Benyovszky Móric nemzetközi népszerűségét mi sem bizonyítja jobban, hogy Franciaországban már 1800-ban opera készült az életéről, 1913-ban Lengyelországban regény jelent meg róla, magyarul ifjúsági regénytől tudományos dolgozatig számos mű ihletője – Jókai is sokat foglalkozott vele –, magyar, lengyel, szlovák, német, angol produkciókban filmek készültek az életéről és kutatásairól, de még táncjáték is a Szegedi Szabadtéri Játékokra, Bécsben pedig utca viseli nevét.
Budapesten a józsefvárosi Tisztviselőtelepen van utcája, és itt található a Benyovszky-ház is, ahol a Benyovszky Társaság is működik, ami az 2021-es emlékév kezdeményezője is volt.
A portrészobor a Diószegi utca és az Orczy út által határolt háromszög gondozott kicsiny parkjában kapott helyet, az Elnök utca felé tekint. A márványtalapzaton nyugvó fejszobor kellően hangsúlyos, de nem tolakodó. Ami feltűnő lehet – mivel Benyovszkyról az emberben a kemény kalandor képe él –, hogy az érett embert mutató arc milyen lágy, sokkal inkább a tudós diplomatát, mint a harcokban edzett katonát idézi meg.
A szoboravatásra érkezett szép számú vendég mellett rengeteg lap és tévé munkatársa is jelen volt, az eseményt online is közvetítették.
A nemzeti, a józsefvárosi és az uniós zászló alatt katonai tiszteletadással folyt az ünnepség, amiben a Magyar Honvédség vitéz Szurmay Sándor Budapest Helyőrség Dandár tisztjei és katonái adtak szolgálatot. A magyar és a lengyel himnusz elhangzása után Potápi Árpád János államtitkár, az emlékév fővédnöke és G. Németh György, a Benyovszky Társaság elnöke leleplezte a szobrot, majd a beszédek következtek, amik ezúttal kevéssé voltak sablonosak, és sok érdekességet felidéztek Benyovszkyval kapcsolatban.
Potápi Árpád János, a Miniszterelnökség nemzetpolitikai államtitkárságának vezetője azzal kezdte Benyovszky méltatását, hogy méltán lehetünk büszkék rá, „hiszen
a kalandorok századának emblematikus alakjai között mi magyarok is képviseltettük magunkat egy nem mindennapi magyar hajóssal, katonával és földrajzi leíróval,
akinek idén ünnepeltük születésének 280. és halálának 235. évfordulóját”. Az emlékév jelentőségét abban látta, hogy ismét széles körben ismertté vált a gróf kalandos élete „és esetlegesen a mai fiataloknak is példaként tudjuk állítani”. A záróeseményről megjegyezte, hogy ez különleges, mert „Közép-Európában mi leszünk az elsők, akik köztéri portrészobrot állítunk Benyovszkynak”.
Tomasz Trzciński ezredes, lengyel katonai attasé angolul tartott rövid beszédet, amiben azt hangsúlyozta, hogy a két népnek ezer év óta vannak közös hősei, ilyen Benyovszky Móric is, és az emlékév, a szoborállítás tekinthető egy újabb ezeréves együttműködés zálogának is.
Erőss Gábor alpolgármester érdekes áttekintést adott Benyovszky Móric életéről, és azzal kezdte, Józsefváros büszke Benyovszkyra, emlékét kerületünkben utca, a közelben emlékház, s immár tér és szobor is őrzi. „Ő a felvidéki nemes, világutazó és gyarmatosító, akit magyarok, szlovákok és lengyelek, de kicsit a franciák és az a madagaszkáriak is magukénak éreznek, aki küzdött az oroszok ellen a lengyel szabadságért, aztán a sajátjáért, aki a XVIII. században az első és leghíresebb »gulágról« szökött rab volt. Benyovszky ebben a soknemzetiségű, szabadságszerető kerületben otthon van, nélküle szűkebb lenne a világ.”
Ezután stílust váltott, „szeretném őt közel hozni a jövő nemzedékhez is”, mondta, majd így folytatta: „Nyitra megyétől Kamcsatkáig, Tajvantól Madagaszkárig, Párizstól az amerikai Baltimore-ig kalandozott Benyovszky gróf. Európaiként talán az első volt, aki behajózta a Csendes-óceán északi térségét, orosz rabtársaival szabadságkiáltványt írt,
XV. Lajos francia királytól George Washingtonig mindenki bejelölte a Facebookon, bekövette Instán, Mária Terézia először törölte, de aztán ő is meggondolta magát.
Emlékiratait franciául írta, de meg tudta volna írni hat másik nyelven is. Ő volt talán ez első globális celeb. S ki ne hájpolná magát a közösségi médiában? Korának közösségi médiája a ponyvairodalom – ebben semmi sértő nincsen –, világszerte népszerű emlékirataiból is bestseller lett. S ha nem is volt éppen Madagaszkár királya, eléggé menő dolgokat tett így is, elfoglalt egy várost Kamcsatkán, elkötötte a cár hajóját, etnográfusi részletességgel írta le első európaiként az Alaszkához tartozó Szent Lőrinc-sziget lakóinak életmódját, makaói átszállással utazott Párizsba, aztán lecsapolta Madagaszkáron a mocsarak egy részét.”
„Bátorságának és szabadságvágyának négy kontinens hódol immár harmadik évszázada. Vivát Benyovszky!” – zárta beszédét Erőss.
Csáky Imre honvéd alezredes, címertörténész, az MTA köztestületi tagja szintén „Vivát Benyovszky!”-t kiáltott beszéde végén, amelyben történészi alapossággal, Benyovszky levelezése alapján mutatta be a katonát. Erről az oldaláról kevesebb szó esik, a „határozott, komoly, fennkölt jellemről, akinél a lángész csak gazdagon dotált természeti adomány nagy eszmék megvalósítására”, idézte Jókait. Szinte gyermekként vett részt a hétéves háborúban 1756-63 között, és győztes és vesztes csatákban bizonyította rátermettségét. „1768-tól a Lengyelország vallásának és szabadságának védelmére alapított bari konföderáció zászlaja alatt a leghíresebb önkéntes katonaként harcolt. 1769-ben Bukovinában, Szucsava mellett megsebesült, s »17 sebbel tetézve« orosz fogságba esett. Kamcsatkai száműzetéséből megszökve Tajvanon át Franciaországba hajózott, ahol XV. Lajos gyalogezredének ezredese, majd dandártábornok és a Szent Lajos katonai rend lovagja lett, s Madagaszkár tartomány kormányzójává is kinevezték. 1778-ban Mária Terézia királynő grófi ragra emelte és a francia király engedélyével a császári haderőben teljesített szolgálatot” – mondta Csáky, majd így fejezte be: „Kijelenthetjük, hogy
Benyovszky Móric négy uralkodó – Mária Terézia, II. József, XV. és XVI Lajos – alattvalója és három nemzet – a magyar, lengyel és a francia – katonájaként élt és halt.
Magánlevelezéséből egy ízig-vérig katonás, őseit, származását és becsületét nagyra tartó büszke főtiszt jelleme rajzolódik ki, amely példaképül szolgálhat a mai katonanemzedéknek is.”
A beszédek sorát G. Németh György, a Benyovkszy Nemzeti Bizottság és a Benyovszky Társaság elnöke zárta, hosszasan sorolva, ki mindenki támogatta – állami intézmény és magánszemély – az emlékév eseményeit. Külön köszöntötte Shih-Chung Liut, a tajpeji képviselet vezetőjét, aki ahogy most is, végig figyelemmel kísérte az év eseményeit. „Hiszen tudni kell, hogy 250 évvel ezelőtt szállt partra Benyovszky Móric Formosa szigetén, a mai Tajvanon, és a tajvaniak úgy tartják számon mint az ő Benyovszkyjukat, akinek azt köszönik, hogy az elsők között vitte jó hírüket a világba” – mondta G. Németh. Elmondta azt is, hogy a szobor Kocsis András Sándor műve, a talapzatot pedig Holczer Antal kőszobrász készítette. Érdekesség, hogy Kocsis András Sándor egyébként a Kossuth Kiadó elnök-vezérigazgatója, és másköztéri szobrok alkotója, festő is. G. Németh Győrt végül azzal fejezte be:
„Örülünk neki, ha bármely nemzet sajátjának tekinti Benyovszkyt, segítünk is az emlékápolásban, bár ő mindig magyar volt.”
A beszédekben többször megemlítették és idézték Jókai Mór szavait, aki Benyovszky egyik első kutatója volt, és így jellemezte a grófot: „Először a lengyelek szabadságáért küzd a lengyelekkel, s ennek feláldozza boldog családi életét Magyarországon. Azután a száműzött szibériai oroszokat gyűjti táborrá egy merész eszme körül, s csupa oroszokból álló szövetségeseivel diadalra juttatja hihetetlen merészségű tervét: – ennek áldozza fel Afanázia szerelmét, de feláldozza haragját, bosszúját ellenségeivel szemben is; mert azok is a szabadság táborához tartoztak. Majd a szigetlakó vad népeknek segít elnyomóikat leverni: azoknál alkotmányos önkormányzatot honosít meg. Ezért feláldozza magas pártfogói kegyét: először a francia királyét és minisztereiét, azután József császárét, s utoljára az egyedül szabad Észak-Amerikai Egyesült Államokhoz fordulva, azoknak segélyével kezdi meg a kísérletet egy barbár népből szabad nemzetet alkotni, amidőn már az óvilágban mindenütt alkonyatára látszik hajlani a szabadság napja. – Ezen bukik meg. – Benyovszky ennélfogva egyike a legkövetkezetesebb politikai hősöknek, akiknek jellemén a kalandos élet csak jelmez, tetteiben a regényesség csak staffázs.”
Nyitókép: Benyovszky Móric fejszobra – Fotó: Huszár Boglárka
