Csakugyan #076 – Mándy, „a Józsefváros írója” – de mi az, hogy Józsefváros? – Podcast Darvasi Ferenccel

„- Hogy micsoda fickó voltam én a házasság előtt! Kezdtem a délutánt a Szimplicsek kávéházban. Ott már vártak a fiúk. Biliárd estig, aztán átmentünk a Pléhkoszorúba, remek kiskocsma a Mátyás téren, sehol nem kapni olyan kisüstit. A menyasszonyom végül valami józsefvárosi csehóban akadt rám. És mit gondol, kedves kisasszony, mit mondtam neki? – Eredj haza, drága gyöngyvirágom, eredj, aranybogaram, te pamutfejű, mert mindjárt hozzád vágok valamit! – Hát ilyen nagy legény voltam, de aztán… – Legyintett.” – ezt olvassuk Mándy Iván egyik leghíresebb novellájában, a Teleki térhez is kapcsolódó Kulikabátban, és máris lesz fogalmunk arról, milyen lehetett a hangulat a Szimplicsekben a két világháború között.

Hallgasson minket kedvenc streaming appján

Mándy Iván, a huszadik század egyik legjelentősebb magyar prózaírója a harmincas évek Józsefvárosáról is mesél a maga sajátos, néhol szürreális módján, de műveiben megjelenik a kerület hangulata, sőt, konkrét részletei is egészen a nyolcvanas évekig. Szereplői gyakran a nyomorult, kallódó, veszteségben megkeményedett emberek, visszatérő motívum a gyilkosság, erőszak, mindez finom szerkesztéssel, óvatos utalásokkal. Mándy prózája abszolút újító volt a maga idejében, állítja a szerző monográfusa, Darvasi Ferenc, és szövegei talán túl jók ahhoz, hogy a legszélesebb közönséghez eljusson, holott „a második világháború utáni magyar próza egyik legmeghatározóbb alakja”.

„Tisza Kálmán tér, Mátyás tér, Teleki tér. Ifjúságom idején három külön világ. A Tisza Kálmán tér nagyköre a sötétség beálltával meglehetősen fenyegető. Szinte maga az alvilág. De a virágokkal szegélyezett sétányok a szerelmespárokéi. A Mátyás tér szűk kis mellékutcáival a cigányoké. Innen mindig zene hallatszik, látni olykor nem látni senkit. Mintha maga a tér zenélne. A Teleki pedig az árusok tere. Legendás alakok ezek az árusok. Beleveszve egy soha véget nem érő párbeszédbe. Váratlanul megvadulnak. Előkerül a kés? Egymásnak ugranak? Á, dehogy. Összeölelkeznek, elindulnak egy ivó felé.”

Weboldalunk a felhasználói élmény javítása, valamint a zavartalan működés biztosítása érdekében sütiket (cookie-kat) használ.