A legelső józsefvárosi neves szerző Fáy András volt. Az 1786-os születésű író csak kilenc évvel volt fiatalabb a városrésznél, ahol már ismert író korában élt. Ő azon kevesek közé tartozott, aki megengedhette magának, hogy idővel beljebb, a belvárosba költözzön. Nála sokkal kiválóbb alkotó volt a 200 éve született Arany János, aki pesti életszakaszában bizony egy jó ideig gyalogolt a Baross (egykor Stáczió) utcai lakásukból a Duna-parti Akadémia épületébe, amiért egyik versében – az Ártatlan dacban – kissé morgott is. Arany baráti látogatások okán gyakran megfordult a Kálvária téren és a Magdolna utcában is.
Arany János legjobb barátja, Petőfi Sándor ifjú korában a Pesti Magyar Színházban dolgozott, ahonnan éjszaka lámpával haza kellett kísérnie a színésznőket. 1847-ben, még legény korában a Rákóczi (akkor még Kerepesi) úti Fehér ló vendégfogadóban lakott. Felesége, pontosabban özvegye, Szendrey Júlia a Horánszky (egykor Zerge) utca 13-ban élt, amikor második férjétől elköltözött. Ez a ház Krúdy Gyula számára is fontos volt, olyannyira, hogy benne élt és írt a már halálos beteg asszonyról, valójában a házmesterasszonytól kapott pletykákra alapozva.
A legtermékenyebb magyar írónk, Jókai Mór több helyen is élt józsefvárosi lakosként, a Baross utca 98-ban és a Rákóczi út 21-ben is. A társasági élet szempontjából Karacs Ferenc és családja jelentős szerepet töltött be kerületünkben: a Szentkirályi utcában irodalmi szalont tartottak fenn. Látogatójuk volt többek között Katona József is.
Ne felejtkezzünk el azonban a XIX. század végi és a XX. századi nagyjainkról sem! Bródy Sándor, Cholnoky Viktor, Gyulai Pál, Kiss József, Mándy Iván, Mikszáth Kálmán, Molnár Ferenc, Radnóti Miklós, Reviczky Gyula, Tamási Áron, Tolnai Lajos és mások több-kevesebb időt töltöttek ebben a nagy, és közben szépen kiépült városrészben. Ennek oka az volt, hogy kiváló kávéházak működtek a kerületben: ilyen volt 1900-tól a Simplon kávéház, ahol Faludy György és József Attila is rendszeresen dolgozott, Kassák Lajosnak és körének külön törzsasztala volt. Az 1890-es évek elejétől virágzott a Baross kávéház, ahol Ambrus Zoltán, majd Babits Mihály, Karinthy Frigyes és Kosztolányi Dezső töltötte az éjszakáit, verseket, esszéket papírra vetve.
A József körút 87. pedig a Valéria kávéháznak adott helyet, amiről Gárdonyi Géza Az öreg tekintetes és Móricz Zsigmond Az asszony beleszól című alkotásaiban olvashatunk.
Nemcsak az irodalmat űzők kedvelték ezt a környéket, hanem képzőművészek, köztük Gulácsy Lajos, Mednyánszky László, Szőnyi István, Fiedler Ferenc és természetesen a Százados úti Művésztelep alkotói. Egressy Béni zeneszerző pedig a Bródy Sándor (volt Főherczeg Sándor) utcában élt, és ott is halt meg nagyon korán, harminchét évesen tüdőbajban , ő komponálta Vörösmarty Mihály Szózatának dallamát.
Ratzky Rita irodalomtörténész
A Józsefváros Újság archívumából.
