Milyen zsúfolt is lehet egy piaci reggel, a tápláló, kardiológusok által hümmögve fogadott szendvicsétel mellé a magyar irodalom színe-java járul kísérőnek, meghintve pár keserédes morzsával a magyar történelemből.

Egyedülálló jelenség volt a magyar irodalomban: költő, kritikus és irodalomtörténész, aki rendíthetetlen meggyőződéssel szolgálta a magyar szellemi élet legnemesebb hagyományát. Nem véletlenül neveztek el róla utcát a Palotanegyedben a halála után 3 évvel.

A Józsefváros Újság olvasói minden lapszámban találkozhatnak a Corvin mozi és a környezetében élők történeteivel, filmes és mozis legendákkal, anekdotákkal. Sőt, feladványokkal is készülünk, amelynek helyes megfejtői közt a Corvin moziba szóló páros tiszteletjegyet sorsolunk ki. 

Petőfinek se minden napja volt diadal, szavalás, hősi kebel. Egy rosszabb napját vázolja fel e heti Borongónk, amely azonban egy aktuális versének ihletésébe torkollik.

Nem tekintette rutinfeladatnak az önkormányzat az idei március 15-i megemlékezést: kreatív, újszerű, aktuális, minőségi és ezért roppant szórakoztató műsort hoztak össze a Várkonyi Csibészek zenekar masszív közreműködésével – ők roma folklór/jazz/stb. stílben dolgozták fel Petőfit –, a másik elem pedig Pikó András polgármester beszéde volt, amelyben külön kiemelte a cigányság szerepét az 1848–49-es forradalomban. A koszorúzás végül nagyobb kört ölelt fel a kerületet vezető pártokénál.

Cholival először a 70-es évek közepe tájékán egy kiállításon találkoztam a rákospalotai Lila iskolában. Előtte már sokat hallottam róla Péli Tamástól, a festőművésztől, aki Cholival, Lakatos Menyhérttel, Daróczi Ágnessel, Bari Károllyal együtt letette a roma emancipációs mozgalom alapjait. Choli cigány nyelvre fordította Petőfi Sándor, József Attila, Weöres Sándor és más magyar, illetve külföldi költők verseit. Költőként maga alkotott, cigányul és magyarul is. Ki gondolta akkor, hogy történelmet írnak? Ki gondolta, hogy a munkásságuk alapján a halhatatlanok közé kerülnek? Hogy nemcsak a szellemi valóságban testesül meg halhatatlanságuk, hanem fizikai formában is?

Választói hangulat- és szavalókörkép az utcáról.

Provokatőr, anarchista, szélsőbalos, nemzeti és nagyon magyar. Látszólag ellentmondásos fogalompárokat egyesít a nemzet nagy költője, akit épp emiatt mindenki magáénak érezhet. Hogyan indult, milyen közegbe érkezett a lánglelkű költő, mi a kataklizma és az apokalipszis között a különbség? A kétszáz éve született Petőfi Sándorról Milbacher Róbert íróval, irodalomtörténésszel beszélgettünk.

Ugyan már 1847-re elkészült Pollack Mihály tervei alapján a Nemzeti Múzeum, még majdnem két évtizedet kellett várni arra, hogy a környékét is rendezzék. A környék a hírhedten rossz közbiztonságát részben a város szégyenfoltjaként is emlegetett Két Pisztoly nevű fogadónak köszönhette, melyet deklasszált, lumpen alakok és bűnözők bűnbarlangjaként emlegettek, és Ybl bérházának kellett megépülnie 1872-ben a helyén, hogy ez az állapot véget érjen.

A hagyomány szerint az 1848. március 15-én kirobbant forradalom egyik központi pillanata volt az, amikor Petőfi Sándor elszavalta a Nemzeti dalt a Nemzeti Múzeum lépcsőjén. Kép és márványtábla őrzi ennek emlékét, de pont ott nem mondta el aznap a költeményt.