási pontot nyújtsanak, ahová bevihetik a saját igényeiket, ezt támogatja a Szomszédságból közösséget programjuk is.

A futárszolgálatuk egyik alapelve, hogy olyan szervezetekkel is együttműködjenek, ahol a kiszállítás értéke és értelme túlmutat a pénzkereseten. A járvány alatt a kerületi Család- és Gyermekjóléti Szolgálattól vittek ki ételcsomagokat a környéken élő rászoruló embereknek. Most épp a Budapest Bike Maffia akcióját segítik: alapítványokhoz szállítanak ki pékárut a pékségektől, ahol a napi megmaradt termékeket felajánlják adományként.

„Amikor először segítettem az Utcáról Lakásba Egyesület egyik ügyfelének költözködni a Dózsa György úti átmeneti szállásról az egyesület által felújított lakásba, nagyon megható pillanat volt” – meséli Tüdős Balázs, aki a futárcsapat legidősebb és legkésőbb csatlakozó tagjaként mutatkozik be. Szerinte a futárlét széles látókört ad, mert „sok emberrel találkozol, rengeteg helyre bejutsz, sokkal inkább része vagy a valóságnak, mint bármilyen más munkakörben”.

„Induljon el valami jó”

Szintén alapelv, hogy a munkájukon keresztül pozitív változást érjenek el, mondja Gergő. „Ne az legyen, hogy keressük a pénzt, és abból csinálunk valami jót, hanem eleve úgy csináljuk a dolgokat, hogy abból valami jó induljon el.” Tény, hogy a teherbicikli-szállításra (is) nagy szükség van a városban, mert gyors, hatékony, nem szennyezi a környezetet, és nem okoz dugókat. Egyébként pedig világszerte felfutó üzletág.

Fotók: Karancsi-Albert Rudolf