Az úgynevezett történelmi felekezetekkel szemben a neoprotestáns egyházak sokkal nagyobb hangsúlyt helyeznek az individuum belső higiénéjének megteremtésére. A történelmi egyházak szigorú szertartásrendje meggátolhatja, hogy az embereknek személyes Istenük, személyes Megváltójuk legyen. A misének, az igehirdetésnek az egyén könnyen passzív hallgatójává válhat közösségi élmény nélkül. A neoprotestánsok a liturgikus hallgatósággal szemben a közösségi odatartozásra fektetik a hangsúlyt, így a hozzájuk való betérés nemcsak egyszerű vallásváltást, hanem radikális életmód-korrekciót is jelent. A romák körében lezajló vallásváltásról szóló cikkünk folytatásában arról lesz szó, miért tudta őket a neoprotestáns egyház megszólítani, és milyen változások következtek be az életükben.