„Mindenképp szerettünk volna egy önálló helyet. Mivel a családi kapcsolatokat erősítenénk, ezért nagyon fontos, hogy kintről és bentről is tudjunk segíteni” – mondta lapunknak Kovács Éva szociális munkás, tanár, a Hazavárunk Alapítvány munkatársa. „Egy önálló hely úgy járul hozzá a törekvésünkhöz, hogy végre szervezhetünk állandó programokat, teret kaphatnak az egyéni konzultációk, a csoportfoglalkozások, kézműves foglalkozások, családi napok, adományakciók, de lehetőséget ad szakmai workshopok, képzések, előadások lebonyolítására is.”

Bár mindig is álmodoztak róla, korábban

az eseményeiket, programjaikat más civil szervezetek, intézmények fogadták be, többek között a Kesztyűgyár Közösségi Házban is vendégeskedtek.

A Hazavárunk Alapítvány börtönbüntetésre ítélt szülők gyerekeinek és a családjaiknak – az otthon maradottaknak – nyújt támaszt, ugyanakkor a fogvatartottakkal és a szabadultakkal is dolgoznak. A szervezet székhelye a VIII. kerület lett: a Józsefvárosi Önkormányzat civil szervezeteknek kiírt kedvezményes bérlethelyiség-pályázat egyik nyerteseként a Kun utcában bérelnek helyiséget. „A Kun utca roppant jó hely számunkra, mert a klienskörünkben főleg józsefvárosi gyerekek és családok vannak.”

Megbélyegzés nincs, elfogadás van

„Nálunk nem kérdés az, hogy milyen módon érintett egy gyerek vagy a családja. A kriminogén (a bűnelkövetést erősítő – a szerk.) közeg nagyon tág fogalom. Nem azt jelenti, hogy biztosan bent van már a büntetés-végrehajtásban valamelyik családtag. Lehet, hogy éppen a legalitás-illegalitás határán mozog a család. A mélyszegénység bőségesen produkálhat ilyenféle helyzetet. Fontos kiemelni, a mi közösségi terünk nem hatósági közeg.” Náluk éppen ezért lehet olyan kérdéseket is feltenni például, hogy mit jelent előzetes letartóztatásban lenni, mivel jár letöltési helyzetbe kerülni, s mit lehet olyankor tenni, mire érdemes figyelni, hogyan lehet „bent” élni a mindennapokat, mik az igazi nehézségek az ottani környezetben, hogyan működik a kapcsolattartás, mi történik egy beszélőn, mit lehet bevinnie a börtönbe a családtagnak, mire számíthat a család egy adott esetben stb. „Ha ezekre választ kap az érintett család – hiszen a szabadságvesztés nemcsak a bent lévőt érinti, hanem az egész családot – az rengeteg csalódástól, feszültségtől kíméli meg” – magyarázta Kovács Éva.

Ezeket a beszélgetéseket természetesen könnyebb megejteni ismert, védettebb, oldottabb környezetben. Vannak persze

de legalább van egy elfogadó közeg, ahol nem ítélkeznek egymás felett, és ki lehet beszélni a problémákat. Ezzel megszűnik az elszigetelődés, ami a „legnagyobb poklot eredményezi”, ahol nincsenek információk, csak a szégyen és a titok, és félsz attól, csak ki ne derüljön.

Minden gyereknek jár az élmény

Az alapítvány tagjai szeretnék elérni, hogy a gyerekek ne a bűnözést válasszák. Abban hisznek, hogy kitörési lehetőség lehet számukra például, ha átélhetnek olyan élményeket, amik nem a mélyszegénységről vagy a szégyenkezésről szólnak. „A mélyszegénység és a kriminalitás néha együtt jár, de külön is léteznek. Hogy ki milyen szempontból érintett ebben a közösségben, ez mindegy. A lényeg az, hogy minden gyereknek jár az élmény akkor is, ha azt a szülei nem tudják biztosítani számára.”

Ezért például elviszik őket moziba, színházba, koncertet szerveznek a családi napon, kézműves foglalkozásokat tartanak, közösen játszanak, ünnepelnek velük, és év végén még az is kap könyvet, aki nem jó tanuló. „Tehát az élményvilágból való kirekesztődés érzete megszűnik. Ezáltal igenis megteremtődik az igényük arra a minőségi életre, amiben szerepet kap a kultúra is.”

Úgy tartják, elengedhetetlen, hogy a gyerekek és a segítők között bizalom alakuljon ki. Ez az állandó jelenléttel érhető el. „Azt gondolom, természetes kell legyen egy gyereknek, hogy van segítség. Itt el szabad mondani, ha probléma van, és szabad azon agyalni, hogyan lehet azt megoldani. Szabad bevállalni, hogy mi már nem tudjuk megoldani, nézzük meg, hogy a közösség mire jut vele. Ezzel nem helyettük megoldjuk a problémát, hanem új döntési stratégiát segítünk kialakítani.”

Új központ, új ötletek, több lehetőség

A Kun utcai ingatlanban hajdanán forgalmas fodrászüzlet működött, de mára az idő vasfoga igencsak megcsócsálta: alapos felújítást igényel. Az alapítvány csapata és önkénteseik, amit tudnak, saját kezűleg tesznek rendbe. A legfontosabb a villanyvezetékek cseréje volt, erre gyűjtést is szerveztek, rövid időn belül meg is lett a szükséges összeg, és szakemberek is akadtak, akik igen kedvezményes áron végezték el a munkát. Ezen kívül is bőven van még tennivaló az ingatlanban, festés következik, az ablakok cseréje is elkelne, mondta Kovács Éva.

Haladnak, ahogy sikerül, reményeik szerint még az idén elkészül a teljes felújítás. Alig várják, hogy megkezdhessék a munkát a saját terükben. Nagyon sok ötlet van a tarsolyukban, amiket azonban nehéz lett volna megvalósítani úgy, hogy nincs fix központjuk, állandó terük Kovács Éva szerint.

Az alapítvány által bérelt ingatlan az utcára nyílik, tágas, több helyiséggel rendelkezik, ami lehetőséget teremt arra, hogy egyszerre több foglalkozást tartsanak benne, igazi közösségi térként működhet. „Itt komplex segítői munkát tudunk végezni. Végre valóban »várhatjuk haza«, szakmai otthonunkba a minket felkereső, érintett családokat, megmutatva, hogy nincsenek egyedül, van tapasztalat, segítség, ötlet a nehézségeikre” – olvasható az alapítvány Facebook-oldalán.

Képek: Hazavárunk Alapítvány Facebook-oldala