A 2024-es párizsi olimpia egyik legikonikusabb figurájává az ötödik olimpiáján szereplő Yusuf Dikeç török sportlövő – 51 éves nyugalmazott rendőr – vált. Pedig nem csinált semmi különöset, csak kiállt a pályára és lőtt (lásd még a svéd kapust, aki csak áll a kapuban és véd). Azért futhatott be hatalmas mém-karriert a teljesítménye, mert a pisztolyán kívül mindenféle segédeszköz nélkül, zsebre dugott kézzel tette a dolgát, amit a nagyközönség hihetetlenül lazának értékelt. Sportolók utánozzák azóta is Dikeç mozdulatát, nemcsak az olimpián.

Dikeç az elmondása szerint egyáltalán nem volt nyugodt, belül érzelmi viharok tomboltak benne, de a póz, amit felvett, jól képviselte az olimpiai szellemiséget, aminek lényege a fair play, az egyszerűség, a tisztaság és a természetesség, ezt értékelhették a rajongói is.

Kicsit persze igazságtalan volt pont őt kiemelni, sokan nem tudják, hogy ez a kép a sportlövők vegyes páros versenyében született, és társa, a rasztahajú Sevval Ilayda Tarhan hasonlóan zsebre tett kézzel lőtt. (Igaz, ő nem érte be egy kis sárga füldugóval, hanem felvett egy szemellenzős sapkát és egy fejhallgatónak látszó hangvédőt. És ugye ő „csak” egy nő.) Egyébként az utolsó körös lövéssel csúsztak le az aranyról, de Dikeç megüzente a győztes szerbeknek (Zorana Arunovicsnak és Damir Mikecsnek), hogy csak kölcsönbe adták az aranyat, 2028-ban visszaveszik Los Angelesben a légpisztolyban.

A sportlövők sosem voltak a sportvilág nagymenői, ki ismerte Major Veronika és Fábián Sára Ráhel nevét korábban? Ők a 25 méteres sportpisztoly kategóriában versenyeztek, utóbbi a 14. lett, előbbi bronzérmet szerzett. A keszthelyi Major Veronika emellett nyolcadik lett légpisztolyban is. Igaly Diána 2004-es athéni aranya óta nem volt olimpiai érmünk lövészetben.

A sportlövészet már a legelső modern kori olimpia óta része a versenyprogramnak, csak két játékon hiányzott (1904-ben és 1928-ban). A különböző fegyvernemek összesített éremtáblázatán Magyarország a 11.

A légpisztoly csak 1988-ban lett olimpiai sportág, a sportpisztoly már 1900-ban az volt (igaz, a nőknél csak 1984-ben került a versenyszámok közé). Nagy kár, hogy a légpisztoly még nem szerepelt az 1972-es müncheni olimpián, pedig esélyünk lehetett volna:

A szakács-pincér, aki lő is és szereti a palacsintát

Marosvári 1943-ban született Baján, az MHS Baja egyesületben kezdett el lőni. Próbálkozott öttusával előtte, a technikai számokban (vívás, lövés, lovaglás) ügyes volt, de a két fizikai szám nem volt az erőssége. Amikor a szakosztály felbomlott, átpártolt a sportlövőkhöz. A civilben szakácsként és pincérként dolgozó Marosvári Budapesten a Honvédban folytatta sportkarrierjét.

Rutintalan fiatal versenyzőként 1966-ban jutott ki a wiesbadeni világbajnokságra, de nem voltak jó eredményei, a mexikói olimpiára ugyan kijuthatott volna, de „objektív akadályok gátolták” a felkészülését. Az 1969-es plzeňi Eb-n már egyéniben is megjegyezték a nevét, a nyolcadik helyen végzett sportpisztolyban és oroszlánrésze volt a csapat bronzérmében. Aztán jött az 1970-es phoenixi világbajnokság, amire a magyar csapat mindössze öt versenyzővel utazott ki, a miénk volt a legkisebb csapat, és rögtön az első versenyszámban, a légpisztolyban magyar siker született. (Marosvári mellett két társa, Papp Lajos és dr. Hammerl László is aranyat szerzett.)

Marosvári Kornél igazi fegyverneme a sportpisztoly volt, a légpisztolyosok versenyében csak „kirándulásképpen” indult el az arizonai versenyen. A szám nagy esélyesei a szovjet sportolók voltak, a világrekordot is ők tartották, ezt Pecsehonov érte el 387 körrel. Ezen a versenyen viszont Marosvári Kornél nagyon nyugodtan és egyenletesen versenyezve 383 körrel megnyerte a küzdelmeket. Mielőtt kiutazott, csak annyit mondott szerényen, hogy az első hat hely egyikén szeretne végezni.

„Kis, földszintes ház a Ferencvárosban, itt lakik a Marosvári család. A macskaköves udvar csendes, távol az Üllői úti forgalom hangos zajától. De a hír mar eljutott ide is.

– Délben a rádióban hallottam, hogy teljesült Kornél régi kívánsága – fogad bennünket a világbajnok feleségének édesanyja.

– Rögtön utána berohant a házmesterné, azt hitte, hogy nem tudok a nagy eseményről. Az egész család erre várt, hogy Kornélnak egyszer sikerüljön. Már úgy volt, hogy Mexikóba is elviszik, de végül itthon maradt. Nem vesztette el a kedvét, évek óta csak a család és a sport, a lövészet foglalja el.

Aztán egyszerre hangos lesz a lakás, belépett a feleség a három és fél éves Anitával és a kétesztendős Andreával a karján.

– A munkából jövet a szomszédok fogtak közre az utcán – újságolja Marosváriné. – Az első pillanatban tudtam, a férjem ért el jó eredményt, de hogy világbajnokságot nyert, arra nem is mertem gondolni. Mielőtt elutazott, az edzéseken jól szerepelt, bízott önmagában. Öt éve, hogy megházasodtunk, néha zsörtölődtem, hogy a sport sok szabad időt elvesz. Most már belátom, hogy Kornélnak volt igaza. Nagyon boldog vagyok. Már csak azt várom, hogy hazajöjjenek. Legszívesebben már éjjel nekilátnék túrós palacsintát sütni.

Hozzá sem kell tenni, hogy az újdonsült világbajnoknak — aki különben vizsgázott szakács — ez a kedvelt étele„ – így szólt M. J. tudósítása a Népsportban.

„Marosvári az egyik leglelkiismeretesebben dolgozó sportlövő, sokoldalúan készült fel a világbajnokságra, a lövészeten kívül több kiegészítő sportot is űz. Légpisztolylövészetben 381 köregység volt a legjobb eredménye, nagyszerű felkészültségre vall, hogy ezt az eredményt a világbajnokságon két köregységgel túlteljesítette” – nyilatkozta Stelczhamfner Rezső százados, a Bp. Honvéd sportlövész főelőadója, aki nagy sikernek könyvelte el Marosvári aranyérmét.

Marosvári Kornél ekkor 27 éves volt – annyi, mint most Major Veronika, olimpiai bronzérmesünk. A nős férfi két kislányával akkor még a kis ferencvárosi lakásban élt, innen járt hetente hat napon edzeni.

A Népsport így tudósított a hazaérkezésről:

„A gép a tervezettnél korábban érkezik és már villognak is a vakuk, körülveszik a fotósok és a virágcsokrokkal kedveskedő kislányok a világbajnokság – álmos tekintetű – résztvevőit.

Marosvári Kornélt nagyobbik kislánya »nyúzza«:

– Apu, Andi elkérte a virágomat…

– Add neki oda – mondja Marosvári. – Majd adok neked másikat.

Van miből. Addigra szinte már nem tudja kézben tartani, annyi.”

Három kiló csokoládé és lakás Józsefvárosban

A sportsajtó később érdeklődött a vb-szereplésről, az interjúból kiderült, hogy Marosvárinak alapvetően nem változott meg az élete, nem ismerik meg az utcán, mindig rohan, fél hatkor kel, viszi a lányokat a bölcsődébe. Az 1970-es versenyeken még egy régi Walter-pisztollyal szerepelt, aztán a magyar bajnokság előtt kapott egy újat, ami egy Feinwerkbau volt. Csak kicsi volt a markolata, elmondása szerint gyerekeknek való. Ezért pácolt dióból maga készített markolatot, egy kicsit aggódott is, hogy a szervezők emiatt diszkvalifikálhatják majd. A vb előtti utolsó edzésén már 385 pontot lőtt, ami igazán jó eredmény volt. És egy fogadást is kötött az edzőjével, Faragó Istvánnal, aki azt ígérte neki, ahány ponttal többet lő a vb-n, mint 380, annyi kiló csokoládét kap. Amikor a lőállásban állt, próbált csak a feladatra koncentrálni, de közben eszébe jutott a fogadás, és hogy a lányai karácsonyig ehetnek majd csokit. Azt már tudta, hogy 3 kilót kap majd, de hogy ez elég lesz-e a győzelemhez, azt még nem. Elég lett.

A vb-n megismerkedtek az Egyesült Államokkal, elvitték őket rodeóra, egy rezervátumba és még aranyat mosni is, hét kis fényes szemcsét ő is kirázogatott, ezt fejelte meg egy aranyéremmel.

Hogy a világbajnoki címért kapott elismerésből, vagy valami más miatt, nem tudjuk, de Marosváriék Józsefvárosba költöztek 1971-re, legalábbis a korabeli filmhíradó már innen tudósít, megmutatva a sportoló érmeit, elismeréseit, majd egy edzésbe is bepillanthatunk. Marosvári nem volt olyan cool, mint Dikeç, de a Honvéd-melegítőjét elirigyelnék a mai hipszterek.

Szuszky Károly vezérőrnagy, a Magyar Sportlövő Szövetség elnöke így nyilatkozott a siker után: „Ezt a világbajnokságot csak egy fontos állomásnak tartottuk Mexikó és München, a két olimpia között. De örülünk, hogy sikerült a bizonyítás; helyes úton járunk!”

1972 München, jégrudak és ami utána jött

Az olimpiai szereplés már nem volt ilyen jó, a légpisztoly akkor még nem volt olimpiai szám. Marosvári addigra 22 felnőtt egyéni és csapat magyar bajnoki címet szerzett, két országos csúcsot tartott. Leg­jobb eredménye sportpisztollyal 566 kör volt még 1969-ből. Münchenben 1972-ben sportpisztolyban 555 körrel a 7. helyen végzett, csak egy hajszállal maradt el attól, hogy megszerezze a magyar csapat első olimpiai pontját.

„– Nagyon ideges voltam, és ezért a kezem egy kicsit elhúzott – mondta Marosvári. – Pedig ha sikerül elérnem idei legjobb eredményemet, az 562 kört, még dobogóra is léphettem volna.”

A nyertes svéd Ragnar Skanaker 567 körrel nyert, négy körrel javítva az olimpiai csúcsot.

Marosvári később is versenyzett még, 1977-ben Kubában a Baráti Hadseregek IV. Spartakiádján, melyen 18 ország vett részt.

A Néphadsereg lapja így számolt be erről: „A versenyzők a legkülönfélébb trükkökkel igyekeztek segíteni magukon. Volt, aki jégrudat csavart a melegítőjébe, s azzal törülgette magát. Marosvári Kornél egyszerűbb megoldást választott: igyekezett minél hamarabb túl lenni a versenyen. De ez nem jelentett kapkodást. Hogy mennyire nem, azt mi sem bizonyítja jobban, mint 553 körös teljesítménye, amellyel megszerezte a magyar csapat első érmét, s mindjárt ezüstöt az 554 körrel győző szovjet Rajenko mögött. Ebben a számban Marosvári csapattársai is remek sorozatokat lőttek és végeredményben a szovjet – 2201 – és a lengyel 2190 – csapat mögött 2183 körös teljesítménnyel a harmadik helyen végeztek.”

Marosváriból edző lett, a Zalka Máté Katonai Műszaki Főiskola egyesületében vezette a sportlövő szakosztályt. Saját lőtér hiányában ott a vadászszámokra koncentráltak.

A magyar sportlövészet az 1970-es években futott fel, Pap Lajos, Marosvári Kornél, Bodnár Tibor és Fórián Éva nevéhez köthetők a legnagyobb sikerek, Európa- és világbajnoki aranyérmek. A 80-as években több világ- és Európa-bajnoki aranyérmet szereztek lövészeink. Aranyérmes lett például Fórián Éva, Bodnár Tibor, a gyorstüzelő pisztoly csapat, a női sportpisztoly csapat. A sportág sokszor a néphadsereg berkein belül működhetett, ám sosem volt túldotálva, sokszor mostoha körülmények közt készültek, a sportolók saját energiáik egy részét a körülmények megteremtésére kellett fordítsák.

1989-ben például így vallott erről Marosvári a Népsportban a zágrábi Eb kapcsán: „Amit az egyesülettől kaptunk, az a legszükségesebb kiadásainkat – szállás, utazás, étkezés – sem fedezte. Négy-ötezer forint erejéig bele kellett nyúlnunk a zsebünkbe, pedig ahol lehetett spóroltunk. Nem Zágrábban laktunk valutáért, hanem a határ melletti Letenyén, s naponta autóztunk az Eb helyszínére.”

Marosvári Kornél a Nemzetvédelmi Egyetemen is oktatott, végül Kisbéren telepedett le, 2016-ban hunyt el 73 évesen. Abban az évben Százhalombattán az ő nevét viselte egy országos emlékverseny.

Nyitókép: Marosvári Kornél – Forrás: Sportkönyvek 1977