Nem tudott megegyezni a Kárpát-medencei Művészeti Népfőiskola Alapítvány (KMNA) a Gutenberg-ház tulajdonosaival elszámolási viták miatt. Az L. Simon Lászlóhoz köthető KMNA 2019-ben vette meg – állami pénzből – a ház alsó szintjét, hogy ott kulturális és gasztro funkciójú tereket alakítson ki, így a házban mintegy 35 százalékos tulajdonrészre tettek szert. Azóta pedig további lakásokat vettek,

„Az volt az eredeti ajánlatunk, hogy felújítjuk az egész házat, a lakókra jutó költséget pedig lelakjuk, azaz egy ideig a költségek erejéig nem fizetünk közös költséget” – mondta a HVG-nek L. Simon László. „Szó sem volt az épület teljes felújításáról, amikor L. Simon erről beszél,

márpedig mi csak akkor tudjuk elfogadni a társasház brutális eladósítását, ha az egész épületet rendbe teszik” – nyilatkozta lapunknak Almási Szabolcs, a társasházintézőbizottságának elnöke. „Az alapítványi projekt túlnyomó többségében a saját érdekükben szükséges építési munkákat tartalmazza, amiket mi nem akarunk helyettük kifizetni” – folytatja, majd elmondja azt is, hogy valójában nem is felújításról van szó. „Ezekre a munkákra jobban illik az átépítés, mert az alsó szinteket alaposan át kell alakítaniuk ahhoz, hogy az éttermet, a rendezvényközpontot, a butikhotelt megépítsék.” Almási szerint az is probléma, hogy

amit a háznak ki kellene fizetnie. „Azt mondták, a tartozásunk összegét akkor árulják el, amikor már befejeztek mindent, miközben közpénzt költenek a projektre, azt meg nem lehet előzetes költségbecslés nélkül fölvenni. Ez nem az a kávéház, ahol látatlanban aláírjuk, hogy tartozunk 5-10, vagy akár 100 millió forinttal lakásonként.” Irreális volt a lakók mögé bújó Almási Szabolcs elvárása, a költségek ugyanis egy ekkora felújítás során

így lehetetlen előre, forintra pontosan meghatározni, mennyibe kerül a projekt, mondta L. Simon a HVG-nek. Közben az elhúzódó viták alatt L. Simon László szerint a költségek 2,8 milliárdról 7,7 milliárdra nőttek. „Természetesen nem a színpad kiépítésének költségeit osztottuk volna szét, hanem például a statikai megerősítéssel járó kiadásokat. A ház […] lassan életveszélyes lesz” – mondja L. Simon, amire Almási így reagál: „Nem hibátlan a társasház, de ez túlzás. Valójában a meglévő hibák kijavításán túl sok-sok olyan építési munkát is velünk akarnak L. Simonék kifizettetni,

A munkálatok további problémákat is okoznának a ház életében Almási szerint. „Például saját teherliftet szeretnének építeni, amihez át kell törni és meg kell erősíteni a födémet, ami a statikai szerkezet része, társasházi közös tulajdon, és

Állandó zajszennyezésről is beszélt az intézőbizottsági elnök: „A légkezelő fölkerülne a padlástérbe, megbontanák a tetősíkot és csinálnának egy gépészeti teraszt a belső udvar felé. Az alapítvány szándéka szerint persze ezt is nekünk kéne kifizetni, de így

amit az udvar akusztikája felerősítene.” Almási szerint az alapítvány deklarált céljai nincsenek összhangban a valódi szándékokkal. „Az, hogy itt ők kulturális központot hoznak létre, csak egy varázsmondat, amire közpénzeket tudnak kapni. Amit azonban ténylegesen terveznek, az egy vendéglátó funkciójú hely, melegkonyhás minősítést is azért akarnak,

Azt is mondták, hogy a fellépő művészeknek akarnak vendégszobákat létrehozni a félemeleten, de azok a helyiségek valójában szálláshely szolgáltatásra szolgálnak majd, ezt onnan tudjuk, hogy még az engedélyezési fázisból van a birtokunkban egy olyan tervpéldány, ahol szerepel

De mindezekben kompromisszumkészek vagyunk, csak tisztességes elszámolást akarunk, nem hagyjuk, hogy kifosszanak minket.” Patthelyzet van tehát, az alapítvány nem tud építkezni, a lakók pedig aggódnak, hogy tízmilliós költségeket hárítanának rájuk.

Nyitókép: Mile Máté