Mariann vidéken született, az egyetem miatt költözött Budapestre, aztán, ahogy mondja, a „férje lecsapott rá”, összeházasodtak és családot alapítottak. A 9. kerületben kezdték meg a közös életüket, aztán a 8. kerületbe, a Rákóczi térre költöztek.
„Másodéves voltam, amikor azt mondta a párom, hogy a Filmgyárban most osztják a lakásokat, de csak friss házasoknak. Szóval összeházasodtunk. Mondanom sem kell, nem kaptunk lakást, úgyhogy 5 évig még az anyósomnál laktunk, Ferencvárosban” – meséli Mariann.
Aztán mégis lett lakás, persze nem pont ott, ahol szerették volna: „Akkor épült a Bartók Színpad, társadalmi munkában a férjem elvállalta, hogy megtervezi, megcsinálja a hangosítást, de kér egy lakást érte. Ez volt 1958-ban. Megkaptuk a lakást, de csak 1960-ban” – mondja Mariann, majd azt is hozzáteszi, hogy nem pont ott, ahol remélték.
A Lágymányosi lakótelepre szerettek volna költözni, végül a Rákóczi tér lett belőle, a lakást végül 1994-ben meg is vehették. „Először kétségbe voltam esve, hogy két kisgyerekkel kell odaköltözni, ott volt a csarnok óriási bögöly legyekkel, azt mondtam, én inkább elválok a férjemtől, de nem jövök ide lakni” – meséli nevetve.
Végül megszerették a Rákóczi teret, a kerületet is. A gyerekek a Horváth Mihály térre jártak iskolába. Mariann 2 hónapja már idősek otthonában él, de szép emlékeket őriz a Rákóczi téri platánfákról és a csarnokról.
Fotók: Huszár Boglárka
