1956-os megemlékezést tartott a Józsefvárosi Önkormányzat. Az ünnepség a Himnusszal, majd Erkel Ferenc Fegyvertánc és Alfred Bösendorfer Kis magyar rapszódia című műveivel indult el a Vasas Művészegyüttes Vass Lajos kórusa és a Kertvárosi Fúvószenekar előadásában, ezután Pikó András polgármester mondott beszédet.
A polgármester azzal kezdte, hogy az igazság ünnepe ez a nap, hiszen 1956 a hazugságok elleni forradalom volt. Mint mondta, a sztálini típusú Rákosi-diktatúra hazugságainak elutasítása kovácsolta egy táborba a változás híveit – a Corvin közben harcoló fiataloktól azokig a kommunistákig,
akik többé nem voltak hajlandóak az önbecsapásra.
Felidézett egy 1956-os röpiratot is, amely szerint „A szó szentségét egy évtizeden át gyalázták, be nem váltották… Ami elhangzott – az ellenkezője vált igazzá. Ha kijelentést tettek – ravasz hátterét kellett keresnünk. A szó álcázó eszközévé süllyedt mindannak, amit leplezni akart.”
Pikó szerint a hazugság mindig valamit álcázni akar: elfedi a valóságot és az igazság útjában áll. De – tette hozzá –
ez a fal leomlasztható, ahogy 1956-ban is történt.
A forradalom hősei pontosan tudták, milyen hazugságokra épült az akkori rendszer: a hatalom a nép nevében beszélt, miközben a nép ellen fordult; nemzeti szuverenitásról papolt, miközben a szovjet birodalmat szolgálta; békeharcról beszélt, miközben háborúra készült.
A polgármester nem fukarkodott a párhuzamok megvonásával az akkori és a mai helyzet között, ironikusnak és szégyenteljesnek nevezte, hogy a mai közéletben újra visszaköszönnek a Moszkvából importált toposzok, amelyek ellen 56-ban a nép fellázadt.
„Ismét békeharcról, békefrontról és a Nyugat hanyatlásáról hallunk
– mondta –, miközben a Keletet a jövő letéteményeseként állítják be és azt sulykolják, hogy a fiatalságnak nincs oka lázadozni.”
Pikó felidézte: a nemzeti ünnep előtt néhány nappal a magyar közéletben újra előkerültek a régi propagandaképek – például, amikor „láncos kutyaként” ábrázoltak egy ellenzéki politikust (itt azokra a propaganda anyagokra gondolt, amelyekben Magyar Pétert ábrázolják ebben a helyzetben), vagy amikor a hatalom „brit ügynököket” emlegetett egy kellemetlen ügy kapcsán, akárcsak a Rajk-per idején (ez pedig például a „Zsolt bácsi” ügy egyik kormányzati keretezése).
Szerinte mindez azt mutatja, hogy valakik leporolták a szovjet típusú propaganda eszköztárát, de – mint fogalmazott – „1956. október 23-án is lehullt a hazugság leple, és az igazság utat tört magának,
mert az igazság mindig kiderül.”
Pikó úgy vélte, 1956-ban is azok álltak szemben a forradalom igazságvágyával, akik „hazugságokkal akarták megteremteni a saját, nem létező igazságukat”. Kiderült – tette hozzá –, hogy valójában a „moszkoviták” voltak azok, akik idegen ügynököknek nevezték 56 hőseit.
A polgármester szerint most is
ki fog derülni, kinek az ünnepe október 23. és kié november 4.
Felidézte, hogy a forradalom után a sztálinista-rákosista diktatúra végleg megbukott: bár a szabadságharcot leverték, a régi rendszert már nem lehetett visszaépíteni – ezt Moszkvában is be kellett látniuk.
Pikó hangsúlyozta, hogy Józsefváros az 56-os örökség leghűségesebb őrzője, és az ott élők nemcsak emlékeznek, hanem ünneplik is a forradalmat.
„A mi ünnepünk október 23., és tudjuk, hogy mindig, minden körülmények között megéri küzdeni az igazságért”
– mondta.
Zárásként hozzátette: akkor is küzdeni kell, ha „látszólag mindent elborít a hazugság”, és ha a hatalom rendőrállami eszközökkel fenyegeti azokat, akik nem értenek vele egyet (itt Horváth Alexander önkormányzati képviselőjelölt esetére utalt; a politikust hétfő hajnalban vitték be a Gyorskocsi utcai rendőrkapitányságra állítólagos drogfogyasztása miatt).
A beszédét azzal a gondolattal zárta, hogy 1956-ban a magyar nép kimondta, hogy „Elég!”, és Józsefváros hőseinek emlékéhez ma is akkor lehetünk hűek, ha mi is ezt mondjuk: Elég!
A beszéd után a jelen lévő nemzetiségi önkormányzatok képviselői, majd a Józsefvárosi Önkormányzatban helyet foglaló pártok képviselői – a Fideszt kivéve – rakták le kegyeleti koszorúikat, az ünnepség a Szózattal zárult.
1956-ról a helyi pártok és politikusok külön is megemlékeztek. A Fidesz – mivel a 23-i facebookos tevékenységük óriási mennyiségű békemenetes posztolásban teljesedett ki – október 22-én posztolt a forradalomról Ferencz Orsolya országgyűléso képviselő vezetésével.
A Momentum Mozgalom Sátly Balázs alpolgármester-párttag posztját osztotta újra.
A DK-t Halmai Richárd kerületi vezető posztja jelenítette meg a virtuális térben.
Az MSZP a november 9-i időközi választáson induló jelöltjével, Czeglédy Ádámmal helyezte el az emlékezés koszorúit.
És ha már az időközinél tartunk, a függetlenként induló Horváth Alexander is tiszteletét tette a koszorúzáson.
Tóth Ádám-Éva is posztolt október 23-ra emlékezve.
Tóth Erzsébet volt egyedül, aki kihagyta október 23-át.
Fotók: Telenkó Zsombor
