Múlt hét pénteken értesítették az Open Society Foundations (OSF) által támogatott magyarországi civil szervezeteket, hogy az OSF lényegében befejezi európai uniós tevékenységét. 2024-től európai programjaik megszűnhetnek, és az erőforrás, amit Európán belülre tudnak koncentrálni, „rendkívül korlátozott” lesz.
Az OSF civil szervezeteket támogat szerte a világban, hogy elősegítse az esélyegyenlőséget, az igazságos elbírálást, a közegészségügyet, a független médiát és a politikusok számonkérhetőségét.
Az alapítvány indoklása szerint az EU intézményei és kormányai sokat költenek azokra az ügyekre, amelyekkel az OSF is foglalkozik.
Az OSF Magyarországon 1984 óta van jelen, és olyan szervezeteket támogatott, mint a Magyar Helsinki Bizottság, az Igazgyöngy Egyesület, a Szivárvány Misszió Alapítvány, vagy a Transparency International Magyarország Alapítvány. A támogatottak között ott van a nyolcadik kerületi Aurórát üzemeltető Marom Egyesület és a Dankó utcában működő Romaversitas Alapítvány is.
Schönberger Ádám, a Marom vezetője lapunknak azt mondta, hogy az OSF-tól kapott támogatásokat szervezetük „láthatóságára” használták fel. „Mi és a hozzánk hasonló szervezetek nem olyanok vagyunk, mint amit a Fidesz-média sulykol lépten-nyomon, szedett-vedett bandák, akiknek semmilyen koncepciójuk nincsen a világról, csak a kormányt akarják megbuktatni, miközben elsíbolják a pénzeket.
Ezeknek a szervezeteknek mind van egy missziója, víziója, és ezt kell minél jobban kihangsúlyozni az emberek felé, hogy ezáltal a közbizalom megnőjön feléjük”
– mondta. A támogatásból weboldalt, arculatot lehetett tervezni, a közösséggel való kapcsolattartást tudták javítani, önkénteseket toborozni, de ez a pénz segít a szervezetépítésben, abban, hogy a szervezeten belüli ellentmondások feloldódjanak, a belső kohézió pedig növekedjen.
Schönberger szerint az OSF-től kapott összeg a működésük 10 százalékát fedezte, és ennek kiesése arra indítja a szervezeteket, hogy alternatív bevételi forrásokat keressenek. „Ilyenkor az ember megpróbál »foundraiselni«, egyéb forrásokat találni. Ebből a pénzből mi közösségszervezőket, kommunikációs embereket tudtunk felvenni abból a célból, hogy a közösségi eseményeink kidomborodjanak a nyilvánosságban és a szociális-társadalmi mondanivalónk érvényre tudjon jutni.
Ha nem tudunk más támogatókat szerezni, az nem jelent jót, hiszen minél kevésbé tudod a saját narratívádat eljuttatni az emberek felé, annál jobban épül le a saját közösséged, és annál hatásosabbá válik az ellenpólus propagandája, mivel nincs már elég erőforrásod arra, hogy túlkiabáld a Fidesz- sajtót.”
Schönberger Ádám szerint nem biztos, hogy megállja a helyét az OSF indoklása, miszerint azért vonulnak ki az Európai Unióból, mert az uniós intézmények és kormányok jelentős összegeket fordítanak az emberi jogok, a szabadság és a sokszínűség témáira. „Kérdezzék meg a magyar, a lengyel vagy a szlovák civil szervezeteket (egy év múlva egy jó kis Fico-kormánnyal), és azokat, akikkel ezek a szervezetek dolgoznak, a hajléktalanokat, a társadalmi egyenlőtlenségek, a kirekesztés áldozatait, hogy hatékonyan küzd-e az EU a különbségek áthidalásán, hatékonyan küzd-e a lakhatási szegénységben élőkért, a nőkért, a házasságon belüli erőszak ellen egy olyan országban, ahol még az isztambuli egyezményt se ratifikálták.
Hát, szerintem nem látják jól az EU-s intézmények érdekérvényesítő képességét ezekben a »para« országokban”
– mondta.
Schönberger Ádám szerint lehet, hogy az OSF több látható eredményt várt volna el a civilektől, és lehet, hogy ez is az oka a kivonulásuknak. „Ez csak spekuláció, de én azt is simán el tudom képzelni, hogy úgy látják, csak tolják be a pénzeket a civil szférába, de eredménye viszont nincs ennek a munkának. Ez önvizsgálatra szólít fel minden civil szervezetet abban, hogy talán nem volt hatékony ezeknek a pénzeknek az elköltése, lehet, hogy ezt nem csináltuk jól, nem sikerült a támogatottságunkat, a láthatóságunkat úgy növelni, hogy valóban komoly hatást tudjunk elérni.” Szerinte az OSF kicsit a szabadpiaci mentalitás mentén kezeli a támogatásokat.
„Nekik megvan a saját logikájuk, ami meglehetősen üzleti (is), ez nem egy ilyen magyar balos-liberális-szocdem valami.”
A Romaversitas Alapítvány, ami a felsőoktatásban tanuló roma fiatalok támogatására jött létre 1996-ban, szintén az OSF támogatottjai között volt. Fedorkó Boglárka, az alapítvány ügyvezető igazgatója szerint ők elsősorban projektekre kaptak támogatást, nem pedig működésre.
Támogatási forrásaikat mára sikerült diverzifikálniuk, de az OSF-től nem függetlenül.
„Az OSF társadalmi bázisépítő projektjének is köszönhetően mára már nagyobb a cégektől, magánszemélyektől, más donoroktól, EU-s forrásokból bejövő támogatásunk mértéke mint 5 éve, és ennek növelésén dolgozunk folyamatosan” – mondta. Szerinte az EU-s intézményektől nem olyan egyszerű támogatásokat igényelni, márpedig az OSF indoklásában pont az szerepelt, hogy az EU is támogatja a hasonló célokért küzdő civil szervezeteket:
„Uniós források sok esetben csak nagy infrastruktúrával elérhetőek, nem működési célú források, sokszor nemzetközi konzorciumban kell megvalósítani ezeket a projekteket.
Bár sok kormány különít el forrásokat emberi jogokra, a Romaversitas közvetlenül kormányoktól nem kapott támogatást, csak nagykövetségektől kisebb összegeket az utóbbi években” – mondta az ügyvezető igazgató. Aki szerint minden nagy nemzetközi donornak vannak hiányosságai, de az OSF-fel nagyon jó volt az együttműködés. „Én az utóbbi két évben dolgoztam velük, nagyon kompetens kollégák voltak, ami nagyon ritka a nemzetközi donorvilágban. A helyi terepet jól ismerő emberek voltak a fő kontaktpontok a szervezethez, ez nagyon jó volt, a rugalmasságuk, a helyismeretük, a közös gondolkodásuk kiemelte őket a donorvilágból, úgyhogy hiányozni fognak.”
Fotó: Koszticsák Szilárd / MTI
Az OSF egyébként már 2018-ban áthelyezte az irodáját Budapestről Berlinbe, akkori közleményük szerint azért, mert „a magyar kormány borzasztó nyomasztó környezetet teremt,
a munkánkat becsmérli és hamis színben tünteti fel, korlátozza a civil társadalmat politikai előnyszerzés céljából,
olyan taktikát alkalmazva, amelyre még nem volt példa az Európai Unió történetében. Az úgynevezett Stop Soros jogszabálycsomag a legújabb ilyen próbálkozás. Nem tudjuk tovább garantálni a munkánk és a munkatársaink biztonságát Magyarországon, és nem tudunk védelmet nyújtani az önkényes kormányzati beavatkozással szemben.”
Nyitókép: Olivier Hoslet / MTI / EPA pool
