Powered by RedCircle
Az okostelefont használva rengeteg időt töltünk azzal, hogy jutalmazó tartalmakat nézünk. Ezek közé tartoznak a borzongató videók is, a konteók, a másokkal történt rettenetes dolgok, az MI-generálta képek. Ami általában mindenkit érdekel, az a másik ember privát élete, a meztelensége, a vele történt borzalmas, megrázó vagy vicces dolgok. Éppen ezt használják ki a tech-cégek is, magyarázza Dávid Ferenc, a Kék Pont Alapítvány Innovációs munkacsoportjának vezetője és a hétnapos digitális kikapcsolódás program szervezője.
„A felnőtt társadalom nagy része elvérzik az okostelefon görgetésen”
mondja, mert napi több órát tölt ezzel. „Itt az időpazarlás a probléma, az idősebbeknél pedig az, hogy a tartalmak egy részét kontrollálatlanul elhiszik. Ami pedig igazán nagy gond, hogy miközben felnőttként elvéreztünk ezen, addig a gyerekek kezébe adtuk ezeket a eszközöket. Ők viszont, ha úgy nőnek fel, hogy csecsemőkoruktól kezdve két dimenziósan tapasztalják a világot, teljesen másképp fognak fejlődni, hiszen a társas kapcsolódást nem tudjuk megtanulni két dimenzióban.”
„Egy új generáció érkezik úgy, hogy nem vesz részt folyamatokban, hanem nézi a folyamatokat. Pedig megküzdés a társas kapcsolatokkal, zavarba ejtő helyzetekkel, ez a személyiségfejlődés motorja. Ha ezt kihagyjuk, nem alakulnak ki fontos képességeink, mint például az empátia, az irgalmasság, a szolidaritás. Ezért mondjuk, hogy vegyük ki az arcunkat 7 napra az okostelefonból.”
Egyébként a túlzottan is könnyű utat választjuk, folytatja az eredetileg deviancia-szociológus Dávid Ferenc. Gyereket nevelni, a másik emberhez kapcsolódni aktív dolog, monitor előtt ülni passzivitás.
„Ez nem az okostelefon problémája, nekünk muszáj időt fordítanunk arra, hogy kapcsolódjunk a gyerekünkkel,
ami órákban mérhető, sok és nehéz, de ha ez a kapcsolódási idő lecsökken, azzal mi is vesztünk és ők is, kizárólag a tech-cégek nyernek. Ezért kell visszacsavarnunk a potmétert, hogy több időt töltsünk a kapcsolódásban. Ha nem tesszük, az polarizációhoz vezet a társadalomban, a tárgyak választását segíti elő az emberek választása helyett.”
A lekapcsolódás azt jelenti, hogy a munkához szükséges feladatokat elláthatjuk, míg a görgetés, egyéni jutalmazás idejét, a chat-csatornákat kell kiiktatni, mondja a projekt szervezője – ez általában feléledés-élményt jelent a legtöbb embernek, bár az első két nap nehezebb szokott lenni. Általában az is kiderül, hogy senki nem marad le semmiről, a világ nélkülünk is forog tovább, kevesebb reklámot látunk viszont ebben az időben. Ráadásul rájövünk, hogy a valóságunkkal nem tud versenyezni a kétdimenziós világ.
Azt viszont tudnunk kell, hogy a világ nem fog megváltozni a kedvünkért, vagyis „ebben a világban kell megtartanom az integritásomat, a kreativitásomat”, akár úgy is, hogy kevesebbet vagyok jelen digitálisan.
„A jövőben az lesz sikeres, aki kreatívan tud gondolkodni. Aki a kétdimenziós világban nő föl, az hátrányból indul”,
mondja Dávid Ferenc. Ehhez „nem a munkát, hanem a céltalan görgetést és a céltalan jutalmazást kell lekapcsolni, mert az az alkotás illúziója. Pont, mint a cuccozás.”
Ha érdeklik a részletek, hallgassa meg a Csakugyan legújabb adását, és iratkozzon fel csatornáinkra, hogy mindig értesüljön a legújabb beszélgetésről.
Spotify / Apple Podcasts / YouTube
Korábbi podcastunk Dávid Ferenccel alább található:
Fotók: Mile Máté
