Nem is lehetne aktuálisabb a Leptinotarsa, avagy privát nyomozati anyag a krumplibogár titokzatos feltűnéséről Magyarországon című alkotás, ez a 47 perc megelőlegezte már 1997-ben azt, ami ma van: fikciók tényként tálalása, amelyekre politikai programok, szuverenitásvédelmek épülnek. Az áldokumentumfilm formátum ekkoriban divatban volt, és a Zsebcselek Csoport, vagyis Buzás Mihály, Lengyel Sándor és Szolnoki József megalkották a tökéletesen hihető fikciót a krumplibogarak Magyarországra kerüléséről. Kerülés, mit is beszélek, idézzük csak a film ismertetőjéből: „Sokan azt állították, hogy az amerikaiak repülőgépről szórták, mások szerint az oroszok hozták be a háború után. Egyesek a világ végének eljövetelét látták benne, és voltak, akik csak mosolyogtak. Néhány elszánt ember, az ellenállók maroknyi csoportja pedig felvette ellene a harcot… Nem tudni pontosan, mi történt valójában. Annyit azonban biztosan tudunk, hogy 1947. július 19-én Héderváron, egy kis faluban rátaláltak az elsőre… A film készítői helyismeretük előnyeit kihasználva felkutatták a szemtanúkat, és kiderítették az igazságot.”
Az igazság, ami persze fikció – de az odáig vezető út is roppant szórakoztató. Hiszen a héderváriak előadják, amit ők is hallottak és hisznek, és ezáltal tündéri emberekkel ismerkedhetünk meg.
Az áldokumentumfilm arra a nagyon hasznos készségre mutat rá, amit médiatudatosságnak hívunk, és ami manapság, az álhírek és propaganda világában egyre nehezebben működtethető – ne fogadjunk el mindent úgy, ahogy halljuk, hanem gyanakodjunk, adott esetben keressünk utána, ellenőrizzük le a tényszerűségét, hallgassuk meg a másik oldal álláspontját. És mivel ma már szinte minden média – a Facebook, Instagram, Be Real stb. is –, elég fontos tudatosnak lenni ezekkel a csatornákkal kapcsolatban.
