A Roma Sajtóközpont (RSK) költözhet a Teleki László tér 7. szám alatti, több mint kétszáz négyzetméteres helyiségbe, ahol egykor a Rádió C működött. A Fővárosi Közgyűlés szeptember 25-én egyhangúlag döntött a helyiség kedvezményes bérbeadásáról. A konstrukció 5+5 évre szól, az RSK 66,6 százalékos kedvezményt kap a bérleti díjból. Kadét Ernő, a Roma Sajtóközpont vezetője szerint a döntés után gyorsan halad az ügy: a fővárosi vagyonkezelő munkatársával folytatott egyeztetés alapján arra számítanak, hogy két héten belül megkaphatják a kulcsokat.
Az RSK azonban nem egyszerűen saját szerkesztőséget akar berendezni az egykori Rádió C helyén. Kadét szerint egy olyan roma civil központ létrehozása a cél, amelyben
más szervezetek és akár médiakezdeményezések is helyet kaphatnak.
Már tárgyalnak is egy civil szervezettel, később pedig szélesebb körben is megnyitnák a lehetőséget a fővárosban működő roma szervezetek előtt. „Nem akarjuk tovább bérbe adni a helyiségeket, hanem szakmai megállapodásokat szeretnénk kötni arról, hogyan tudjuk közösen kihasználni a tereket. Rajtunk kívül szerintem legalább három szervezet beférne, sok iroda van, és két nagyobb helyiség is, ahol tréningeket, kisebb összejöveteleket lehet tartani” – mondta Kadét. Egyelőre valószínűleg az RSK neve kerül majd ki az épületre, de ennél tágabb funkcióban gondolkodnak:
„Azt szeretnénk, hogy ez egy roma civil központ legyen.
Akár médiakezdeményezéseket is be tudunk fogadni, akiknek nincs saját helyük, és időről időre stúdióra vagy egy helyre van szükségük, ahol le tudnak ülni. Ez egy nagyon nyitott tér lesz.”
Az épületet nem kell alapjaiban újjáépíteni, de munkát azért igényel. Festésre, fűtés- és energetikai korszerűsítésre is szükség lesz. De az RSK Kadét szerint nem akar hónapokat várni a teljes felújításra: jelenleg nincs állandó helyük, ezért amint megkapják a kulcsokat, használni kezdik az ingatlant, és elsőként a stúdiójukat alakítják ki (a szervezet korábban a Bosnyák utcában működtetett stúdiót, onnan a nyár elején költöztek el).
A hely különlegessége, hogy az RSK nem egy ismeretlen ingatlanba költözik. Az egykori Rádió C belső tereinek egy része máig felismerhető. Kadét nemrég járt bent: elmondása szerint a régi szerkesztőségi bokszok közül több megmaradt. Az egykori stúdió helyén korábban komoly beázás történt, ezért azt a részt elbontották és helyreállították, az RSK azonban éppen ott tervezi kialakítani az új stúdióját: „Nem egy teljesen lepukkant valamit kell elképzelni. Nyilván költeni kell rá,
de mi már most használni fogjuk.”
A kedvezményes bérleti díj különösen fontos egy olyan szervezetnek, amelynek jelenleg nincsen stabil, nagy intézményi finanszírozása. Kadét szerint az RSK három fő forrásból tartja fenn magát: pályázati pénzekből, egyéni támogatásokból és megbízásokból. Utóbbiak egyre fontosabbak: civil szervezeteknek készítenek kommunikációs anyagokat, videókat és más médiatartalmakat, a bevételeik 40–50 százalékát már ezek a munkák jelenthetik.
Miközben az RSK láthatósága nő, Kadét szerint a szerkesztőség anyagi helyzete továbbra sem nevezhető stabilnak. A szervezetnek jelenleg nincsenek hagyományos értelemben vett alkalmazottai:
a munkatársak jelentős része más munkák mellett, részben önkéntesen dolgozik az RSK-nak.
Bizonyos feladatokra – például vágásra – megbízási szerződéssel fizetnek szakembereket, de a cél az, hogy ezen változtatni tudjanak.
„Az lenne jó, ha egy év múlva már egy hat-nyolc fős, full time szerkesztőség tudna működni. Képzeld el, hogy ennyi mindent tudunk csinálni mindenféle más tevékenység mellett.
Ha ez a hat-nyolc ember teljes állásban dolgozna, a sarkából kifordítanánk az országot.”
Az RSK vezetője szerint a szervezet növekvő ismertségének egyik oka, hogy olyan roma közéleti ügyeket dolgoznak fel rendszeresen, amelyek más médiumokban kevésbé vagy egyáltalán nem jelennek meg. Nyáron több nagyobb riportvideót készítettek többek között szegregátumokról, vízhiányról, romák kiszorításáról és diszkriminációs esetekről. Kadét szerint egyes videóik több százezres közösségimédia-elérést produkálnak, a YouTube-on pedig egyik közelmúltbeli riportjuk hatvanezer megtekintés körül járt a beszélgetés idején.
A szerkesztőség sajátos helyzetéből fakadóan olyan közösségekhez is könnyebben jut el, ahol egy országos médium újságíróival szemben nagyobb lehet a bizalmatlanság. Kadét szerint nemcsak az RSK nevét ismerik egyre többen, hanem
több munkatársukat személyesen is régóta ismerik a roma közösségekben.
Emellett különösen fontosnak tartják, hogy egy riporttal ne hozzák rosszabb helyzetbe a szereplőiket: „Van egy nagyon fontos szabályunk: ha elmegyünk valahova, és egy konfliktust vagy bármilyen szituációt lefilmezünk, nem hozhatjuk rosszabb helyzetbe azokat az embereket, akikről az anyag szól. Ha valaki utólag azt mondja, hogy támadások érték azért, mert nekünk nyilatkozott, akkor kivesszük a videóból.”
Munkájuknak hatása van. Kadét szerint például több, vízhiányról készített riportjuk után is történtek változások az érintett településeken. Úgy látja, a munkájuk eredménye ezért nem pusztán a nézettségben mérhető:
„azon felül, hogy sokan megnézik, el is indít változásokat”.
Az RSK-nak nem ez az első olyan időszaka, amikor bizonytalan finanszírozási körülmények között kellett működnie. 2016-ban forráshiány miatt fel is függesztették a működésüket. Kadét ezt részben az akkori kormány civil szervezetekkel szembeni politikájával és a független civil források beszűkülésével hozta összefüggésbe. Felidézte, hogy az RSK korábban a Soros Alapítvány támogatásában is részesült, ő maga pedig Soros-ösztöndíjas volt. Mint mondta, ezt ma is vállalja.
A 2010-es évek közepén a Norvég Civil Alappal kapcsolatban indult hatósági vizsgálatok az RSK-t is érintették. Kadét elmondása szerint körülbelül
egy éven át kellett NAV- és rendőrségi eljárásokkal foglalkozniuk,
végül azonban nem találtak náluk szabálytalanságot.
„Az a támogatási szisztéma, ami az elmúlt 16 évben jellemző volt, olyan volt, hogy az RSK-nak meg sem fordult volna a fejében, hogy ilyen forrásokért pályázzon. Nekünk nincs tőkénk, nincs vagyonunk, a megbízhatóságunk és a hitelességünk szerintem a legnagyobb erősségünk, és ez nyilván nem eladó” – mondta Kadét.
A politikai függetlenséget a jelenlegi finanszírozásuknál is alapvetőnek tartják. Kadét szerint közvetlen politikai támogatástól továbbra is tartózkodnának. Egy olyan médiaalaphoz viszont pályáznának, amelynek működését és döntéshozatalát szakmailag és politikailag függetlennek látják: „mint minden normális médium, mi is fázunk minden politikai támogatástól” – fogalmazott.
Az RSK mai videós riportműhelyének előzménye a Dikh TV-hez is kötődik. Kadét és több munkatársa két időszakban is dolgozott a csatornánál: ott indult el a Telepjáró című riportműsoruk, amely később a Partizánnál folytatódott. Kadét szerint a Dikh TV-nél végül
politikai okok miatt szűnt meg a műsoruk.
Később a Dikh Rádióban is készítettek reggeli közéleti műsort Szirmai Norberttel és két másik munkatárssal. A műsor a romákat érintő politikai és hétköznapi ügyekkel egyaránt foglalkozott – például a 2022-es választás előtti időszakban rendszeresen jártak piacra, hogy bemutassák az árak változását és a hatósági árak hatását. Kadét szerint végül innen is távoztak, miután egyre nehezebbé vált a közéleti tartalmak készítése: „egy reggeli műsort csináltunk, közéletről, politikáról, minden olyan dologról, ami érinti a cigányokat. A végén már esti órákba akarták berakni a műsorunkat, ami egy reggeli műsor volt. Akkor úgy döntöttünk, hogy eljövünk.”
A Teleki téri költözésnek mindezeken túl erős szimbolikus jelentése is van. A Rádió C egykori helyisége évekkel a roma rádió megszűnése után ismét roma médium és roma szervezetek otthona lehet. Kadét azt mondta, ezt nem valamiféle ingatlanhoz jutásként élik meg: „Ez egy tök nagy felelősség.
Nem egy akármilyen teret kaptunk meg, hanem pontosan egy ikonikus helyszínt, és ennek átérezzük a felelősségét.
Pontosan ezért nem akarja az RSK kisajátítani ezt a helyet, hanem tényleg egy olyan közösségi hellyé szeretnénk tenni, amely mindenki számára nyitott, és amelyet belakhat a fővárosi roma közösség és a roma szervezetek.”
Rádió C – tíz év roma rádiózás
„Ez volt az első időszak Magyarországon, amikor a cigány szó nem pejoratív értelemben jelent meg, először tudtál erre büszke lenni, sok cigány embernek adott ez tartást!” – nyilatkozta Bogdán László, a rádió egykori munkatársa.
A Rádió C 2001 októberében kezdte meg adását Budapesten a 88,8 MHz-en. Magyarország első roma rádiójának szerkesztőségében mintegy negyvenen dolgoztak, nagyrészt romák. Első főszerkesztője és ügyvezetője Kerényi György volt, később mások mellett Daróczi József, Ignác József, majd Fátyol Tivadar vezette. Kerényi 2003-ban így fogalmazott: „a rádió a cigányság számára a rendszerváltást jelentheti a médiában”. Az, hogy ez mennyire bizonyult igaznak, nem tudható, de a rádiónak sosem volt könnyű dolga. A médium állami és önkormányzati támogatásokból, pályázati pénzekből, alapítványi támogatásokból – indulásakor a Soros Alapítvány is segítette – és kereskedelmi bevételekből működött, de finanszírozása végig bizonytalan volt. 2003-ban pénzügyi problémák miatt átmenetileg a szerkesztett műsorokat is le kellett állítaniuk. A Rádió C végül 2011-ben szűnt meg. Egykori Teleki tér 7. alatti helyisége most, tizenöt évvel később ismét roma médium és civil szervezetek otthona lehet.
Fotók: Huszár Boglárka
