95 éves lett Orosházi Sándorné, Erzsi néni, ilyen magas életkor elérése esetén pedig önkormányzati köszöntés (is) dukál, és ezúttal a körzet önkormányzati képviselőjére, Sátly Balázsra (Momentum) hárult a megtisztelő feladat, hogy az idős asszonyt meglátogassa.
Az Üllői úti házba belépve négylábúi fogadtatásban részesült a kis csapat (politikus + újságíró + fotós), Erzsi néni hű társa, a 11 éves Vahúr (foxi és német spicc keverék) rongyolt elő a lépcsőházba, aki mintegy felkísérte a küldöttséget Erzsi nénihez nem szűnő ugatások kíséretében („nem harap, csak a szája nagy” – mondja később az asszony).
Erzsi néni élénk tekintetű, apró asszony, aki – elmondása szerint – kissé megilletődött a köszöntők érkezésén, de aztán ezen túllendülve elkezdett mesélni az életéről, mármint bizonyos részleteiről csupán, hiszen ilyen időtávot nem lehet átérni, átfogni egy ilyen látogatás alkalmával. Azt mindenesetre megtudtuk, hogy már a gyerekkorában sokat dolgozott, Sümegen takarított: „Plébánián dolgoztam már gyerekként is,
a gyóntatószék tetejére is felmásztam, pedig pont gipszben volt a lábam akkor,
de én annyira akartam dolgozni” – mondja Erzsi néni. A II. világháborúból csak egy részletet osztott meg velünk. „Az oroszok lejöttek a pincébe, ahol voltunk, a lányokat elkapták, engem is akart az egyik, a matracon odahúzott volna magához, de akkor a másik orosz mondta neki, hogy »málenkij«, kicsi, ezért nem nyúlt hozzám” – idézi fel a szörnyű emlékeket.
Később varrónőnek tanult az MTH-ban (a Munkaerő-tartalékok Hivatala ipari és kereskedelmi tanulók oktatására létrehozott állam hivatal volt 1950 és 1956 között), majd varrodában is helyezkedett el, de azt nem igazán szerette, „inkább tanulni szerettem, például növénytant” – mondja. Később a Római Katolikus Hittudományi Akadémia Levelező Tagozatán 1985 és 1988 között elvégezte a hitoktatói képzést.
Az ünnepelt csípőficam miatt egyedül már nem tud közlekedni, a napi dolgok intézésében, a bevásárlásban a lánya, Csilla segít neki:
„Nélküle nem is tudom, mi lenne velem.”
Négy gyermekéből egyébként sajnos már csak kettő él: „A lányom 53 évesen meghalt, hát milyen fiatal volt, én meg itt vagyok 95 évesen, vén marha.” Veszteségeiért hat dédunokája és három unokája kárpótolja: „A dédunokák mindig szaladnak ide hozzám, hogy hogy vagy, mami.”
Erzsi néni egyébként hímzéssel üti agyon az időt. „Mindig tevékeny ember voltam, most meg ilyen ritty-rotty, hát valamit csinálni kell”, egy-egy terítővel pedig általában egy hónap alatt készül el. A gyermeknevelést illetően pedig így fogalmaz: „Szépen csak rávezetni a gyereket a jóra, nem erőszakosan, és fontos az, hogy őszinteségre kell nevelni, arra, hogy vallja be azt is, ha valami rosszat csinál, mert tudja, hogy nem lesz baja belőle.”
Fotók: Karancsi-Albert Rudolf
