A budapesti Száva kocsiszín a külső Ferencvárosban, annak is a Kispesttel és Kőbányával határos legkülső részén, az Üllői úton található. Sokáig úgy volt ismert mint a hannoveri villamosok otthona. A köznyelvben csak hannoverinek nevezett TW6000-esek szolgálták ki a Blaha Lujza térről – a Népszínház utcából – induló 37 és 37A villamosvonalakat is. Ezeket is az új CAF-okra cserélik, ez viszont azt jelenti, hogy a Száva kocsiszínt is korszerűsíteni és fejleszteni kell. Újra, hiszen 2002-ben éppen a hannoveriek érkezése miatt kellett hasonló beruházást eszközölni.
„Az 1914-ben épült Száva remíz rekonstrukciójára évek óta készült a BKV, ám pénzhiány miatt többször el kellett halasztani a munkát” – írta a Népszabadság Budapest melléklete 2002 júniusában Vajda Pál, akkori városüzemeltetésért felelős főpolgármester-helyettesre hivatkozva. „A TW 6000 típusú német villamosok egy évvel ezelőtti üzembe állításakor a cég a Száva kocsiszínt jelölte ki a járművek tárolására és karbantartására. Ekkor a létesítmény sorsa is eldőlt, a BKV és a városvezetés is a mielőbbi felújítás mellett döntött” – derül ki a cikkből. Ahogy az is, hogy „a műszaki feltételek mellett az épület, főként a tető szerkezetét is fel kell újítani, erre azonban forráshiány miatt az idén már biztosan nem kerül sor”.
A Száva remízt mindig kicsit mostohán kezelték. Az első – főleg a budai fonódó villamoshálózatra érkező – CAF-villamosok érkezésekor is hozzá kellett nyúlni, de ismét csak részlegesen. Műszaki szempontból újították fel, amíg a Budafok kocsiszínt nagyrészt elbontották és teljesen új épületet húztak fel a helyére.
A Kispest és Budapest határára, az egykori Határ csárda környékére felhúzott épület eredetileg egy ma már nem létező HÉV-vonalat szolgált ki – a szentlőrincit – egészen addig, amíg a „Budapesti villamos városi vasút részvénytársaság” a „Budapest-szentlőrinci helyi érdekű villamos vasút részvénytársaságtól” (a cégneveket a kor helyesírása szerint használjuk) át nem vette és tovább nem fejlesztette a kispesti villamosok fogadására.
A Fővárosi Közlöny írt erről 1925-ben. „A bejárás vezetője a bizottságot megalakítottnak jelentvén ki s annak célját ismertetvén előadta, hogy a Budapesti vill. városi vasút részvénytársaság a Száva-utcával szemben levő s a székesfővárostól bérbe vett területen egy kocsiszínt vett tervbe oly célból, hogy abban a Budapest és Kispest-Szentlőrinc között közlekedő kocsijait, valamint a Budapest-szentlőrinci h. é. vasútnak az állami gépgyár és a kispesti állami munkástelep között közlekedő kocsijait elhelyezhesse.”
Korszak és város határán
Ugyan Kispestet 1950-ben Budapesthez csatolták, a Száva kocsiszín a valóságban továbbra is határt jelentett Budapest közlekedésében belül, ahogy arról a Határ út neve ma is tanúskodik. Az egykor a környéken álló Határ csárdát – amely a XVII. század óta működött a mai metróállomás mellett a Pestre vezető, fontos kereskedelmi út mellett – az 1960-as években bontották le. Pedig egykor olyan fontos volt, hogy még az Üllői út is meggörbült előtte: „Nagy forgalma van a csárdának különösen kispesti választások idején, mikor is Kispesten szesztilalom van. A csárda már budapesti terület s a jó kispestiek ide somfordálnak egy kis itókáért. Az Üllői út a 60-as (1860-as) évek végén még megkerülte a csárdát s csak később hozták egyenesbe” – írja Herein Károly, a Magyar városok és vármegyék monográfiája című 1937-es kiadvány Kispest megyei jogú várossal foglalkozó írásában a „régi csárdajellegét megőrző” műintézményről.
A Magyar Nemzet 1964 januárjában számolt be arról, hogy „a Határ-csárda felett kimondták az ítéletet: lebontás lesz a sorsa hamarosan”. A lap a környék és a csárda múltjáról is megemlékezik: „Az 1600-as évek végén vagy az 1700-as évek legelején épülhetett beszálló kocsmának, az akkor még vad és elhagyatott vidéken. A főváros – rápillantva egy korabeli térképre – kis foltnak látszik csupán, határaitól a Határ-csárda igen messze esik, a térkép erre sík vidéket és rengeteg tavat jelez. Az országút szélén akkor hatalmas, lombos fák nőttek, az út porosan, vagy fekete, mély sártengerként kanyargott, amelyben a szekerek számtalanszor megrekedtek, kis ezüstös víztükrök csillantak elő lépten-nyomon, a homokos, szétgyalulta vidéken a tavak mentén hatalmas nádasok ringtak. Az erre vadászó urak menedéket találtak a kocsma falai közt, lovaikat is ellátták és ha úgy adódott, védekezni is tudtak innen. Mert a vidék kitűnő betyártanya volt, a vadvizek zöld rengetegeiben megbújtak a szegénylegények; a csárdában néha Rózsa Sándor is tanyát ütött, némelyik »egzecíroztató« körútján. Bogár Imre, a másik betyár-híresség törzsvendégnek számított itt legényeivel együtt; az életét is itt fejezte be. 1872-ben gróf Ráday Gedeon pandúrjai a csárda mellett húzódó erdőben fogták el alva és mindjárt, helyben fel is akasztották.”
Ide – a határ fővárosi oldalára – épült több mint 100 éve a Száva kocsiszín. A mai Határ út metróállomás környéke azóta se küzdötte le abból fakadó hátrányait, hogy lényegében nem más, mint egy Budapest külső és belső területeinek határán található közlekedési csomópont.
Hajrá, Száva!
Legalább százéves hagyomány tehát, hogy amikor Budapesten fejlesztik a villamosvonalakat, akkor korszerűsítik a Száva remízt is. Ahogy a BKK közleménye fogalmaz: „Jelentős infrastrukturális bővítés és korszerűsítés valósulhat meg a ferencvárosi Száva kocsiszínben. A fejlesztés szorosan kapcsolódik a folyamatban lévő járműbeszerzési projekthez, az új CAF-villamosok forgalomba állításához, és elengedhetetlen a Budapestre érkező további villamosok zavartalan tárolásához, illetve karbantartásához. A Budapesti Közlekedési Központ (BKK) megkötötte a tervezésről szóló szerződéseket. A beruházás keretében a jelenlegi – korábban részlegesen felújított – csarnokot átépítik, új raktárépületet létesítenek, valamint fejlesztik az áramellátást is.”
Eközben megérkezett 30 új CAF-villamos is az 51-ből. Csak remélni lehet, hogy még sokszor olvashatunk arról, hogy bővíteni, korszerűsíteni kell a Száva remízt. Egyszer talán felújítják rendesen, tokkal-vonóval is.
Fotó: BKK
