Oláh Mara (Omara), Szécsi Magda író, költő vagy Ráczné Kalányos Gyöngyi neve sokak számára nem kíván bemutatást, az ő munkáikkal is találkozhatunk a Napházban. A tárlat komoly érdeme, hogy kevéssé ismert, értékes életművel rendelkező alkotók egy vagy több munkája válik itt megismerhetővé. A művek láttán elgondolkodhatunk, mennyi nehézséggel kényszerül megküzdeni egy nő a csak nőket érintő mindennapi feladatokkal együtt, s válik egyszeriben hőssé úgy, hogy erről a hősiességről – a hála legkisebb jele nélkül – rendre megfeledkezik a magyar társadalom, s általában a mindenkori hatalom.
A tárlaton látható alkotások egy része hol a személyes tapasztalatot, hol a kiszolgáltatottságot,
a magányt, a magárahagyatottságot,
a periférián élést jeleníti meg konkrétan vagy elvontan, különösen érzékenyen (Bódi Katalin: Apa és fia, Ráczné Kalányos Gyöngyi: Halál árnyékában, Oláh Jolán: Ház mellett álló nőalak, A jó és a rossz, Lakatos Klára: Pszichológushoz mentem, Oláh Mara: Műtétem, Progrom, Jó és gonosz).
A mozgalmas, szuggesztív, s színeikben erőteljes képek könnyedén a hatásuk alá vonják a látogatót, s aki azelőtt
semmit nem tudott a romák vagy a nők problémáiról,
az emlékezetes képzőművészeti alkotásokon keresztül képet kaphat róluk, nem kevéssé a nőiségből fakadó tápláló energiákról.
Oláh Mara említett 3 képe közül az egyiken személyes életeseményt (Műtétem) ismerhet meg a néző, a másikon (Pogrom) a közösséget érő tragédia bontakozik ki – a cigányok ellen elkövetett gyűlölet-bűncselekmények –, míg a harmadik festményen a moralitás jut szerephez (Jó és gonosz). Utóbbi mintegy a másik kettő szintézise.
A kiállítás egyik különlegessége az 1968-as születésű Milák Brigitta A lélek temploma című, monumentális (2,60 × 3,50 méteres), tollal lepedőre készült munkája, amely előtt akárhány órát állhatunk, mindig tartogat meglepetést, újdonságot. A kép megidézi Raffaello Santi Az athéni iskola című nevezetes alkotását, Arisztotelészt és Platónt. Az eredeti képhez szokatlan módon a két filozófus mögött egy másik tanító, feltehetően Jézus Krisztus áll, előttük az utolsó vacsora kellékei, egy újabb reneszánsz alkotásra – Leonardo da Vinci Az utolsó vacsora című festményére – tett utalásként.
„A gyűjtemény ritkán forgatott darabjait igyekeztem megmutatni. Mindenkitől próbáltam atipikus képet, ábrázolást választani, hogy ne csak a jól ismert művészeti jegyek és formációk jelenjenek meg, ha Omara vagy Oláh Jolán neve merül fel. Ezenkívül a kurátori koncepció arra épített, hogy a női lét nehézségeit, megpróbáltatásait együtt jelenítsem meg festészeti programokkal, kísérletezésekkel és klasszikus témákkal együtt, mint amilyen a csendélet” – mondta lapunknak Czímer Dalma, a tárlat kurátora, aki a Romano Kher Budapesti Roma Művelődési Ház közel
2600 festményt magában foglaló gyűjteményéből válogatott.
Fontosnak tartja, amennyiben erős fókusz uralkodik a kiállítási anyag válogatásában – ebben az esetben az, hogy női szerzők szerepeljenek –, a többszólamúság segíthet abban, hogy ne csak erre a központi szervezőelvre legyünk figyelmesek, hanem arra is, milyen széles skálán mozog az alkotók tevékenysége, kifejezésmódja, technikája.
A május közepéig tartó tárlatot mindenkinek ajánljuk. Akármennyire szűkös a tér, egy újonnan ható, tágabb horizontot nyithat meg előttünk.
Fotók: Romano Kher
