Olvass verset villamoson!
Nagyjából másfél éve vettem meg a kötetet, közvetlenül egy feldolgozhatatlan veszteség után, Balatonfüreden egy múzeumshopban. Hogy mennyire segít a talpra állásban, ha egy szerb fickó háborús és egyéb traumáiról, szétesésről és soha vissza nem épülésről írt verseit olvasom, az nyilvánvaló: semennyire. De verseket nem is ezért olvas az ember, hogy jobb legyen.
Valójában semmi sem igazodik jobban az életvitelünkhöz, mint a versolvasás. Általában rövid, velős, sűrű szövetű, akár a villamoson is olvasható, a Baross utca és a Rákóczi tér között akár kettőt is le lehet tudni. Aztán ahogy a villamoshoz, úgy a már elolvasott versekhez is vissza fogunk térni, ha úgy adódik.
Érzésre választok köteteket, felütöm, beleolvasok, lapozok kettőt, beleolvasok, aztán még párszor. És ha azt érzem, hogy még lapozgatnám, akkor megveszem. Az összes Kulcsár-Szabó hülyét kapna, de ez van. Ha soha többet nem veszem a kezembe, akkor is megmarad a jóleső érzés, hogy egy költőnek dobtam egy forintot. Soha rosszabb helyre. Ha meg a kezembe veszem, minden lapozásnál megtérül. Akárhányszor is szállok fel ugyanott a villamosra, mindig elvisz.
Volt a Vörös vonalnál már jobb találatom, olyan, amit hangosan olvastam fel, aztán oda is adtam a kötetet a hallgatóságnak – kölcsön, de hát az már örökbe megy. Ezt inkább csak kölcsönadnám, felolvasás nélkül.
4/5
Siniša Tucić: Vörös vonal, Tempevölgy, 2022
fsze
Szeme világa
A Mommy Blue, Mayer Bernadette első nagyjátékfilmje, saját élményekből táplálkozik, és súlyos kérdéseket feszeget: mi történik, ha felcserélődnek a szerepek, és a gyerek kénytelen gondoskodni a szülőjéről? Meddig tartozunk felelősséggel egymásnak? Egy tartós betegség nem csak az érintettre van hatással, a hozzá legközelebb állók életét ugyanúgy felforgatja.
A történet szerint Krisztina (Für Anikó) cukorbetegség miatt fokozatosan elveszíti a látását és az egzisztenciáját. A megváltozott élethelyzetének elfogadása sok küzdelemmel jár: a tagadás, a düh, a kétségbeesés fázisain mind látjuk átesni. Fia, Máté (Vilmányi Benett) jelenti számára a legnagyobb támaszt, aki újdonsült apukaként nehezen tud mit kezdeni ennyi felelősséggel. Kis híján felemészti a választás az anyja és az új családja között.
Hétköznapi, mindenki számára ismerős helyzeteken keresztül bontakozik ki a történet, nincsenek nagy fordulatok, de éppen ez teszi az egészet hitelessé.
Nagy erénye a filmnek a kimagasló színészi játék, a jól megválasztott, hangulatos helyszínek és az érzékeny képi világ. A kőkemény drámát kiváló érzékkel fűszerezték meg az alkotók egy adag nagyon jófajta humorral, így van lehetőség fellélegezni is.
4,5/5
Mommy Blue, InterCom
mze
Örök klasszikus modern formában
Ha Christopher Nolan monumentális Odüsszeia-filmje felemásra is sikeredett, azon érdeme elvitathatatlan, hogy világméretű érdeklődést generált egy majd’ háromezer éves irodalmi szöveg, az emberi kultúra egyik alapműve iránt. Az Odüsszeia felé irányuló újsütetű figyelemnek köszönhető Gareth Hinds képregénykötetének hazai megjelenése is, mely a tengerentúlon a New York Times bestsellerlistáját is megjárta, és még a klasszika-filológusok is elismeréssel nyilatkoztak róla.
Nem véletlenül: a videójátékok karaktertervezőjéből képregényalkotóvá vált Hinds munkája jó példa arra, hogy miként lehet örök klasszikusokat modern formában elmesélni, maximális tisztelettel az alapmű iránt, és nem helyettesíteni próbálva azt valami felületesebbel-gondolatszegényebbel (lásd Nolan filmjét), hanem az értékeit megőrizve egy újfajta médiummal párosítani.
Jelen esetben egyedi stílusú, toll-akvarell technikával készült, filmszerű beállításokat használó rajzokkal és az eredetihez a lehető leginkább ragaszkodó sztorival és szöveggel (a magyar változatban Devecseri Gábor fordításának nevezetes hexameterei is fel-felbukkannak). Hisz a klasszikus történetek sorsa az, hogy újra meg újra elmesélik őket – az ókorban énekelték az Odüsszeiát, most miért ne olvashatnánk képregényben (is)?
4/5
Odüsszeia – Gareth Hinds képregénye, Maxim Könyvkiadó, 2026
VD
