Amikor a kicsik józsefvárosi testnevelője, Weitz Győző emléke után kutattam, csak annyi írásos anyagot találtam száz évre visszamenőleg, amiből nagy vonalakban épphogy fel lehetett vázolni a feledhetetlen pedagógus életútját. Úgy tűnt – ez a pedagógus-sors –, hogy talán mégis elfelejtették. Hogy mekkorát tévedtem, arra a cikk után érkezett visszajelzések sokasága cáfolt rá. Most ezekből válogatunk.

Weitz Győző a fél életét a józsefvárosi gyerekek testi-lelki nevelésének szentelte. Én is egyike voltam ezeknek a gyerekeknek a Horváth Mihály téri iskolában. Sok évtized után is élénken él bennem az emléke. Nem vagyok egyedül ezzel, ezért már most arra kérem az olvasót, ossza meg velünk – emailben vagy a Facebook oldalunkon – azt, amivel ki tudja egészíteni a róla feltárt képet.