A beszélgetésen a közösségi rendészeti program kigondolói és résztvevői vettek részt, ifj. Erdősi Sándor moderálásával, aki a Rév8 munkatársaként már 2005-től dolgozott a Magdolnanegyed fejlesztési programok szomszédsági rendőr kezdeményezéseiben, amik a most záruló projekt előzményei voltak.
Dr. Molnár Katalin programkoordinátorként a rendészek képzéséért volt felelős és a Police Café-rendszer bevezetéséért, Bajusz Ferenc pedig a kerületi közterület-felügyelet vezetőjeként vállalt programkoordinátori feladatot. Molnár Gábor józsefvárosi rendőrkapitány a rendőrség részéről támogatta a programot, Bánfi Imre körzeti megbízott és Bőti Attila közterület-felügyelő a közösségi rendészeket képviselte.
Pikó András polgármester is csatlakozott a beszélgetéshez, aki 2019-ben megörökölte a 2018-ban elindult programot.
A közönség soraiban ott ült a közösségi rendészeti szolgálatot adó többi rendőr és közterület-felügyelő is – 6 rendőr és 6 közteres alkotja a 12 fős csapatot –, és a zuglói, hasonló kezdeményezésben dolgozó kollégáik is ott voltak, akik érdeklődve figyelték, hogyan működik egy ilyen rendszer a számukra szokatlan társadalmi közegben. Józsefvárosban ugyanis a VEKOP-program kifejezetten a leginkább elhanyagolt, nehéz helyzetű körzetre terjedt ki. De ott volt a Zsaru Magazin és a BRFK pár munkatársa, valamint a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) néhány tanára is.
Ne a hatósági fellépés legyen mindenre a megoldás
A VEKOP-programról Sárkány Csilla, a projektet átfogó Rév8 vezérigazgatója tartott rövid összefoglalást. A MORCZY, vagyis Magdolna-Orczynegyed szociális városrehabilitációs program megvalósítása 2019 tavaszán indult, idén ősszel zárul. A projekt költsége 2,5 milliárd forint, melyből 2 milliárd az EU-s alapokból származó VEKOP pályázati támogatás, a többit az önkormányzat biztosította.
A szociális városrehabilitáció célja a kiválasztatott körzetben a társadalmi-fizikai-gazdasági leszakadás megállítása.
A pénz nagy részét felújításokra fordították – a pályázat a fizikai környezet, az önkormányzati bérházak, társasházak, közterületek megújítását célozza –, de jelentős részt, 870 millió forintot költhettek ún. szoft programokra, szociális rehabilitációra és bűnmegelőzésre is.
Ez a terület a főváros legnagyobb szegénynegyedének számít, ahol sok az 1-2 fős háztartás, 10-20 százalék közötti a munkanélküliség aránya, a háztartások több mint felében csak egy kereső van, és átlag feletti, egyharmad a csak általános iskolát végzettek aránya. Bűnügyi szempontból is fertőzött része ez a kerületnek, jellemzőek a lopások, rablások, kábítószerrel való visszaélés és a szexmunkával kapcsolatos bűncselekmények.
„Az itt élők közül sokszor a jogkövető lakók is bizalmatlanok, a rendőrökhöz is távolságtartóan viszonyulnak”
– mondta Sárkány Csilla, és ifj. Erdősi Sándor 2015-ös kutatását idézte, miszerint a megkérdezett lakosok 15 százaléka vált bűncselekmény sértettjévé.
A mostani problémaorientált közösségi rendészeti programnak már voltak előzményei a Magdolnanegyed rehabilitációja során, 2008-ban és 2013-ban is indult szomszédsági rendőr projekt.
A most záruló közösségi rendészeti program lényege az volt, hogy
minél szorosabb bizalmi viszonyt alakítsanak ki a területen élőkkel, a problémákat közösen oldják meg velük, hogy kevesebb hatósági fellépésre legyen szükség.
A szolgálatban jó helyismerettel rendelkező 6 rendőr és 6 közteres alkotott csapatot, akik változó párosításban adtak szolgálatot.
Komoly képzésben vettek részt, amiben elsajátították a sikeres kommunikáció és együttműködés módszereit, az eredményes konfliktuskezelést.
Megtanulták a World Café módszertanból továbbfejlesztett Police Café módszert is, amivel a területen élőkkel tudnak problamafeltáró és -megoldó fórumokat tartani.
A program része volt még a szomszédsági házfelügyelők működése, akik a klasszikus házmesteri teendőkön túl a házban élőkkel aktív kapcsolatot tudnak ápolni, ezzel is segítve az információáramlást és a konfliktusok elkerülését.
A szexmunkással is szót tudtak érteni
A beszélgetésben eredményekről, tanulságokról és személyes élményekről beszéltek a közönségnek.
Bajusz Ferenc, a közterület-felügyelet vezetője felidézte, hogy a Magdolnanegyedben folyt szomszédsági rendőri programok során jöttek rá, a rendőrnek sokszor nincs elegendő helyi ismerete, információja ahhoz, hogy hatékonyan tudjon cselekedni. Ezért vonták be most a közterület-felügyeletet.
„Sok olyan helyzet volt, amit a fiúk direktben tudtak rendezni.
Köszönet jár a házfelügyelőknek, a családsegítő szolgálat és a JGK munkatársainak is, akiket be tudtak vonni a megoldásba. A kevésbé sürgető esetekben pedig én egyeztettem az adott szervezet vezetőjével” – mondta. Példaként egy feltört lakás esetét hozta fel. A házfelügyelő jelezte a közösségi rendészeknek, hogy egy üresen álló lakásba valakik beköltöztek. Ők szóltak a JGK munkatársainak, s míg azok odaértek, hogy lezárják a lakást, átbeszélték a dolgot a lakásfoglalókkal, akik megértették, hogy nem ez a helyes megoldás, majd távoztak.
„És nem az történt, hogy négy éven keresztül pereskedünk, mire végül vagy kimennek vagy nem.
Számtalan ilyen megoldás született.”
Molnár Gábor rendőrkapitány szerint borítékolható volt már az elején, hogy a projekt sikerre van ítélve, csak pozitív hozadékai lehetnek.
Elmondta, hogy Budapesten „a legtöbb küldést a józsefvárosi rendőrök kapják”, s nincs igazán idejük arra, hogy a lakosokkal a kapcsolatot ápolják, ezért volt szükség erre a közösségi rendészetre. Nagyon jók a visszajelzések, a lakosok jó része megnyílt, de az üzlettulajdonosok, szolgáltatók is örültek annak, hogy szót váltottak velük.
„Az elmúlt évtizedekben, ha valaki rendőrt látott, gyakran összeszorult a gyomra. Ma már inkább megnyugszanak, a kommunikatívabb emberek beszélnek velünk. Ez jelentős hozadéka volt a projektnek,
és kollégáink helyi ismeretei is tovább mélyültek. Molnár Katalinnak köszönhetően pedig tudatosan fejlesztettek a kommunikációjukon is”. A közbiztonságnak rengeteget jelent, hogy ezen a területen az emberek a nap bármely szakában rendőrhöz fordulhattak akár segítségért, akár problémafelvetéssel. „Az egyik szemem sír, hogy vége van, és bízunk polgármester úr szavaiban, hogy valahogy folytatódhat.”
Pikó András polgármester ugyanis ígéretet tett arra, hogy valamilyen módon folytatódni fog a közösségi rendészeti projekt. Erre máris elkülönítettek 15 millió forintot az idei költségvetésben. „Mondhatjuk, hogy legyen több rendőr, de hiányosak az erőforrásaink. Mi erről a kapitány úrral havonta beszélünk.
Az ilyen programok azonban erőforrásokat is megtakarítanak.
Ha képesek vagyunk arra, hogy máshogy oldjuk meg a konfliktusokat, ami elsőre bonyolultabbnak, hosszadalmasabbnak tűnik – mert egyszerűbb kiszabni egy bírságot –, de az előbbi a tartósabb megoldás.
Ezért is mondom örömmel, hogy folytatjuk. Még nem tudom, mire lesz elég ez a pénz, de ha nem elég, fogunk találni rá további forrást, mert szeretnénk minél többet megőrizni belőle” – mondta.
Pikó szeretné, ha a közösségi rendészet szemlélete megmaradna Józsefvárosban. „Őszintén hiszek a kommunikációban, évtizedeken keresztül tapasztaltam meg, hogyan lehet konfliktusokat, vitákat kezelni emberi szóval. Jó lenne addig jutni, hogy
ne állandóan rendőrért és büntetésért kiáltsunk, hanem a konfliktust kezelve találjunk megoldást.
Ezért részvételi az önkormányzatunk is, és fordítunk sok energiát arra, hogy a polgárokkal beszélni tudjunk.”
Az önkormányzatnál is komoly gond, hogy nem egészséges az emberekkel való viszonya, mondta.
„Ügyfélbarátabbá akarjuk tenni a szervezetünket, ez a közösségi rendészeti program testvérprogramja,
ott is az a kérdés, hogy tudunk kialakítani normális kommunikációs csatornákat annak érdekében, hogy a konfliktusokat ne erőszakkal, hatalmi szóval, hanem egyeztetéssel, moderálással, békéltetéssel, win-win helyzetek kialakításával oldjuk meg, amikor csak lehet.”
Bőti Attila közterület-felügyelő, közösségi rendész azzal kezdte: a régi beidegződés az volt, hogy a rendőr elvisz vagy büntet, a közteres pedig csak azért jelenik meg, hogy megbüntessen. „Azt gondolom, sikerült az elmúlt időben ezen a megítélésen változtatni, mert
odamentünk az emberekhez, meghallgattuk őket, és volt, hogy teljesen egyszerű megoldásokkal, egy beszélgetéssel meg lehetett oldani olyan konfliktust is, ami később sokkal nagyobb gonddá fajult volna.
Az emberek kezdték megérteni, hogy lehet kérdezni, szóba lehet állni a rendőrrel, közteressel, nem biztos, hogy rögtön büntetni fognak, hanem elmondják, minek mi a megoldása, hogy lehet a legegyszerűbben, a problémákat elkerülve megoldást találni.”
Szerinte kifejezetten az ilyen leszakadt, rosszabb területeken érdemes efféle projekteket indítani, egy lakóparki környezetben nincs akkora jelentősége. (A jelenlévő zuglói kollégáik pont fordítva gondolták eddig, mondták el reagálásukban.) „Ezek az emberek is megérdemlik, szükségük van rá, hogy másképp foglalkozzanak velük.”
Beszámolt egy Police Cafés rendezvényükről is. „Az Orczy-parkban kisiskolás gyerekkel tartottunk cafét. Amikor megérkeztünk egyenruhában, a gyerekek összesúgtak, »ezek rendőrök, ne mondjatok semmit«, így indult a beszélgetés. A beszélgetés végén azonban azt mondták, »szeretném, ha az apukám ilyen lenne, mint maguk«, »én is szeretnék ilyen lenni«.”
A sikeres esetek közül kiemelte azt, amikor egy hajléktalan embert győzködtek hosszasan, hogy vegye igénybe az ellátást, és később láthatták, ahogy valamilyen szinten talpra tudott állni. „De ennek a programnak is voltak gyerekbetegségei. Nem mindig sikerült jól kommunikálni, ma már másképp oldanánk meg azokat a helyzeteket” – tette hozzá.
Bánfi Imre körzeti megbízottként lett közösségi rendész.„Nekem volt szerencsém már a Magdolna-programban is részt venni, s alapvető különbség volt, hogy ott nem voltak állandó emberek. Itt az volt a lényeg, hogy állandó és kis létszámú legyen a csoportunk, hogy a lakosság személy szerint ismerje meg a rendőrüket és közterület-felügyelőket, és valamiféle bizalom alakuljon ki, megnyíljanak velünk, elmondják a problémáikat” – mondta. Sok olyan információt is kaptak, amivel a rendőrség bűnfelderítő munkáját tudták segíteni.
Úgy látja, sikerült minden társadalmi réteggel szót érteniük, méghozzá a szó jó értelmében. „Az Illés utcában rendszeresen megbüntetett szexmunkással is el lehetett beszélgetni, tőle is kaptunk értékes információt.
S nem mondom, hogy átküldtük más kerületbe, de megszüntette a cselekményét.
Mindenkit meg lehet szólítani, csak idő kell hozzá” – foglalta össze a tanulságot.
Molnár Katalin, Molnár Café Kata, ahogy magát bemutatta a program koordinátoraként meghatározó szerepet vitt a projektben. Most azonban inkább az esemény háziasszonyaként azon igyekezett, hogy másokat szóra késztessen. Ö azt emelte ki, hogy a MORCZY közösségi rendészei milyen sokat változtak a program folyamán.
„Nekik is nehezen sikerült letenniük a hatósági maszkot, a távolságtartó, hivatalos stílusban való beszédet, és áttérni egy másikra, miközben a mundér tekintélyét is őrizniük kellett.
Ez hosszú út, egy ilyen projektet nem lehet az egyik napról a másikra felépíteni, nagyon munkás folyamat, de pont ettől lesz a végén jó.”
Végül arra kérte a józsefvárosi közösségi rendészeket, álljanak fel, hogy láthassuk őket, végülis ők voltak a nap hősei.
„Ez a 12 ember már a kiválasztási eljárásban és a képzés során is váll váll mellett dolgozott,
és a végén elértük azt, hogy mindenki mindenkivel szívesen vonuljon. A járőrözésen felül pedig még rendezvényeken, kötetlenebb formában, moderált beszélgetések során is találkoztak a célcsoportokkal az általános iskolástól kezdve az idősekig, mindenféle társadalmi rétegből, fontos problémákra reagálva” – mondta még Molnár Katalin.
Mi a VEKOP?
A Józsefvárosi Önkormányzat 2018-ban nyerte el az EU-s forrásokat elosztó Versenyképes Közép-Magyarország Operatív Program (VEKOP) keretében kiírt VEKOP-6.2.1-15 pályázatot, melynek célja a leromlott budapesti településrészeken élő alacsony státuszú lakosság életkörülményeinek javítása, társadalmi és fizikai rehabilitációja. A kerület 2 milliárd forintot kapott a Magdolna és Orczy negyed egy részében megvalósuló szociális városrehabilitációs programra.
Nyitókép: Mile Máté
