Borbély rajz–földrajz szakos tanárként végzett Egerben a főiskolán, majd művészettörténetet is tanult az ELTE-n. A Magyar Nemzeti Galériába került 1971-ben, és 2004-ig itt is dolgozott először a festészeti osztályon, később már tudományos főmunkatársként. Számos kiállítást rendezett itthon és külföldön is: 1973–74 – Revolutionäre Kunst in Ungarn, 1900–1925 (Lipcse és Karl-Marx-Stadt); 2001: Bortnyik Sándor emlékkiállítás (Aix-en-Provance); a Nemzeti Galériában többek között 1977-ben Bortnyik Sándor emlékkiállítás; 1979 – Derkovits Gyula emlékkiállítás; 1986 – Juan Gyenes, Aranyleltár; 1997 – Salvador Dali.
És emellett persze festett is. „Pogány Ö. Gábor főigazgatóm mindig is nagy segítségemre volt. Már úgy vett fel az intézménybe, hogy a rendes szabadságom mellé évi plusz egy hónap alkotószabadságot biztosított, s később is figyelemmel kísérte festői munkálkodásomat”, írja Borbély az önéletrajzában. Rengeteget tanult az avantgárd legenda Bortnyik Sándortól, aki még az egyetemi évei alatt barátjává fogadta.
Borbély 1960 óta állít ki, képei megtalálhatóak a Magyar Nemzeti Galériában, a Budapesti Történeti Múzeumban, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Múzeumban, valamint – a budapestiek mellett – több nagyobb amerikai, német, svájci, osztrák és japán magángyűjteményben.
Fotó: Mészáros Tibor
