Powered by RedCircle
A gyerekek zenélése gyakorlatilag túlélési stratégiává vált a cigány családok számára a húszas-harmincas években. A gyerekek bandákba verődtek, vagy egyedül játszottak, a nekik adott néhány pengő pedig a család számára létszükséglet volt. Ebből a jelenségből nőttek ki a rajkó zenekarok, a hat-, nyolc- vagy tizenkét éves cigánygyerekek alkotta zenekarok, amelyek a harmincas években világhírűvé váltak: Dél-Afrikától Svédországig rajongtak értük. Elképesztő sikerük viszont – talán meglepő módon – általában nem hirtelen társadalmi emelkedéshez, meggazdagodáshoz vezetett, hanem egy-egy kisgyerek turnéja a tágabb család megélhetését fedezte, a külföldi utazás után pedig a fiatal zenész visszament a szegénytelepre vagy a Dankó utcába, mondja Verő-Valló Judit, várostörténész, a Csakugyan legújabb adásában.
