Szőke Judit, az alapítvány vezetőjének neve ismerősen csenghet a kerületben élőknek, ugyanis szakmai vezetője  volt egyfelől a rendszerváltáskor induló komplex romaprogramnak itt a Józsefvárosban, másfelől a Magyarországon első tanodájának is, ami szintén itt a kerületben nyitotta meg kapuit annak idején. Kuratóriumi tag Judit testvére, Zsuzsa is, aki számára egyértelmű volt, hogy a nővére nyomdokaiba lép: „Gyerekkorom óta beleláttam, majd dolgoztam is azokban a romakoordinációs programokban, amiket Judit talált ki. Hozzánőtt a személyiségemhez ahogyan az is, hogyan érdemes gondolkodni a szegénységről.” A harmadik tag Adrienn, több mint 10 éve önkénteskedett rászorulókat segítő civil tehetségprogramokban, az Új Startnál is önkéntesként kezdett. Kollégáival egyetemben ő is hisz a civil összefogás erejében és a szolidaritásban.

Lélegezzenek a falak

Az Alapítvány irodájának ajtaja a Víg utcára nyílik, a belépés után az ötvenegynéhány alapterületű épület konyhával egybenyitott étkezőjében foglalunk helyet. A falakat lyukacsos fémlemezek borítják, amikről kiderül, nem csak dizájnelemként funkcionálnak, praktikus hasznuk is van: engedik a falat lélegezni. Ennek ötlete annyira megtetszett az anyagszállítónak, azóta másoknak is ajánlja ezt a megoldást. Az irodát az önkormányzattól bérlik, nem épp makulátlan állapotban vették át: gyakorlatilag ők hárman újították fel, amit tudtak maguk csináltak, megtanultak fúrni-faragni, csak a nagyobb szakmunkákhoz kértek segítséget. A szemlélet a programjaik megvalósításában is tetten érhető, minden tudásukat beforgatják, ha pedig olyan feladattal találják magukat szembe, amiben addig nem volt tapasztalatuk, elvégeznek egy újabb tanfolyamot, vagy beiratkoznak az egyetemre – saját költségen. Ez szimbolikus jelentéssel is bír – mondja Judit -, mert folyamatosan fejlődni kell ahhoz, hogy a programjaik hatékonyak legyenek, az információk eljussanak a célcsoportjukhoz és végső soron hasznos segítséget nyújtsanak.

„Az alapítványuk motorja ugyanakkor a programjaikat működtető, a tapasztalataikból felnevelt és kitalált, mára bejáratott módszertan, ami mögött „nagyon erős koncepcionálás van, hogy sehol ne tudjon megbillenni egy projekt sem” – emeli ki Judit. Az alapítványt ugyan a fővárosból működtetik, azonban az ország számos pontján vannak önkénteseik, akik segítik ezek megvalósulását, kivitelezését. Gyakorta el is ismétlik, és alá is húzzák, a programjaikat sikerre vinni csakis velük és az adományozóikkal tudják.

Azt hiszik diszlexiás, pedig csak szemüvegre lenne szüksége

Az Esélyt a szemnek! projektjükbe, amelyben rászorulók számára biztosítanak ingyenes szemüveget, beszervezték az összes magyarországi lencsegyártót, számos keretforgalmazó céget, valamint kisebb-nagyobb optikákat és magánadományozókat is. A projekt kerületi megvalósításában a Józsefvárosi Szociális és Gyermekjóléti Szolgálat (JSzSzGyK) segíti az alapítványt. A szemüvegek elkészítését két helyi optika vállalta magára önkéntes módon: a Krúdy utcában található Cvikker Optika, és a Práter utcában lévő Vágássy Optika.

A programban résztvevők számára az orvostól kapott látlelet ellenében a JSzSzGyK kiállít egy adományozói füzetet, azzal kereshetik fel a kijelölt optikát. „Sokszor diszlexiásnak, tanulási és/vagy viselkedési zavarosnak minősítenek gyerekeket, holott lehet csak érzékeléselakadásról van szó. A gyerek sosem fogja artikulálni, hogy rosszul lát, a tapasztalat szerint a pedagógus pedig előbb észlelheti a problémát, mint a szülő. A gyereknek az otthoni terepen ugyanis erős rutinja van, ám új közegben, új szituációkba bevonva sok-sok jel utalhat a gyerek látásproblémájára” – mondja Zsuzsa, aki (nem mellesleg) végzett optometrista. Az alapítvány ezért is tervezi bevonni programjába a kerületi óvodákat, felhívva ezzel mind a szülők, mind a pedagógusok figyelmét a problémára. A program lényeges eleme, hogy utánkövetéssel működik, évenkénti kontrollra is van lehetőség, a szem állapotának változás alapján pedig új szemüveget kapnak az érintettek. Ugyanakkor Zsuzsa arra is felhívja a figyelmet, hogy a látásvizsgálat azért is fontos, mert ennek során több betegség is kiszűrhető, így a cukorbetegség, magas vérnyomás, érrendszeri elváltozások is.

Segítenek eligazodni az internet, Excel-táblák világában

Roma tehetség programukba 12 éves kortól várják a valamelyik tehetségterületen átlagon felüli motivációval rendelkező, hátrányos helyzetű gyerekek jelentkezését, akiket akár az egyetem végéig is elkísérnek. Eddig 140 településről 302 ösztöndíjasuk volt, köztük kiemelkedő képességű zenész-, író-, képzőművész-, színészpalánták, tánc- és sportehetségek, de vannak köztük olyanok, akik valamely tantárgyakban remekelnek, így informatikából, matekból nagyon jók. Vannak olyan fiatalok, akik már 8 éve részt vesznek a tehetségprogramukban.

„Csak olyan diákokat támogatunk, akik el tudják fogadni, hogy magasra rakjuk a lécet.”

A gyerekek az évek alatt hozzászoknak, hogy teljesíteniük kell, és a szorgalmuk hozzásegíti őket, hogy tanulmányaik során más ösztöndíjat is képesek legyednek elnyerni, de többen dolgoznak is a taulás mellett – emeli ki Judit.

Van olyan támogatottjuk, aki énekes tehetségével került be a programba, diplomát szerzett, és már elsősorban nem az határozza meg az életét, hogy zenél, hanem az, hogy a végzettségének megfelelően tudott elhelyezkedni. „Nagyon sok esetben azt tapasztaljuk, hogy az átlagon felüli motiváció tartja bent a gyereket addig, amíg nem tud valamilyen irányba orientálódni. Egy táncos tehetséggel nagyon nehezen tud mit kezdeni a rendszer” – magyarázza Zsuzsa. Tehát, aki tanul, azelőtt több ajtó is kinyílik.

A diákok zömében halmozottan hátrányos helyzetűek, ami azt is jelenti, hogy a szülők legmagasabb végzettsége nyolc általános. „Ez a szülő nem fog tudni segíteni abban, hogyan kell működni ebben a közegben, a továbbtanulás versenyében, hisz nincs tapasztalata róla, ismeretlen számára. A hátrányos helyzet azt is jelenti, hogy nehezebb az út mindenhová. Hogy el tudjanak igazodni a gyerekek például az internet, a kitöltendő dokumentumok, az excel-táblák világában, nekünk hármunknak kell segíteni, és el kell érni ezalatt az együtt töltött időszak alatt, hogy megtanuljanak segítséget kérni és kérdezni. Azzal, hogy mi vagyunk, és válaszolunk és segítünk már eggyel jobb a startjuk nekik is” – összegzi Judit.

Az elnyűtt cipő nem segítség

Az alapítvány munkatársai adománygyűjtési akciókat is hirdetnek. Minden év szeptemberében lábbeliket gyűjtenek a rászoruló óvodásoknak és iskolásoknak, esetenként pedig az egész családjuknak. Idén ismét 5000 pár cipőt juttattak el az ország számos pontján élőknek. Ahhoz, hogy a programot sikerre vigyék, egyik feltétele a jól kommunikálás, egyfelől a többségi társadalom felé, hogy tagjai meghallják az üzenetet: a mai magyar társadalomban van egy olyan csoport, akinek nincs cipője, mert nem futja rá; másfelől az érintettek felé, akiknek a segítség szól. A gyűjtést évek óta tüzetes előfelmérés alapján végzik: melyik településre, kinek és milyen méretben van szüksége a lábbelire, csakis eszerint viszik.

„Egy megkülönböztetett csoportnál az öltözék kompenzációs eszköz. Az adományozáskor figyelni kell rá, hogy az adomány ne bántson, valódi lehetőség legyen, és a rászoruló meg tudja köszönni. Egy koszos, elnyűtt cipő nem adomány, nem segítség. Meg kell érteni, ha egy program sikertelen, akkor azzal csak az előítéleteket növeljük, arra pedig semmi szükség”

– magyarázza Judit.

Hamarosan indul a karácsonyi játékgyűjtési kampányuk, ez szintén a hosszú évek jól bevált gyakorlatára épül, a befogadott játékokat szintén névre szólóan juttatják majd el a családoknak. Az adományokat november 22. és december 3. között a Déri Miksa u. 3. alatt várják, egyúttal köszönetet mondanak mindazoknak, akik a gyűjtéshez csatlakoznak.

Az alapítvány programjairól bővebben tájékozódni az ujstartalapitvany.hu honlapon lehet.

Nyitókép: Huszár Boglárka