Elrejtve, kopottan, szürkén áll ez a tábla a József körút egyik házának bejárata felett, és emlékeztet minket egyrészt Szabó Dezsőre, akinek a Nemzeti Parasztpárt állíttatta ezt az emléktáblát, másrészt
Budapest ostromára, amely a II. világháború európai városostromai közül a top háromban szerepel.
Na de ki is volt Szabó Dezső, azon túl, hogy író?
A Wikipédia tanulsága szerint magyar író, kritikus, publicista, főreáliskolai tanár. A két világháború közötti magyar irodalom nagy hatású képviselője, akit 1935-ben Björn Collinder, a finnugor nyelvek professzora az uppsalai egyetemen, irodalmi Nobel-díjra jelölt.
A Wikipédián olvasható halálának és temetésének megrendítő története: „1945-ben, hatvanöt éves korában hunyt el Budapesten, Rákóczi téri lakása óvóhelyén január 13-án, 16 óra 40 perckor. Éhségtől is legyengült szervezetét könnyen ragadta magával a halál, amit valószínűleg tüdőgyulladás okozott. Holttestét előbb a háza udvarára vitték, majd később a még tartó bombázások miatt a liftaknában helyezték el. Urbán János kocsmáros adott koporsó gyanánt egy szekrényt. Január 18-án az orosz katonai parancsnok arról rendelkezett, hogy a szekrényből ácsolt koporsót a Rákóczi térre vigyék, a szökőkút mellé. A deszkalécekre valaki ezt írta: »Szabó Dezső, Az elsodort falu írója«. Barátai temették el a téren január 23-án, a sírgödröt csákányokkal ásták meg.”
Budapesten sétány is őrzi a nevét, a Kerepesi temetőben nyugszik, a Gellérthegyen pedig emlékműve látható.
Korábbi Időbélyeg posztjaink itt találhatók.
Marton Réka Zsófia Zsibváros című blogján további képeket láthat a Budapestre rakódó idő vizuális nyomaival.
