A Budapesttel szinte egyidős Nagykörút ma a fővárosban élők jó része számára ugyanazt jelenti: egy útvonalat, aminek feladata, hogy az embereket a négyes-hatos villamossal, vagy épp autóban ülve segítsen eljuttatni a céljához. Ez persze nem mindig volt így, hiszen az 1871-es Nagykörút-törvényt követően három évtized alatt megszületett, a mai Petőfi hídtól a Margit hídig Pestet átszelő főút jóval több egy közlekedési csatornánál. De hogyan született? Kik lakták? Milyen házak állnak rajta? És mit tett a kormány, mikor rájött, hogy az emberek valójában nem is akarnak rajta házat építeni?
Tizenharmadik adásunkban ezekről a kérdésekről is szó esett: a Csengery-, Podmaniczky- és Virág F. Éva-díjas Vincze Miklós vendége ezúttal a Csengery-, Podmaniczky- és Ráday Mihály-díjas N. Kósa Judit volt, aki egykor a Népszabadság, ma pedig a Népszava újságírójaként, illetve várostörténészként egyaránt rengeteget kutatta az öt kerületet érintő Nagykörút történetét, sőt, erről egy könyvet is írt.
A beszélgetésből kiderül, hogy
- miért annyira érdekes a Körút nyomvonala,
- milyen furcsa tervet dédelgetett a XIX. század derekának egyik legismertebb mérnöke, akinek álma végül mégsem vált valóra,
- hogyan épültek be a telkek,
- kik költöztek a józsefvárosi szakaszra,
- miként változott a Nagykörút lakossága,
- hogyan vészelték át az épületek a második világháborút, 1956 pusztítását, illetve a rendszerváltás óta eltelt harminc évet,
- miért van szükség mielőbbi, átfogó felújítási tervre.
Powered by RedCircle
