Ha beindítják a nagy gépeket, beleremeg a fal is, attól félünk, leesik a tévé a falról – mondta Tamás, aki a Dugonics 11-ben él feleségével. Két építkezés is zajlik a házuk körül, borzalmas a zaj emiatt. A ház megsüllyedt, a fala megrepedt, az ott élők szerint a lépcsőház életveszélyes.
Az első lakást, amit felajánlott nekik az önkormányzat, el is fogadták, nem gondolkoztak hosszan a döntésen. „Fel van újítva, beköltözhető, szép lakás.” Azt sajnálják, hogy nem nézhettek meg egyszerre legalább 3-at, jobb lett volna, ha több közül választhatnak. „Kicsit ránk ijesztettek, mert azt mondták, ha ezt elutasítjuk, lehet, a következőt csak jövőre mutatják” – mondta Erika.
Egy júniusi törvénymódosítás szerint az államnak kell elhelyeznie a kisajátításban érintett józsefvárosi lakókat: 2027 nyaráig kell lakást felajánlania számukra. Bár nem feladata már, a józsefvárosi önkormányzat a határidőig minden a kisajátításban érintett bérlője számára cserelakást ajánl fel. Az önkormányzat tervéről Pikó András számolt be lapunknak szeptemberben. Azt mondta, nincs Budapesten hozzáférhető állami tulajdonú lakásállomány, ezért az állam a kisajátításban érintett józsefvárosi lakókat vidékre költöztetné, vagy úgy bánna el velük, ahogyan a rákosrendezői MÁV-lakások bérlőivel, ezt pedig az önkormányzat nem nézheti tétlenül.
Az önkormányzat új eljárásrendet alakított ki, ami ugyan nem olyan kedvező, mint a törvénymódosítás előtti volt: már csak 2 lakás közül választhatnak a bérlők. Ha mindkettőt visszautasítják, kérhetnek ugyan pénzbeli térítést, de az a bérleményük forgalmi értékének legfeljebb 25 százaléka lehet. Ha ezt is elutasítják, még mindig várhatnak az állam ajánlatára. Elsőként a Dugonics utca 11., majd a Korányi utca 20. és a Sárkány utca 1., aztán a Diószegi utca 24., 26., 28., végül pedig a Diószegi utca 18. és 20. lakóit költöztetné át az önkormányzat, erről Kerékgyártó Anna, az önkormányzat Lakáspolitikai és Vagyongazdálkodási Ügyosztály vezetője beszélt a szeptember 29-i lakossági fórumon.
„6 év után most értünk a végére a felújításnak, több milliót beleöltem. Megszoktuk, hogy itt lakunk” – mondta Tamás. Fáj a szívük, hogy ott kell hagyniuk az otthonukat, de örülnek is, mert olyan környékre költözhetnek, amit szeretnek.
Az igényük szerint kapták a lakást, nagyobb is lesz, mint amiben most élnek. „Meg is köszöntük, mert le a kalappal előttük, hogy ezt szem előtt tartották és megadták” – mondta Erika.
A házban nem ők az egyedüliek, akiknek megvan már az új lakásuk. József és családja is költözhet hamarosan. Az első lakásra rábólintottak ők is. „Reméljük, az ünnepeket már ott töltjük!” Ők sem panaszkodnak, az igényüknek megfelelőt kaptak, majdnem 15 négyzetméterrel nagyobb, mint a mostani, és így még épp nem kell ráfizetniük. „Mondjuk, hogy jobban jártunk-e, azt nem tudom pontosan eldönteni.” Pénzt kért volna, ha maradt volna az előző eljárásrend: abban akár a lakás teljes piaci értékét is megfizette volna az önkormányzat.
Vikiékkel épp a kapuban futottunk össze. Ők is megkapták egy lakás címét, annak alaprajzával együtt. Ám menet közben kiderült, adminisztrációs hiba történt, a lakást már májusban kiutalták másnak. József szerint jobb is így, mert nem szívesen választotta volna azt. Kétszobás volt ugyan, épp, amilyet szeretnének, mert van egy kisfiuk, jó lenne már egy külön szoba, mondta Viki. A bejárati ajtó viszont rögtön egy kis konyhára nyílt, abból pedig a két szoba, az egyik szobából a fürdő. „Semmi tárolásra alkalmas hely nem volt benne. Ha veszek egy karton ásványvizet, hová tesszük?”– jött a költői kérdés Józseftől, Viki párjától. Azóta nem kaptak másik címet, pedig úgy ígérték, ők és a földszinti szomszédjuk fog legelőbb lakást kapni, mert mindketten beteg gyereket nevelnek.
Megkérdeztük az önkormányzatot, hogyan fordulhat elő ilyen. Azt a választ kaptuk, hogy az eljárásrendben felállított sorrenden túl a felújított lakások adottságai határozzák meg, melyik családnak mikor tudnak cserelakást felajánlani. „Tehát sajnos előfordulhat, hogy a Dugonics utca 11-ben lakó családnak jelenleg nem tudunk még olyan lakást felajánlani, amilyet igényelt, és fordítva, előfordulhat, hogy elkészül olyan lakás, amely nem megfelelő egyetlen Dugonics 11-ben élő család számára sem, így a kollégák a felállított sorrend szerint azt egy másik épületben élő családnak ajánlják fel.”
Földszintre nem is költöznének többé a vizesedés miatt, de az első emeletnél magasabb sem felel meg nekik, mert József szívbeteg, nem bírja a túlzott megterhelést. Hogy várnak-e az állami felajánlásra, az attól függ, az önkormányzat ajánl-e megfelelő lakást.
Tudnak róla, hogy a házukban már többeknek megvan az új lakása. „Itt senki nem dicsekszik senkinek semmivel, mert mindenki fél, nehogy elvegyék, amit már kijelöltek” – jegyezte meg végül József.
A Korányi utca 20-ból egy lakóval tudtunk beszélni. Azt mondta, pénzt kér, ha nem újépítésű házban kap lakást. „Amire azt mondják, felújított, arra még 3-4 milliót rá kell költsek, hogy olyan környezetben tudjak élni, amihez én vagyok szokva.” Szerinte a polgármester manipulál. „A Pikó azt mondta, mikor megkezdődött ez az egész, hogy senkit nem tud elhelyezni, míg nem kap pénzt. Most jön a választás, hirtelen a szíve ügye lett mindenkinek a lakhatása. Ha idáig nem volt, akkor most miből lett? Ráveszi az embereket, ne várják ki az államot, ad ő nekik felújított lakást. Aztán sokkal több pénzt kap az államtól, az meg majd megmarad neki.”
Emberek, lakógyűlés! – kiáltotta el magát a Sárkány utcában egy hölgy, amikor elmondtuk, miért érkeztünk. Többen ki is jöttek az udvarra. Az emeleten is állt egy idősebb hölgy. Ő és a családja már kaptak új lakást. Az első lehetőségnél igent mondtak és nagyon örülnek a költözésnek. „Már ideje volt, hogy sikerüljön. Beleőszültem, míg vártam” – mondta nevetve.
Nem hallott még róla, meglepte a földszinten lakó férfit, hogy a törvénymódosítás miatt milyen változásokat eszközölt az önkormányzat. „4,5 milliót költöttünk erre a lakásra, keservesen kerestük meg azt a pénzt, biztos, hogy nem adjuk oda 25 százalékért.”
Egy másik lakó arról beszélt, nem bízik ő már senkiben, mert a mozgáskorlátozott édesanyjának korábban egy 5. emeleti lakást ajánlottak cserére, igaz, lift is volt a lépcsőházban. „Ha nem működik, mit csinálok anyámmal, hogyan viszem fel?” Közben mutatta, nézzem meg a gangot, az alja majd leszakad a bejárati ajtaja feletti részen. Beszóltam már a JGK-hoz, hogy jöjjenek ki, de még nem értek ide.”
A Diószegi 18-ba csak épp beugrottunk, hogy lássuk, működik-e a projektiroda, amit azért hozott létre az önkormányzat, hogy a kiköltözések során segítségére legyen az embereknek. Beszédbe elegyedtünk Zsuzsával, aki lassan 30 éve él a házban, szereti a lakását, neki megfelelne akár élete végéig is, hogy ott lakjon. Ha a Magdolnában vagy a Dankóban ajánlanak lakást, biztosan nem fogadja el, akkor inkább vár az államra ő is. Úgy hallotta, november elején lesz gyűlés, amit a fideszesek tartanak majd. Azt reméli, mondanak majd konkrétumokat. „Bár a Fidesz is ígért mindent, mikor ő volt itt hatalmon, és akkor se történt semmi.” Attól tart valamelyest, hogy az állami bérleményben magasabb lesz a díj.
Azt mesélte, a házukból már többen kaptak lakást. „Úgy volt, az itteniek csak a legvégén kerülnek sorra. De megértem, hogy a rászorultak és betegek előbb kapnak. Olyan is volt, aki kapott volna, de pont meghalt.”
Mivel a Diószegi utca 18. az eljárásrend legvégén szerepel, vagyis az ott lakók legutoljára költözhetnek majd el, azt is megkérdeztük az önkormányzattól, hogy lehet, hogy többen mégis kaptak már ebből a házból is cserelakást. Azok számára, akiknél az igényfelmérés során kiderült, hogy akadálymentes lakásra van szükségük, mert mozgásukban súlyosan korlátozottak, az igényfelmérés után rögvest megindították a megfelelő lakások keresését és átalakítását, mert egy ilyen lakás megtalálása és megfelelő felújítása sokkal időigényesebb folyamat – derült ki a válaszból. „Mivel időközben többször kitolódott az állami határidő, ezért már el is készültek ezek a lakások, és meg is történhetett az átköltözés néhány esetben.”
Zsuzsa a földszinten is rámutatott egy lakásra azzal, hogy az ott lakóknak is megvan már a cserelakása. Emlékeztem, hogy a férfi, aki a családjával ott él, azt mesélte, minden karácsony előtt falazott és festett, hogy az ünnepre kinézzen valahogy a lakás. Bekopogtam, hogy elmondjam, velük örülök. „Nagyon szép az új lakás, nem kell majd festeni, a másodikon van, nem lesz vizes. A festésből, falazásból elég volt ez a 34 év” – mondta.
Fotók: Karancsi-Albert Rudolf
