Powered by RedCircle
„Azt szeretem elmondani egy slam előadásban, amikor én magamat meghaladtam, azt a folyamatot, amikor megváltozott a gondolkodásom és a valamihez való viszonyulásom. Előfordul, hogy ezeknek a szövegeknek a düh és elégedetlenség a motorja”, mondja a Csakugyanban Horváth Kristóf – Színész Bob színész, slammer, rendező, tehetséggondozó és pedagógus. Emellett „viszolygok a nagyon kitett érzelmektől, főleg, ha egy előadás nagyon akarja, hogy érezzek valamit, és
azt sem szeretem, amikor megmondó emberek vannak a színpadon, egyre kevésbé vagyok fogékony az ítélkezésre”.
Horváth Kristóf Józsefvárosban nőtt föl, később elköltözött, de úgy alakult, hogy ma is itt lakik a családjával. Munkáiban hangsúlyosan jelenik meg roma identitása, a társadalmi érzékenység és az a hit, hogy a művészet képes közösséget formálni és előítéleteket lebontani. Munkáinak jellemzője a kellemetlen, a kimondatlan felszínre hozása a humor segítségével, a figyelem ráirányítása arra, amit elnyomunk, amiről nem veszünk tudomást, vagy nem beszélünk eleget, így kerül bele az előadásaiba például, hogy „mennyi tudatlanság és némaság veszi körbe a rasszista indítékból elkövetett cigánygyilkosságok áldozatait” és „a tehetetlenség érzése, hogy az emberi méltóság egy politikai játszótérré változik – és ez az ország fogékony erre a fajta bántalmazó megfogalmazásra”.
Az adásból kiderül még, hogy
- Horváth Kristóf mit mondana 22 éves kori önmagának;
- hol a humor határa és van-e neki;
- melyek azok a témák, amelyekről a társadalom kétségbeejtően hallgat;
- hogyan lehet dühből slammelni;
- mit csinálna másképp az életében;
- tud-e rasszista vicceket írni;
- miért különleges hely számára Józsefváros.
Ha tetszett az adás, iratkozzon fel csatornáinkra, hogy mindig értesüljön a legújabb beszélgetésekről!
Fent vagyunk a legfontosabb podcast platformokon, ez az adás is elérhető itt: Spotify / Apple Podcasts / YouTube
Fotó: Karancsi-Albert Rudolf
