Meglepően gyakran fordul elő, hogy az önkormányzat – kivált, ha kerületi – azért nem tud fákat ültetni egy utcában, mert kiderült, hogy a közművek nem is ott vannak, ahová fel vannak tüntetve. A VIII. kerületben a József utca járt így: hiába akar fásítani a kerület, az utca egyik szakaszán ez – a meglepetésszerűen felbukkanó közművek miatt – elmarad. Mekkora probléma ez Budapest zöldfelülete szempontjából?

Ez a legnagyobb probléma. A közműszolgáltatók nem vezetik pontosan és nem érdekük pontosan vezetni, hogy merre mennek a közműveik, pontosabban nem tudják, merthogy a kivitelezők csinálnak olyan nem teljesen szabályos dolgokat, hogy adott esetben nem szednek ki egy közművet, mert nekik úgy olcsóbb. Hiába van előírva, hogy szedjék ki, inkább azt csinálják, hogy a régi közmű mellett ásnak egy árkot és oda rakják be a közművet, nem a tervezet helyére. A régit pedig otthagyják, és erről nem szólnak senkinek. Ezért

A 2000-es évek óta ezt súlyosbítja, hogy amikor az e-Magyarország program elindult, úgy gyorsítottak ezen a jogszabályalkotók, hogy azt mondták, a távközlési kábelek, internet esetében nem kell tulajdonosi engedélyt kérni az önkormányzatoktól, hanem ott vezetik a szolgáltatók a kábeleiket, ahol akarják. Ezért az önkormányzatok sem tudják pontosan, hol vannak ezek a kábelek. Csak időnként, ha mondjuk kidől egy fa és felszínre hozza a kábelcsordát, amely 5 éve elvágta a fa támasztógyökereit, utólag derül ki, hogy ennek okozója valószínűleg a kábelszolgáltató volt. Ez történt az Alkotmány utcában, amikor kidőlt egy platánfa. Ott hirtelen megtaláltuk a kábelszolgáltatót a fa tövében.

Mit lehet ilyenkor tenni? Tudja egyáltalán a főváros vagy a kerület érvényesíteni a kárigényét?

Csak polgári peres eljárásban tudjuk érvényesíteni a kárigényünket. Itt az a borzalmas egyensúlytalanság, hogy mindegyik közműszolgáltatónak, kivétel nélkül, saját törvénye van. A fáknak meg egy kormányrendelete. Ha jön egy közműszolgáltató, vagy jön egy úttervező, egy vasúttervező, akiknek szintén külön-külön törvényeik vannak, azok a törvények letromfolják az önkormányzatokat. Mondván, szevasztok, a fáknak csak kormányrendeletük van, az egy alacsonyabb rendű jogszabály.

Ezért ez egyenlőtlen harc. Ebben az egyenlőtlen harcban mi, a Főváros, azt találtuk ki, hogy tulajdonosi engedélyhez, zöldfelület-kezelői hozzájáruláshoz kötjük, mehet-e egy kábel a fák közelében, zöld sávban, bármi egyéb helyen. A Fővárosnál minden közműszolgáltató, ha a fővárosi tulajdonú területen akar valamit csinálni, köteles előtte egyeztetni velünk, és

más nyomvonalat javasolni olyan helyeken, ahol, mondjuk, legalább a fahelyeinket nem érinti.

Mi a helyzet a már lerakott közművekkel?

A közműpenetráció nagyjából a 90-es évek közepétől a 2010-es évekig alakult ki, több ütemben. Először jött a csatornázás és a gázvezeték a 90-es években, aztán jöttek az internetes kábelek meg a villamos földkábelek. Ezek mind-mind elfoglalták a felszínt. Hogy érzékeltessem a problémát: tavalyelőtt az Üllői útnak

amit eddig senki nem csinált meg. Egy teljes fasor-rekonstrukciót hajtottunk végre. Viszont voltak olyan fahelyek – a főváros ekként is tartja nyilván ezeket –, melyeket azért nem tudtunk beültetni, mert tele voltak közművel. Amikor új közmű keletkezik, nemcsak az akadályozza, hogy fát ültessünk, hanem minden közműnek van valamilyen védőtávolsága is. Például gázvezetékeknél ez a vezeték nyomvonalától 3-3 méter. Ezért – a belvárosban főként, de most már lassan a külső kerületekben is –, ha fölrajzoljuk az összes közművet és azok védőtávolságát, az olyan lesz, mint egy Burda-szabásminta. Aki meg megpróbál ott fát elhelyezni, akkor kénytelen rájönni, hogy ez lehetetlen.

Nincs ezekre a problémákra műszaki megoldás?

Ez úgy lenne lehetséges, hogy nagyon költséges közműkiváltásokkal, normális helyeken meg racionalizálva vezetnénk a közműveket. Most már ismernek a szabványok olyat, hogy kábelcsorda az elektromos kábeleknél, vagy védőcsövezés, amivel lehet csökkenteni a védőtávolságokat. Ha ezeket alkalmaznák a közműszolgáltatók – időnként rá is tudjuk őket venni –, akkor sokkal jobb helyzetben lennénk.

Azt kell, hogy mondjam, az elmúlt 20 évemben a legnagyobb küzdelem mindig a közművekkel volt fásításkor. Sokak hiszik azt, hogy a parkolás és a fásítás áll egymással óriási ellentétben. Ez egyáltalán nem igaz. Egy utcának a felszínét lehet úgy rendezni, hogy legyen parkoló is, meg fa is, mert a fa a parkolás szintjén nagyon kicsi területet foglal el. Viszont

különösen szűk utcákban, különösen belvárosban.

A közműszolgáltatók ott vezetik a közműveiket, ahol nem szégyellik, és jellemzően a zöldsávban szégyellik a legkevésbé, mert ott nem kell burkolatot bontani, nem kell elterelni a forgalmat és utána burkolatot javítani. Ezért a 90-es évek, 2000-es évek eleje azzal telt, hogy elfoglalták a zöldsávokat.

Hogyan lehetne ezen az áldatlan állapoton javítani? Az elmondottak alapján ez súlyos és rendszerszintű problémának, szabályozatlanságból eredő mindennapos károkozásnak tűnik, amely nem maradhat így.

Igen. Egyrészt kéne, hogy a városi fásításnak is törvénye legyen végre, ne csak egy kormányrendelete. Ez lenne az első lépés, mert legalább egyenrangúak lennénk. A második lépés kerületi szinten kellene, hogy megtörténjen. Budapesten nemcsak a fővárosi önkormányzat van, hanem 23 kerületi is, és a legjobb tudomásom szerint egyedül mi vagyunk azok, akik a vagyonrendeletünkben a tárgyalóasztalhoz kényszerítjük a közműszolgáltatókat.

​Vegyünk egy olyan utcát – és ilyenből borzasztóan sok van Budapesten –, amelynek a fele fővárosi tulajdon, a másik fele meg kerületi. Ha egy ilyen utcába közművet terveznek, akkor a fővárossal egyeztetnek és elkerülik a zöld sávot, a kerülettel meg nem. Igaz, ez azt jelenti egyébként, hogy amikor rendeleti szintre hoztuk a zöldfelület-kezelői hozzájárulást, attól a pillanattól kezdve évi 1600 tervet nézünk át. A legtöbb kerületnek még főkertésze sincs, nemhogy egy olyan csoportja, amely legalább 5-6 olyan emberből áll, akik ezeket napi szinten végignyálazzák, egyeztetnek, véleményt alkotnak, végigkövetik a folyamatot. 1600 ügy van csak a fővárosban évente, ez nem kevés. Feltételezem, hogy kerületenként is lenne legalább ugyanennyi.

Nemcsak ültetni nem lehet, mert mindenhol ott a közmű a burkolat alatt, hanem a meglévő fák is pusztulnak az összevissza lerakott közművek miatt?

Van egy olyan fasor, amelynek odapofátlankodott a közelébe egy közmű. Annak lett védőtávolsága. A fasor mára kipusztulóban van. Ki kellene vágnunk, ki kellene cserélnünk, de nem tudunk a helyére fákat ültetni, mert ott van a közmű meg a védőtávolság…