Milyen családból származol, jelenleg hol tanulsz?

Roma családból származom, Józsefvárosban élek. Tizedikes vagyok, a tanulmányaimat drámatagozaton végzem. Édesanyám és édesapám vidéken nevelkedett, Budapestre a jobb élet és a biztos megélhetés reményében jöttek fel. Dédnagypapám prímás volt, húgom, öcsém és én is játszottam hegedűn. Varga Ferenc hegedűtanáromtól tanultam mindent, amikor ő meghalt, úgy éreztem, mással nem folytatnám tovább szívesen a tanulást, abbahagytam. A magam szórakoztatására veszem elő ritkán a hegedűt.

A rapzenéhez jól jön a színészi rátermettség. Régóta foglalkoztat?

Nyolcéves korom óta izgat a színészet, a szereplés nem esik nehezemre, könnyen belakom a színpadot. Rendszeresen járok meghallgatásokra, érek el sikereket. Például a Nemzeti Színházban az Egri csillagokban a gyerek Bornemissza Gergelyt alakítottam, és bemutatkozhattam Molnár Ferenc első világháborús művében is. Mindkét darabot Vidnyánszky Attila rendezte. A színészet erősítette meg a művészet iránti érdeklődésem, fogékonyságom.

Milyen zenék mentén alakult a zenei ízlésed?

Kezdve a klasszikus zenétől, a cigányzenétől, a popzenétől a rapzenéig bármit szívesen meghallgatok, széles a skála, egy kikötésem van, hogy jó legyen. Ebből a nagy nyitottságomból származhat, hogy nagyon sok alapra rá tudok rappelni.

Mikor fedezted fel magadnak a rapzenét?

Tizenhárom éves korom körül találkoztam a Weszélyes Elemek Csibész Kutyák Vol. 2 című zenéjével. Ebben a Gyurma nevű zenész pörget egy hatalmasat a szám elején, miután meghallgattam, azonnal megnéztem a szöveget, és azt éreztem, hogy ezt én is meg tudom tanulni. Onnantól hallgatom, foglalkozom vele, azóta a rap a mindennapjaim része, vele kelek, vele fekszem.

Mi fogott meg benne?

Én úgy látom, hogy a trapzenékben nincs önkifejezés, a zenékből eltűnt az irodalom. Viszont a rapben lírikus formában fejezheted ki magadat, és ez tetszik. Az oldschool rapben nyíltan beszélnek társadalomkritikáról, érzelmekről, nincs finomkodás, nincs óvatoskodás, nincs tabu. Egy énekes dalról ez ritkán mondható el.

A szövegeidet te írod, hozzá a zenét te szerzed. Megszületik egy-egy sor, versszak, és azt bővíted tovább, vagy a zenei alaphoz konstruálsz szöveget? Beavatnál a munkafolyamatokba?

Gyakori, hogy meghallok egy zenei alapot, és ha nagyon megfog, arra rámegyek. Például a Nyócker című, népszerű számom egy zenei alapra született, tizenöt-húsz perc alatt. Az Átkozott című számnak az a keletkezéstörténete, hogy volt egy kész szöveg, arra kértem egy barátomtól egy alapot, és megvolt a szám. Van egy Random sorok mappám, időnként átlapozgatom, és ami megtetszik, felhasználom. Sokszor megakadályozhatja a munkát, hogy megzavarnak, hiszen az alkotás során egy gondolatmenetet viszel végig, nagyon koncentrálnod kell, és ugye a fizikust vagy a vegyészt sem zavarják meg kísérletezés közben.

A fizikus vagy a vegyész ellenőrizheti a munkája helyességét. És egy zenész?

A zenésznél nehezebb. Én mindig úgy állok ehhez hozzá, hogy ránézek egy szövegemre, és ha látom, hogy őszinte, akkor tudom, hogy jól végeztem a dolgom. Amikor az ember nagyon eltalál valamit, azt érzi. Egyébként mindegyik zene egy darab belőlem.

Milyen az őszintétlen beszéd? Mindig kihallható a nem igaz zenéből a hamisság?

Persze! És erre nincs mentség! Az oldschool rapzenében rögtön kihallod, ha olyan beszél az éjszakáról,

A fals érzelmek szembetűnőek. Ha az előadó személye, stílusa nem egyezik meg a kiadott dallal, ott nagyon kilóg a lóláb.

A te szövegeidben nincs meg nem élt élmény?

A megélt, megtapasztalt élményeimet, érzéseimet igyekszem leírni, kerülöm a mellébeszélést. Nyilvánvalóan az Átkozott című számomban az a sor, hogy „én vagyok az árvaházban a szülői értekezlet”, egy metafora, hála istennek nem az én tapasztalatomból született.

Bármi megrappelhető?

A határ a csillagos ég. Szerintem nagyon sok mindent elbír a rap. Többek között a nyomdafestéket nem tűrő szövegeket is.

A csapból is folyó Azahriah zenéjében is megjelenik a rap. Az ő művészetéről mit gondolsz?

Azahriah nagyon szép karriert épített fel magának, nagyon ügyesen bánik a szavakkal. Olvastam, hogy ő az első magyar potenciális világsztár-jelölt, én ezzel mélységesen egyetértek. Simán el tudom képzelni őt Justin Bieber mellett. Kíváncsi vagyok, hogyan alakul a jövőben a pályája.

Játszunk egyet. Mondok egy-egy szót, te vágd rá azonnal, ami eszedbe jut róla. Kezdjük! Isten.

Cigányok.

Cigányok? Hogy-hogy?

Istent a valláshoz tudom kapcsolni, és általában a vallás minden roma család életében megtalálható. Számomra nagyon fontos Isten. Azt éreztem mindig, hogy Ő van.

Haza.

Nyócker.

Család.

Szeretet.

Cigányság.

Autentikus cigányzene és kultúra.

Nem sokan társítanák a cigánysághoz egyből a kultúrát…

A régiek történeteiből, meséiből tudom, hogy

szerettek cigányok lenni. Léteztek olyan megbecsült munkák, mint például a teknővájás, a kovácsmesterség, létezett a vándorló életmód, most pedig mindenki letelepedett, elvárosiasodott, a többségi társadalom nem úgy ítéli meg a cigányokat, ahogy megérdemelnék, elveszőben van a kultúra, a tradíció.

Ezen mi segíthetne?

Sokan vagyunk romák, és sajnos ez egy széthúzó közösség lett. Nagyon jó lenne, ha ez a közösség összetartana, ha segítenénk egymáson, és ha újra összehozna minket a vérünk.

Mit találhattak meg a cigány fiatalok a rapzenében?

Egy önkifejezési formát. A cigányok szeretnek mindig újat alkotni, kitűnni, nem véletlenül viselnek sokan aranyláncot, öltözködnek kirívóan. Rengeteg roma ember ezt úgy imitálja, hogy behoz egy új flow-t.

Milyen fiatalként a mai Magyarországon élni?

Akárhány fiatallal beszélgettem, mindegyikük azt mondta, hogy a jövőjét nem Magyarországon képzeli el…

Érzel elvágyódást?

Különösebben nem. A zene az életem, és a karrierem ebben az országban, a szülőhazámban képzelhető el.

Ha egy dolgot megváltoztathatnál Józsefvárosban, mi lenne az?

Nem is tudom. Korszerűsíteném Józsefvárost. De várj! A nagy korszerűsítéssel veszítene a varázsából,

Bár, ha nagyon kell mondanom valamit, azt mondanám, hogy a rászorulók több intézményt érdemelnének, hogy javuljanak az életkörülményeik, a sorsuk. Maga a kerület a szerelmem, és az ember a szerelmét úgy fogadja el, ahogy van, a hibáival együtt.

Nyitókép: Karancsi-Albert Rudolf