Benyovszky Móric tiszteletére 2021 végén bronzszobrot avattak a VIII. kerületben, 2022-ben pedig a Diószegi utca és az Orczy út találkozásánál lévő háromszög alakú területet is róla nevezték el. Ez nem volt véletlen: a józsefvárosi Benyovszky Társaság évek óta ápolja a legendás gróf emlékét, ők érték el, hogy Budapest köztéri szobrot állítson fel az arisztokratának, aki nemcsak a magyar, hanem a lengyel, szlovák, orosz, francia és madagaszkári történelem részévé is vált.

Nyitráról a Csendes-óceánig

Benyovszky Móric Ágost kalandos élete 1741-ben kezdődött a Nyitra megyei Verbón. A bécsi hadapródiskolában hadnagyi rangot szerzett, és szinte még gyerekként harcolt a hétéves háborúban (1756–1763). Amikor apja halála után rokonai kiforgatták a vagyonából, fegyverrel próbálta visszaszerezni jogait – emiatt Mária Terézia száműzte. Lengyelországban telepedett le, ahol bekapcsolódott az orosz befolyás elleni lengyel nemesi felkelésbe. 1769-ben orosz fogságba esett, előbb Kijevbe, később Kazanyba szállították. Sikerült megszöknie, de Péterváron ismét a cári hatóságok kezére került. A birodalom legtávolabbi pontjára, a kamcsatkai Bolsereck telepre deportálták, ahová gyalog jutott el egyévnyi meneteléssel.

Itt történt meg az, ami miatt neve bekerült a világtörténelembe. Benyovszky Móric műveltségével és diplomáciai tehetségével elnyerte a helyi kormányzó bizalmát, sőt még iskolát is alapított a száműzötteknek. De a szabadságvágy erősebb volt minden kényelemnél. 1771-ben lázadást szervezett, 96 társával együtt elfoglalt egy felfegyverzett hajót és kiáltványt bocsátott ki. Ez a dokumentum Oroszország történelmének egyik legforradalmibb felhívása volt, később Jemeljan Pugacsov felkelését és a dekabrista mozgalmat is megihlette. A szökés filmbe illő kaland volt. A Szent Péter nevű hajóval elhagyták Kamcsatkát, bejárták az Aleut-szigeteket,

James Cook kapitányt 7 évvel megelőzve járták be az észak-csendes-óceáni térséget.

Madagaszkár „királya”

Párizsban XV. Lajos fogadta a karizmatikus magyar grófot, aki meggyőzte a francia királyt, hogy gyarmatosítsa Madagaszkárt. Benyovszky 1774-ben 250 emberével szállt partra a szigeten és megalapította Louisbourg telepét. A gyarmatosításkor nem az erőszakos hódítás, hanem a diplomácia és az együttműködés útját választotta.

Állítása szerint megtanította a malgaszokat írni-olvasni, kibékítette az egymással harcban álló törzseket, utakat épített és mocsarakat csapolt le. Az őslakosok állítólag annyira megszerették, hogy 1776-ban királyukká választották, bár a történészek ezt vitatják. Az viszont kétségtelen, hogy Benyovszky Móric rendkívüli népszerűségre tett szert a szigeten, és olyan alkotmányt is készített, amely korát messze megelőzte.

A történet nem ért véget Madagaszkáron. Benyovszky Móric visszatért Európába, ahol Mária Terézia grófi címmel tüntette ki, majd terveket dolgozott ki a fiumei kikötő fejlesztésére és a magyar gabona világpiaci értékesítésére. Amikor nem talált támogatókat az elképzeléseihez, újra tengerre szállt.

Baltimore-i kereskedők segítségével 1785-ben visszatért Madagaszkárra, ahol elfoglalt egy francia erődítményt, megalapította a sziget új fővárosát, a róla elnevezett Mauritania erődben. A franciák bosszúból fegyveres expedíciót indítottak ellene, a harcokban Benyovszky Móric 1786. május 23-án az életét vesztette. 45 éves korában fejeződött be a 4 kontinensre kiterjedő életút. Az ​erőd lábánál helyezték örök nyugalomra, sírhelyét azóta beborította a dzsungel.

Örökség és emlék

Benyovszky Móric alakja máig megihleti az írókat és filmeseket. Jókai Mór fordította magyarra emlékiratait, született dráma kamcsatkai szökéséről, még operát és musicalt is komponáltak róla. A szobor és a róla elnevezett tér a magyar történelem egyik legkalandosabb figuráját örökíti meg, aki bebizonyította, hogy a határok csak a képzeletünkben léteznek.

Fotó: Karancsi-Albert Rudolf