Interjú Takács Gáborral, a JSZSZGYK vezetőjével

2023. február 10.

„Nem kérdés, bírjuk-e vagy nem: bírnunk kell!”

A Józsefvárosi Szociális Szolgáltató és Gyermekjóléti Központ (JSZSZGYK) számtalan területen segíti hosszú ideje a rászorulókat. Az intézményvezetővel, Takács Gáborral beszélgettünk a szervezetről, a rájuk háruló feladatokról, a válság hozta kihívásokról és a krízisben jelentkező együttérzésről, szolidaritásról.

Hogyan lett az intézmény vezetője?

Pedagógus végzettségem van, szociális területen 1990 óta dolgozom. 1990-től a mostani TEGYESZ elődje, a GYIVI volt a munkahelyem, egészen 1996-ig. 1994-től dolgoztam az önkormányzatnál szociálpolitikai tanácsadóként, külsős szakértőként. Azóta is, lassan 30 éve, folyamatosan a kerületben, Józsefvárosért végzem a munkám. 1998-tól 2002-ig az értelmi fogyatékossággal élők csepeli otthonának vezetője is voltam. 1998-tól 2010-ig mint választott képviselő tevékenykedtem, a józsefvárosi szociális intézményeket segítettem, felügyeltem. 2011-ben kerültem a JSZSZGYK-ba, amit akkoriban még JCSGYK-nak, Józsefvárosi Család és Gyermekjóléti Központnak hívták, és 2021 óta vagyok kinevezett intézményvezető.

Mi vonzotta erre a területre?

Friss diplomásként, 1984-től 1989-ig a Havanna lakótelepen dolgoztam. Ott mindenki egyszerre volt tanár és a gyermekvédelem munkatársa is. Abban az öt-hat évben keményen beleástam magam a gyerekvédelembe, majd miután a tanítást abbahagytam, mentem át a GYIVI-be. Azt mondhatom, hogy nem bántam meg.

Hat-e a jellemfejlődésre ez a munka?

Rengeteg tragédiát és örömöt tapasztaltam, mindenféle bugyorba bepillantást nyerhettem. A látott események, élmények formáltak, alakítottak, nyomot hagytak a személyiségemen, a világhoz való hozzáállásomon. Megemlíthetem, hogy amikor a GYIVI-ben az egyetemi kollégistákkal szintén én foglalkoztam, egy öngyilkos kollégista azonosításánál is nekem kellett megjelennem. Éltem meg tragédiát, csodát, szépet, jót, rettenetest.

A Józsefvárosi Szociális Szolgáltató és Gyermekjóléti Központ szervezete hogyan épül fel?

Ez egy óriási intézmény, kétszázötvenhárom dolgozóval. Itt van a Család- és Gyermekjóléti Szolgálat, ami a kerületben élő egyének, családok, fiatalok és gyermekek részére nyújt információt, tanácsot a szociális helyzetükből következő hátrányaik csökkentésében, leküzdésében. A Család- és Gyermekjóléti Központ a gyermekjóléti alapellátás keretében a hatósági intézkedések alkalmával a gyermek testi, lelki, szellemi fejlődésének elősegítéséhez járul hozzá. A Gyermekek Átmeneti Otthona és a Családok Átmeneti Otthona a gyermekek, illetve családok gondozását, nevelését biztosítja, maximum egy-másfél évig. Az Ezüstfenyő Gondozóház huszonegy fő részére biztosít teljes körű ellátást a tartós felügyeletre, gondozásra szoruló idős emberek részére, és ide tartozik a szenvedélybetegek és értelmi fogyatékosok részére fenntartott klub is. Kiemelt jelentőségű a LÉLEK-Program, a Józsefvárosban hajléktalanná vált kerületi egyének és családok rehabilitációját előmozdító program, ami egyedülálló az országban, mintegy 100-120 emberen segítettünk már.

E rendszer kialakításában külföldi mintát követtek?

Nem, a körülmények, kívánalmak alakította saját találmányunk a programban minden.

Melyik területet tartja leginkább kritikusnak, hol van legtöbb dolguk?

A Család- és Gyermekjóléti Szolgálat és a Központ feladatai indukálják az egyik legnagyobb kihívást kollégáim munkájában. Hihetetlenül kemény a Családok Átmeneti Otthona (CSÁO), ott a lakhatásukat önmaguktól megoldani képtelen családok kapnak segítséget. Férőhely függvényében lakhatást és különböző ellátást teszünk lehetővé nekik.

Nagyon nehéz munka az idősgondozás egésze, de van nálunk Gyermekek Átmeneti Otthona is, idősklubok, szociális mosodák stb. És nehéz terület az értelmi fogyatékosok napközi otthona is, az elkötelezett, szakmájukban lelkiismeretes, a végtelenül türelmes kollégák nélkül ez a részleg aligha működhetne. Nagy általánosságban úgy látom, az évről évre növekvő számú szegények és rászorulók miatt az összes területnek megvan a maga bonyodalma, bármelyik szervezeti egységet kiemelhettem volna, mert mindenhol heroikus munka folyik.

Az idősek gondozása is rejt nehézségeket Takács Gábor szerint (képünk illusztráció)

Tapasztalni visszaesést a CSÁO gondozottjai esetében?

Nem nagyon van visszaeső, tekintve, hogy egy-egy család maximum egy évig veheti igénybe ezt a szolgáltatást, ha utána is fennáll a probléma, esetleg a krízislakásokba mehet tovább. Tervek szerint az önkormányzat ebben az évben biztosít majd kiléptető lakásokat a CSÁO-nak, ez évente a legrászorultabbak részére két felajánlott lakást jelenthet.

A kibontakozó gazdasági válság következtében megugrottak a számok?

A nyolcadik kerület soha nem tartozott a legegyszerűbb kerületek közé. Mindig is sok volt a szegény, de érezhetően nő a feladat, és a segítségkérők száma az utóbbi időkben. Nagyon nem vagyunk könnyű helyzetben.

Mi a legrövidebb út a szegénységhez?

A képzetlenség, a lakhatás problémája, a munkanélküliség. Vagy ott van a nyugdíjassá válás… Nem kell mondanom, mindenki tudja, mekkora ma a nyugdíj Magyarországon, körülbelül félmillió nyugdíjas él havi 100-120 ezer forint alatti összegből…

Gondolja, hogy bírni fogják az egyre durvább körülményeket?

Nem kérdés, hogy bírjuk-e vagy sem: bírnunk kell! A fluktuáció nem olyan tragikus, mint amilyen lehetne. Az önkormányzat minden tőle telhetőt elkövet annak érdekében, hogy az itt dolgozó kollégáink ne menjenek el máshová dolgozni, és viszonylag normális megélhetéshez jussanak: ad cafeteriát, önkormányzati kereset-kiegészítést, ruhapénzt, év végén az arra érdemeseknek jutalmat. Az önkormányzat mindent megtesz, hogy a munkatársainkat megtarthassuk. Az erre az évre biztosított önkormányzati támogatás is nagy segítség. De el is kél ez a segítség: a szociálisan legnehezebb helyzetű kerületek közt a nyolcadik az első háromban biztosan benne van.

A rászoruló, kiszolgáltatott helyzetben lévő embereknek mi adhat reményt?

Hiszik, ha szorgalmasak, odafigyelők, lankadatlanul törnek előre, jóra fordulhat a sorsuk. Abban van feladata az önkormányzatnak és a miénkhez hasonló intézményeknek, hogy megpróbáljuk ezt a hitet erősíteni. Ha ez sem lenne, belesüllyednének a letargiába, a küzdeni nem akarásba, végképp feladnák. Egyaránt van itt csúnya bukás és szép, példaértékű felemelkedés.

A kudarcokat nehezen dolgozzák fel?

Nem könnyen, de időd sincs arra, hogy ezen rágódj, jön a következő és a következő teljes erőbedobást megkövetelő ügyfél, akivel foglalkoznod kell. A szociális területen dolgozókat a legjobban a kiégés fenyegeti. Ennek elkerülésére szakemberek foglalkoznak velük, szupervíziókat biztosítunk, bár ezek sem csodaszerek, így is van sajnos, aki abbahagyja, bedobja a törülközőt, és máshol, más területen keres állást. Az itt dolgozó munkatársak egytől egyig elhivatottak, nagyon büszke vagyok rájuk.

2022. december 9-től, a HoldON – Harc a menstruációs szegénység ellen projekttel bővültek a szolgáltatásaik, ami a Szent Ignác Jezsuita Szakkollégiummal együtt valósulhatott meg. Mi is ennek a lényege?

Női egészségügyibetét-automatát állítottunk fel a Népszínház utcai Családsegítő Szolgálat épületében. Az a feladatunk, hogy helyet biztosítunk az automatának, és szervezzük a szolgáltatás elérését, míg a civil szervezet felelőssége, hogy folyamatosan feltöltse azt. Óriási segítség a kerületben élőknek, az árakat ismerve tudjuk, hogy sok nő számára micsoda kihívást jelent a betét beszerzése.

Hajléktalan ember - Fotó: Huszár Boglárka
A LÉLEK-Program a kerületben hajléktalan egyénekkel foglalkozik

Civilek támogatják a munkájukat?

A legnagyobb elismeréssel beszélhetek róluk, állandóan segítenek, rendszeresen mögöttünk állnak, adományszerzésben, önkénteskedésben. A covid alatt és a háború kitörése utáni menekülthullámban brutális mennyiségű civil dolgozott nálunk, idős embereknél kutyasétáltatást vállaltak, a karantén alá került emberek ételhez jutásában, a bevásárlásban segítettek. Felsorolni is nehéz, hány és hány civil szervezettel van jó kapcsolatunk. A helyi lakosság a járvány alatt jelentős felajánlásokat tett, nem beszélve az orosz–ukrán háború kirobbanása után érkező támogatásokról. Játék, bútor, ruha, élelmiszer töméntelen mennyiségben érkezett hozzánk, nagy szolidaritás, összetartás bontakozott ki. Megerősített abban, hogy van még remény.

Hogyan terveznek az idei évre?

Az a tervünk, hogy amit eddig tudtunk nyújtani a rászorulóknak, azt mindenképpen fenntarthassuk. Józsefvárosban soha nem érezhette a szociális ágazatban dolgozó, de a gondozott-kliens sem, hogy vele nem törődnek, mert az önkormányzat politikai hovatartozástól függetlenül mindig megadta a szükséges támogatást. Hogy mit szeretnék? Nagyobb nyugalmat, biztonságot a kollégáknak és gondozottainknak, de ahogy én látom, ez nem most következik be, mert várhatóan mindenki megérzi majd a bőrén a válságot. Túl kell élnünk, ez van.

Ayhan Gökhan

Fotók: Huszár Boglárka

Kapcsolódó cikkek

2026. augusztus 16.
Előbb áramszünet, majd az augusztus 20-i ünnepi időszak miatt két alkalommal is módosul a Parkolási Igazgatóság ügyfélfogadása a jövő héten.
2026. augusztus 16.
A következő tanévtől már teljes körűen kivezetik az oktatási azonosító használatát a diákbérleteknél.

További cikkek

2026. augusztus 14.
Mindig történik valami a kerületben – a Józsefvárosi Gazdálkodási Központ (JGK) beszámolóit tanulmányoztuk.
2026. augusztus 14.
Trencsényi Klára dokumentumfilmje a Corvinnegyed megújulásának kezdeteihez vezet vissza, a bontás előtti házak lakói szólalnak meg.
2026. augusztus 13.
Ha lenne hozzá megfelelő hely, igény is lenne a saját kezű alkotásra, és egyre többen fordulnának a tárgyak megmentése és újrahasználata felé, vélik a Műhelym létrehozói. A Hock János utcai üzletükben ehhez nemcsak helyet és eszközöket adnak, de közösséget is építenének, amit a közös tevékenység, a tudásmegosztás és az együtt töltött idő köt össze.

Weboldalunk a felhasználói élmény javítása, valamint a zavartalan működés biztosítása érdekében sütiket (cookie-kat) használ.