A villamosság hazai úttörői közül kihagyhatatlan a zsidó családból származó Bláthy Ottó Titusz neve – eredeti nevét (Obláth) 1880-ban evangélikus hitre áttérve változtatta meg. Az 1860. augusztus 11-én Tatán született mérnök nem csak a villamosság terén alkotott maradandót, a rendkívül sokszínű személyiség érdeklődése a szőnyeggyűjtéstől a sakkig, a kutyatenyésztéstől a kerékpározásig terjedt.
Bláthy Ottó már elemi iskolás korában kitűnt rendkívüli matematikai képességeivel. Amikor a 3 osztállyal fölötte járó iskolatársai nem tudtak megoldani egy feladatot, a kis Ottó a táblára pillantva azonnal megtalálta a megoldást. Az éles elme és a páratlan fejszámoló képesség végigkísérte életét – az USA-ban, az Edison műveknél
2 százalékos pontossággal számolta ki fejben
egy dinamó adatait, amit az amerikai mérnökök csak hosszas kísérletekkel tudtak megállapítani.
Hűséges maradt a céghez
A bécsi műegyetemen 1882-ben szerzett gépészmérnöki diplomát. Pályafutása példátlan a mai világban: 1883-ban lépett a Ganz gyár kötelékébe mint gépszerkesztő, és 56 éven át, haláláig maradt a cégnél, noha már pályája kezdetén csalogatták külföldre.
Legjelentősebb találmánya az 1885-ben Zipernowsky Károllyal és Déri Miksával közösen megalkotott transzformátor volt: a még csak 25 éves Bláthy Ottó javasolta a zárt vasmagot. Ez tette lehetővé a villamos energia nagyobb távolságra történő gazdaságos szállítását, megalapozva az elektromosság széles körű elterjedését.
Kiemelkedő találmánya volt az 1889-ben szabadalmaztatott
indukciós wattóra-számláló,
azaz a villanyóra, ami lényegében ma is ugyanolyan szerkezettel működik.
Sokoldalú zseni
A sakkban is kiemelkedőt alkotott. Egy időben a Magyar Sakkszövetség elnöke volt, de igazi hírnevet a feladványszerzés hozott neki. 1891-ben Lipcsében jelent meg soklépéses feladványokat bemutató könyve, és sokáig övé volt a világ leghosszabb sakkfeladványának rekordja.
Az állatok iránti rajongása emberségének bizonyítéka volt. A szenvedélyes kutyabarát és sikeres tenyésztő kutyái számos kiállításon nyertek díjakat. Az egyik anekdota szerint udvari tanácsosi címét nem is a műszaki teljesítményért, hanem a kutyatenyésztésben elért eredményeiért kapta.
Fiatalon, lelkes kerékpárosként saját tervezésű gépein tett túrákat Ausztriába és Olaszországba. Ez a szenvedély találmányi tevékenységében is megjelent: 1896-ban
szabadalmaztatta a kerékpár fékszerkezetet.
Később az automobilok felé fordult érdeklődése, és idős koráig szenvedélyes gépkocsivezető maradt, a Királyi Magyar Automobil Club alelnökeként is tevékenykedett.
Bláthy Ottó öt nyelven beszélt folyékonyan. Kivételes emlékezőtehetsége révén a tudomány sok ágában szinte szakértői szintű ismeretekkel rendelkezett, és hatalmas szépirodalmi műveltsége is volt. Gyorsolvasási készsége révén rendkívül széles látókörre tett szert.
Bár korának egyik legjelentősebb műszaki zsenije volt, kerülte a szereplést. Beszédet ritkán mondott, cikket alig írt. A villanygyár felkínált vezetői állását nem fogadta el. Amikor megkérdezték tőle, hogy tulajdonképpen ki volt a transzformátor feltalálója, Bláthy Ottó szerényen csak annyit felelt, hogy „természetesen Faraday”. Pedig még a transzformátor nevet is ő találta ki.
Emlékezete
Bláthy Ottó Titusz 1939. szeptember 26-án hunyt el Budapesten, 79 évesen. Sokrétű tehetsége, páratlan munkabírása és találmányai révén a magyar tudomány- és technikatörténet kiemelkedő alakja, akinek öröksége ma is velünk él – minden alkalommal, amikor felkapcsoljuk a villanyt vagy fékezünk a biciklivel. Életművét elismerve ma több műszaki középiskola is viseli a nevét. 2002-ben egy
kisbolygót is elneveztek róla:
a 126315 Bláthy az űrben is megörökíti a kiváló feltaláló emlékét.
Sírja kerületünkben, a Fiumei úti Sírkertben van. Az 1953 végén róla elnevezett tisztviselőtelepi utcát – amelynek 7-es számánál emléktáblája is van 1975 óta – korábban Szapáry utcának hívták, az 1890–1892 között volt miniszterelnök Szapáry Gyula után.
