Józsefvárosban 2019 óta tudatosan törekszik az önkormányzat arra, hogy jeles nőkről is legyen közterület elnevezve. Azelőtt mindössze hét utca vagy tér viselte nők nevét, és ezek az elnevezések is nagyon régen, akár száz évnél is régebben történtek, és közülük csak kettő, Blaha Lujza és Márkus Emília nem történelmi vagy vallási alak, mint Ludovika császárné, illetve Mária, Magdolna és a Magyarok Nagyasszonya. Brunszkvik Júlia és Hugonnai Vilma 2020-ban, Koltói Anna és Szeles Erika 2021-ben, Dirnfeld Janka és Czinka Panna 2024-ben kapott teret, illetve kertet. Ezzel együtt az utcák többsége továbbra is férfiak nevét viseli, de mára a nők aránya már megközelíti a 13 százalékot (Nemes Nagy Ágnes esetében is folyamatban van az elnevezés).

A képviselő-testület október 22-én újabb névadásról döntött, és a Kócosnak becézett Szabó Ilonáról nevezett el teret, ilyen módon Szeles Erikával együtt már két 56-os női forradalmár emlékezetét őrzi józsefvárosi közterület.

A Szabó Ilona tér a Futó utca és a Nap utca találkozásánál van,

közel a Corvin közhöz (a helyszín a nyitóképen látható). Ahogy a többi új névadásnál, itt is olyan megoldás született telekmegosztással, ami nem érinti a házszámozást, és lakcímváltoztatásra sem kényszerít senkit.

A közterület-elnevezést kutatás előzte meg, hogy Szabó Ilona személyét és történetét minél pontosabban meg lehessen ismerni, mert annak nem minden részlete igazolható történelmi dokumentumokkal.

A történészek ezzel együtt támogatták a kezdeményezést, ahogy a roma civil és szakmai szervezetek is (pl. UCCU, Józsefvárosi Roma Önkormányzat), melyekkel szintén egyeztetett az önkormányzat.

A képviselő-testület teljes egyetértéssel döntött a Szabó Ilona tér kialakításáról, amire a telekalakítás miatt 2,8 millió forintot költöttek.

Várandósan csatlakozott a Corvin közi felkelőkhöz

Szabó Ilona, aki a barátainak, rokonainak Kócos volt, a rá emlékezők többségének pedig Ilonka, 1939-ben született Újpesten, cigány családban. 1956-ban tehát mindössze 17 éves volt, és októberben már négy hónapja várandós, amikor beállt a Corvin közi felkelők közé. A Práter utca végén lőtték agyon október 28-án. Hogy magyar ávósok vagy szovjet katonák, erről nincs feljegyzés.

Barátja, a meg nem született gyermek apja, a 22 éves Dilinkó Gábor „Bizsu” szintén újpesti volt. Később naiv cigány festőként szerzett nevet, még II. Erzsébet is kitüntette. Bizsu Ilonkát kereste október 23. után, akit a Corvin közben talált meg. Ilonka ott tanulta meg a fegyver használatát, és nemsokára egy hatfős csapat vezetőjeként harcolt tovább.

Dilinkó Gábor visszaemlékezését a Roma Szeretetszolgálat cikkében is megtaláltuk, ami szépen összefoglalja kettejük történetét. Dilinkó követte Kócost, Szabó Ilonkát, és maga is csatlakozott a Corvin köziekhez, s később úgy emlékezett, velük együtt 10-12 roma harcolt ott, „ám ők mind muzsikus cigányok voltak, nem oláh cigányok”. Bizsu november 4-én, a szovjet offenzíva alatt kapott fej-, tüdő- és comblövést, életben maradt, de hét évet kellett börtönben töltenie. 2014-ben halt meg Mátyásföldön, ahol egy kicsi helyiségben lakott a volt szovjet laktanyában.

Szabó Ilonkát Kócoskának hívta Bizsu, és így emlékezett rá 2003-ban:

„Nem szerettem azt a nőt, imádtam. Emléktáblája van a Corvin közben, az ő családi neve Szabó Ilonka volt. Minden évben a névnapjára koszorút viszek, még most is szeretem.”

Nyitókép: Karancsi-Albert Rudolf