A kollégáimmal gyakran beszélgetünk filmélményeinkről, nem is véletlen, hogy a Corvin mozi olyan dolgozókat vonz, akiket erős szálak fűznek a filmekhez. De kár tagadni, hogy ne jönne el mindenki számára a pillanat, amikor elszenderedik egy film alatt. Legyen ez pár pillanat, pár perc, vagy egy egész óra, amikor már a stáblista gördülése közben jön az ébresztgetés, hogy indulni kell kifelé.
Van, aki úgy gondolja, hogy a jó film ismérve, ha nem alszik be, hiszen a cselekménye minden álmosságot elhessegetve húzza be. És ami ezt három óra játékidővel is képes fenntartani, az meg is érdemli, hogy valamelyik webes értékelőlapon megadjuk neki a magas pontszámot. A magam részéről, ha nem unatkozom egy vetítésen, három és fél csillagot az ötből már megérdemel bármilyen film.
Életem egyik legmeghatározóbb élménye Andrej Tarkovszkij 1979-es Sztalker című filmje, amit már jó néhány alkalommal láttam. Van egy specifikus pontja a filmnek, amikor nagy eséllyel elbóbiskolok röpke pillanatokra, de mindig is azzal érveltem, hogy ez egyfajta alkotói szándék, hogy akkor elnyomjon néhány nézőt az álom.
A film története szerint a sztalker, a tudós és az író behatolnak a Zónának elkeresztelt tiltott területre, ahol veszélyes anomáliákat elkerülve próbálnak eljutni a Szobába, ami a sztalker elmondása szerint teljesíti a kívánságokat. A 160 perc egy pontján szereplőink lepihennek egy folyó mellett, majd a kamera hosszasan időzik rajtuk, a tájon és a környék apró részletein. Miért is ne lenne az élmény szerves része,
ha erre a pár percre a főhőseinkkel együtt én is lepihenek,
mielőtt folytatjuk a hosszú utat?
Andrej Tarkovszkij alkotásai mindig is a slow cinema, a lassú mozi zsánerébe tartoztak, amelynek célja, hogy a film megtekintése közben a lassú cselekmény és elmélázó snittek egyfajta belső utazásra sarkaljanak, amikor a film teret enged a gondolatainknak, és nem kerülnek háttérbe a rengeteg dialógus és izgalmak közepette. Napjaink nagyvárosi pörgése és az ingergazdag filmek dömpingjében ezért ajánlom mindenkinek, hogy tegyen egy próbát március 20-án a Sztalkerrel a Corvin moziban, mert pont az ilyen elmélyülést igénylő alkotások igénylik leginkább a nagyvásznat.
Egy jó film ismérve, ha többként jövünk ki a moziból, mint voltunk előtte. Egy film elérheti ezt úgy is, hogy ránk zúdítja az élményt, amit aztán hazafele sétálva dolgozunk fel, vagy már a vetítés alatt hagy időt, hogy elvesszünk a gondolatainkban. És talán arra is, hogy lehunyjuk a szemünk. Csak pár percre, ígérem!
Kátai Levente
Az e heti kérdés
Mi sodorja veszélybe az 1979-es Sztalker főhőseit?
a) űrlények
b) farkasok
c) anomáliák
A megfejtéseket 2025. április 4-ig küldjék be a kvizjatek@jozsefvarosujsag.hu címre!
Nyitókép: Semmelweis Egyetem Levéltára, 1967 / Fortepan