Az elawalu roti Srí Lanka legnépszerűbb street foodja – egy vékony, réteges tésztából készült, megtöltött, összehajtogatott batyu. A tészta alapja egyszerű, liszt, só és víz, kelesztés közben olajjal vonják be. A tölteléknek viszont csak a fantáziánk szabhat határt – krumpli, reszelt zöldségek, tojás, csirke, marha vagy hal, mind gondosan kiválasztott fűszerekkel. 

A Rotigamiban jelenleg háromféle kapható: csirkés, zöldséges és tojásos változat.

Nem túl olajos, kellemesen fűszeres, az alapanyagok itthon is elérhetőek és megfizethetőek. 

Laurának ez az első vállalkozása. 30 éves, a Békés megyei Dobozról indult, Mezőberényben járt gimnáziumba, akkor kollégistaként hamar megtanulta, mit jelent magára háztartást vezetni és önállónak lenni. Érettségi után egyből Budapestre költözött az egyetem miatt, és azonnal beleszeretett a városba. Ma Józsefvárosban lakik, nem messze az üzletétől.

– a szomszédos palacsintásokkal, a nokedlisekkel és a többi üzlettulajdonossal is jóban van, segítik egymást. 

„Nagyon fontos része az identitásomnak, hogy Budapesten élek. Mindig kicsit meghatódok, amikor átmegyek a hídon, vagy a Duna-parton sétálok. A telet viszont ki nem állhatom, 15 fok alatt didergek, és nem szeretem, ha sötét van” – magyarázza, miért ment el 2024–2025 telén három hónapra Srí Lankára. Itt ünnepelte a születésnapját, ajándékként pedig nemcsak a telet úszta meg, de szinte olcsóbb volt kint tartózkodni, mint idehaza kifűteni az albérletét. 

Srí Lankán Laura mindennap rice and curryt ebédelt – ahogy szinte mindenki az országban –, de a roti volt az, ami igazán megfogta. Hat héten át járta a szigetet, és azokon a településeken, ahol több napot maradt,

Minimum hat-hét különböző városban állt be a mesterekhez tanulni. 

„Az igazi rotimesterek egész életükben ezt csinálják” – javít ki szerényen, amikor őt is rotimesternek nevezem. A tanulás során nemcsak a technikát sajátította el – hogyan kell úgy nyújtani a tésztát, hogy ne szakadjon meg, hogyan kell megtölteni és összehajtogatni –, hanem közelebb kerülhetett a Srí Lanka-i kultúrához, mint a legtöbb turista. 

Februárban hazatérve már nem volt kérdés, hogy saját rotisütödét nyit. Felmerült ötletként a Práter utca, aztán majdnem a Vas utca másik, szomszédos helyiségére esett a választása, de végül sikerült egy olyat találni, ami teljesen megfelelt az elképzeléseinek. A mérete ideális, a galéria és a bejárat előtti kis kiülő pont alkalmas arra, hogy leüljünk egy rotira, amit persze útközben is el lehet fogyasztani. 

Az üzlet dekorációját saját kézzel készítették barátokkal, a család pedig segített összehordani a szükséges berendezéseket. Laura célja az volt, hogy a Rotigami úgy sugározza a szigetország lényegét, ahogy az ottani autóbuszok: a falra szerelt tévén nonstop bollywoodi klippek mennek, miközben folyamatos nyüzsgés tölti meg a teret. A nyáron megnyitott kis üzletben egy újságcikk nyomán egyik napról a másikra

Mára Laura már négy alkalmazottal dolgozik. 

„Amikor reggel elindulok dolgozni, és belegondolok, hogy nincs meetingem, nincs főnököm, senki nem mondja meg, hogy mit hogyan csináljak – ez nagyon jó érzés” – magyarázza Laura. – „Imádom, amikor felfedez egy új vendég, majd pár nap múlva újra visszatér egy barátjával. Örülök, hogy olyasmit csinálok, amit érdemes másnak is megmutatni. A Srí Lanka-i vendégek pedig mindennaposak az üzletben, állítólag híresek vagyunk a közösségben.” Legtöbbjük ösztöndíjjal tanul Budapesten, és Laura szerint a legnagyobb bók eddig az volt, hogy „finomabb, mintha otthon lenne”. Talán mert

a józsefvárosi rotik kevésbé krumplisak, gazdagabbak az ízek és több bennük a hús. 

Télen valószínűleg pár hónapra bezár majd – ezúttal Vietnámba utazik, hogy ismét elkerülje a hideget és a sötétséget. Az idő enyhülésével persze visszatér, mert Budapest nagyon fontos neki. 

Kétszer is kipróbáltam már a rotit, kettesével: egy zöldségest és egy tojásost – finom, tápláló, tökéletesen elég egy főétkezésre, és még csak nem is drága.​ 

Fotók: Huszár Bogi