A Magyarországi Muszlimok Egyháza bejegyzett egyház, Józsefvárosban a Dobozi utca 21-ben volt először egy kisebb önkormányzati bérleményük a kétezres években. Később találtak rá a mostani helyiségre, amit a külföldi és helyi muszlimok adományaiból megvásároltak, azóta az egyház tulajdona.

Támogatják a közösséget az itteniek is, mivel az adakozás fontos pillére az iszlámnak, de olykor külföldről is kapnak segítséget. Biztos bevételi forrásuk nincs, főként adományokból gazdálkodnak. Az éves felajánlható adó 1%-ból szoktak kapni, de állami támogatást nem kapnak.

A mecset helyén korábban raktár volt, sok időbe és pénzbe telt, mire rendesen felújították 2014-re. Most már szűkös a hely, ezért nemrég galériát építettek bentre, hogy jobban elférjenek. Al-Sabai Abdulghani abban bízik, hogy a jövőben a pincehelyiséget is fel tudják majd újítani, mert tudnák mire használni, ha sikerül támogatót találni.

Az imám – külföldön magyar honvágya van

Al-Sabai Abdulghani és felesége Jemenből származik, felesége jemeni ételeket szokott készíteni. De egyiptomi, iraki, pakisztáni barátaik is szoktak főzni a mecsetben tartott vendégeskedésekre. Jelenleg ő az igazgatója a Fehérvári úti és a Dobozi utcai egységnek, az elnöknek felel, magát úgy hívja: a mindenes. Magyarországra 1988-ban érkezett.

Mi jellemzi a jemeni konyhát? A bors, a római kömény, sok fahéjat használnak, és kevert fűszereket húsra, halra. Rengetegféle kenyerük van, amiket maguknak szoktak otthon elkészíteni, többféle típusú lisztből és magokból. Náluk ez művészet, fontos része az étkezésnek. A keleti kultúrák édesszájúak, sokféle édesség van.

A magyar nyelv szerinte nehéz, sokat kell társalogni, hogy meg lehessen tanulni. Ő és pár barátja ezt akkoriban úgy oldotta meg, hogy parkokban beszélgettek idősekkel, akik ráértek és szívesen társalogtak velük. A magázás és tegezés különösen bonyolult. A műszaki egyetemen tanult építőmérnöknek, jemeni ösztöndíjjal érkezett, aztán közgazdaságtanból is doktorált.

Jemenben olyan iskolába járt, ahol a vallást tanították, ezért is szokott imádkozásokat vezetni. Most már csak ezzel foglalkozik, minden idejét kitölti.

Megszokta az itteni életet, megszerette az országot, magyar állampolgár. Itt a családja, van hat gyereke, akik itt járnak iskolába. Ha külföldön van, ide van honvágya. 2013-ban volt utoljára Jemenben, a testvérei sem jönnek, nehéz vízumot szerezni. A gyerekeit próbálja arabul tanítani, értik, de még nem beszélik tökéletesen.

Vallás, hit, szokások

Péntek délben van a fő imádkozás, olyankor akár 200 fő is eljön. Mintegy 40 percig tart, két részből áll. Az egyikben az imám beszél, a másikban az emberek sorokban állva imádkoznak – magyarázza Abdulghani. Az iszlám szerint ötször kell imádkozni naponta. Mindenki akkor jön, amikor tud, reggelente nagyjából húszan, napközben kevesen, mert dolgoznak. Az esti imádkozás naplementekor van, ezen többen szoktak részt venni. A ramadán böjti hónapjában (idén március 22. és április 20. között lesz) mindig sokan vannak, jó hangulatban szokott telni. Naplemente után közös étkezéseket is tartanak (akkor már lehet enni-inni), utána pedig egy órás úgynevezett éjjeli imádkozás jön.

Az iszlám szerint a férfiak és a nők a templomban szét vannak választva, itt ezt úgy oldották meg, hogy a galérián vannak a nők és a gyerekek. Örülnének egy nagyobb helyiségnek, és annak, ha lenne parkolási lehetőség. A magyarországi muszlimok egyházának hivatalos nyelve a magyar. Sokan nem tudnak arabul, de vannak rövid kifejezések, melyek arabul hangoznak el, „amikor azt mondjuk, dicsőséget az Istennek, azt megtanulja mindenki arab nyelven, és még pár mondatot, amit sokat használunk imádkozáskor”.

Az imám, aki az imavezető, azaz Al-Sabai Abdulghani, imádkozás előtt el szokott mondani egy elmélkedést az igazságról, az isteni szolgálatról, a tanulás fontosságáról, a paradicsomról. Az imám nem olyan, mint a pap, hogy csak ő láthatja el a feladatot. Ha történetesen lebetegszik, akkor az emberek közül fogja valaki vezetni az imádkozást. Az iszlámban az emberek függetlenek az imámoktól, „nincsen senki közöttünk és az Isten között”.

Itt nagyon kedvesek az emberek

Magyarországon nagyon kedvesek az emberek, mondja. Amikor idejöttek, nyitottságot és jóindulatot tapasztaltak, ezért is maradtak itt. A média szerinte gyakran erőszakosan tereli az emberek érzelmeit rossz irányba. Még mindig kedvesek és segítőkészek az itteniek, de néha azért már tapasztalja az ellenkezőjét is. Neki személyesen jó benyomásai vannak.

Fotók: Karancsi-Albert Rudolf