Tömény avantgárd – fogyasztása csak mértékkel javallott

Pablo Picassót legtöbben kubista festőként, a 20. századi modernizmus ikonjaként ismerik. Kevesen tudják, hogy elmélyülten foglalkozott költészettel is. Az 1935-től írt versei – amiket Versek címmel itthon is kiadtak – különleges betekintést nyújtanak abba, hogyan gondolkodott a nyelvről és a művészetről egy olyan alkotó, aki a képi világban mozgott otthonosan, majd átültette ezt a nyelv dimenziójába.

Picasso verseinek stílusa kísérleti. Szabad formájú, sokszor tagolatlan és központozás nélküli szövegek, amik inkább belső monológokra, asszociatív képsorokra, vagy épp „szürrealista nyelvi kollázsokra” emlékeztetnek. A versek nyelvezete erősen vizuális: gyakoriak a színek, testrészek, szokatlan tárgytársítások, az álomszerű, sűrített képi világ. A szövegek formai szabálytalansága azt a hatást kelti, mintha az írás is egyfajta festői gesztus lenne, szabadon áramló képtömeg.

Visszatérő témája az érzékiség, a testiség, a női test iránti vonzalom, gyakran jelenik meg erotikus feszültség, de nem klasszikus értelemben vett szerelmi költészet ez, hanem egy ösztönös, testi tapasztalás szavakkal lefestése.

Picasso költészete nem irodalmi értelemben vett „nagy költészet”, sokkal inkább avantgárd személyes önkifejezés. Irodalmi kuriózum, amely önmagában és összművészetileg, a művész képzőművészeti örökségével együtt is értelmezhető. Tömény, rendhagyó szövegek, olyanok, mint egy jó erős pálinka, fogyasztását csak mértékkel ajánlom.

• Picasso: Versek
• Jaffa Kiadó
• 5/5

szbflo

Mit tud a brit rövidszőrű

Aki ismeri Winkler Róbert dolgait, tudja, hogy autóban nagyon jó. A legtöbben a régi indexes csapathoz tartozó Totalcar szerzőjeként ismerték meg, és a Karottával közös autós tévéműsorukból. Annyi bizonyos, autós-motoros tesztelőként a topon van. De jó mindenféle állatban is, a 2000-es évek eleji Magyar Narancsban kis állathatározót írt, főleg pedig kutyában jártas, ugyanis jó pár kutyás könyve is megjelent.

Más az Index, a Totalcar sem a régi, Winkler pedig jó ideje a saját YouTube-csatornáján készít műsorokat. Van még néha autós teszt, de inkább söröket kóstolgat (és gyakran undorral köp ki). Emlékezetes volt az erkélyen készített kézműves sörről szóló adása, és még egy csomó izgalmas háztáji videó. Winkler műsora, miközben többnyire ki sem mozdul a lakásból, továbbra is élvezetes, sőt talán jobb, mint valaha.

Most pályafutásának esszenciáját adta, amikor elkészítette a brit rövidszőrű macska tartóstesztjét, amiben egy igazi macskával töltött kétéves együttlakás minden részletére kitér. Olyan titkokra vetül fény többek között, hogyan szőröz össze mindent a híresen nem szőrhullató fajta, ami a használó (leendő gazdi) számára ugyanolyan hasznos információ, mint a (leendő autótulajdonosnak) volt az, miért fogyaszt 8 litert a papíron szupertakarékos kisautó. De Winkler csatornáján nem a profizmus a lényeg (mert​ az adottság), hanem az a derűs szeretet, ahogy körülnéz a világban, s amitől mi is derűsebbé válunk.

• Macska tartósteszt: a brit rövidszőrű
• Winkler Róbert YouTube-csatornája
• 5/5

–bg–

Az eltűnt idő gyomrában

Gyerekként még ittam régi Traubit, nem volt olyan menő, mint a kóla, szexinek sem mondhattam volna, de nem volt rossz, üdített, friss, erőteljes íze volt. Plusz az üvegpalack, az tényleg csodaszép volt. Volt benne valami lendület. Aztán eltűnt annyi sok mással együtt a rendszerváltás viharaiban. A Márka Üdítőitalgyártó Kft. most megszerezte a jogokat és piacra dobta a Traubit újra – mint a viccben az antiszemitizmusra, úgy erre is volt igény, mert nagyon nehéz hozzájutni. Ám végül sikerült szereznem egy zéró Traubit (van még sima és kékszőlős).

A cég beszélt mindenről, magas gyümölcstartalomról, fenntartható gyártási folyamatról, környezetbarát csomagolásról, régi receptúráról – de hát a lényeg az íz. Tudjuk, a light és zéró üdítőknek mellékíze van az aszpartamtól, szóval itt lehetetlenre vállalkozik a cég. De amúgy is, akkoriban sok mai íz egyszerűen nem volt meg, könnyebben érvényesült a Traubi. Mára máshoz szoktunk, mások az igazodási pontok.

A zéró Traubi tehát úgy akar hasonlítani a régire, hogy nem hasonlíthat – de nem is ez a baj vele. Az íze kicsit jellegtelen, felőlem dinnyés is lehetne (régiTraubi-szűz gyerekeim szerint viszont a szőlőíz rendben van). A lendület hiányzik belőle. Kis szürke, átlagos üdítő, amelyből a karakter hiányzik. Nem fog meg. Tulajdonképpen az a 30 év a baj, ami eltelt – ha a változás baj. De nem az. A régi Traubi sehogy sem tudna visszajönni.

• Traubisoda szőlős szénsavas üdítő
• Márka
• 3/5

_dd_