„Disszociatív személyiségzavar” – ezt mondja magáról Balogh Ádám Balázs az Én vagyok című száma kapcsán. Ha engem kérdeznek, a megfejtés nem patológiás, Balogh Ádám Balázs a határait okosan feszegető kamasz, akit egyszerre érdekelnek a teljesen átlagos kamaszos dolgok, mint például a spanolás meg a csajozás, ugyanakkor korát meghazudtoló ambíciók is hajtják. Nehezen találja a hangot a saját generációjával, ezért jobbára az idősebbek társaságát keresi, zenéjét is inkább a 30 pluszos korosztálynak szánja. Azt mondja, azért nincs előtte példakép, mert az érzései és gondolatai alapján nem tud nagyon azonosulni senkivel, viszont a rappeléssel igazán ki tudja fejezni önmagát.

Csak tojásleves volt

„Mintha ikertesók lennétek” – mondja Mile Máté fotósunk, miközben a cikkhez készít portréfotókat Balogh Ádám Balázsról és testvéréről. Pedig amennyire hasonlítanak külsőre, szerintem annyira más a személyiségük és a zenéjük. Atit Szilverként ismerhetik azok, akik naprakészek a magyar rapszcénában. Bazsi a dirty underground vonalat és a 2000-es évek stílusát hozza, bátyja inkább poposabb.

De hiába a különbözőségek, Bazsinak így sem könnyű levetkőznie a „Szilver öccse” jelzőt. „Nehezebb így a saját utamat kitaposni, megismerni a rap közegét, ebben új dolgokkal előállni, de nyilván megvan a pozitívuma is, azért így van egy kisebb nevem.” Azt mondja, nem akarja a mainstream igényeket kiszolgálni, egy szűkebb rétegnek szólnak a zenéi. „Addig is fogom csinálni, amíg azt érzem, én diktálom a tempót, és meg tudok felelni annak az iránynak, amit a legelején meghatároztam magamnak.”

Tudjuk, a rapszövegek nem konszolidált (kis)polgári miliőben születnek, nem is arról szólnak. Kíváncsi voltam, hogy az értelmiségi közegben felnövő Bazsi – édesanyja szociális munkás, édesapja újságíró – mennyire tartja hiteles rappernek magát. „Most rendezettek a viszonyok, de nekem is megvan a ’nyomor flash’. Például emlékszem, amikor elárverezés alatt volt a lakás, amiben éltünk, és hosszú ideig csak tojásleves volt a kaja” – mondja. Ezek az élmények fontosak a szövegek átélhetősége szempontjából, az értelmiségi közeg viszont nem előnyös.

Civil aktivizmus 15 évesen

Balogh Ádám Balázs életében a rapes szubkultúra összefonódik civil aktivizmussal is. A kerületi önkormányzatnál kezdeményezte ún. legálfalak kialakítását, ahol mindennemű retorzió nélkül szabadon lehetne graffitizni. Emellett a roma ellenállás napjára esélyegyenlőségi megmozdulással is készül. „Összeírtam pontokat, vagy ha úgy tetszik, követeléseket, amik a romáknak kedvező változást sürgetnek többek között az oktatás, a munkaerőpiac és a közélet területén.” A pontokat tartalmazó listát első körben a józsefvárosi önkormányzathoz juttatta el, de szeretné, ha arról a fővárosi önkormányzat is értesülne.

Például szorgalmazza, hogy az iskolában több roma tanárt foglalkoztassanak. Az oktatási rendszer megreformálását, a roma edukáció szerepét kulcsfontosságúnak tartja annak érdekében, hogy a társadalmi sztereotípiák, amik ma is élnek a cigányságról, fokozatosan leépüljenek. A kerületben a közbiztonság javítását és a hajléktalanhelyzet megoldását tartja legégetőbbnek. „Sokkal több időt és erőforrást kellene fordítani a hajléktalanokra – tudom, hogy nehéz őket intézményi ellátásba bevonni, de nekem például már sikerült rávenni egy környékbeli hajléktalan urat, hogy menjen be a Dankóba.”

Konkrét tervei nincsenek még a jövőre nézve, nemrég kezdte a középiskolát, jól teljesít, ezért nincs kizárva a továbbtanulás. A rapre nem úgy tekint, mint későbbi jövedelemforrásra, csibészes mosollyal csak annyit mond „sodródok az árral”.

Fotó: Mile Máté