1808. január 20-án született Vanyolán egy nyolcgyermekes család sarjaként. A Bakony-széli falucskában töltött gyermekévek meghatározták egész életét; a természet iránti szeretetét, ami művészetének egyik fő témája lett, már itt megélte. A tehetséges gyermeket 1819-ben a soproni evangélikus gimnáziumba íratták, ahol kitűnően tanult, ám tanárával való konfliktus miatt kénytelen volt Győrbe távozni.
Piros nyakkendőben
1828-ban került Pestre, ahol az orvosi karra iratkozott be. Független gondolkodású fiatalemberként hamar feltűnt egyetemi körökben – társai közt népszerűvé tette a piros nyakkendő viselését, ami a reformkori rebellis diákok jelképévé vált. Az 1831. évi kolerajárvány idején a pesti diákok zavargást szerveztek Stáhly Ignác orvostanár ellen (erről nemrég írtunk Stáhlyról szóló cikkünkben). Vajdát ártatlanul vádolták az utcai tüntetés szervezésével, aznap, vasárnap lévén, a budai hegyeket járta, mint mindig. Amikor az orvosi kar a vizsgálat során azt követelte tőle, hogy tisztázza magát, büszke dacból visszautasította a magyarázkodást és lemondott az orvosi pályáról –
ártatlansága tudatában nem volt hajlandó megalázkodni.
Ezt követően az irodalomnak szentelte életét. Lapokat szerkesztett, fordított (például az Othellót), novellákat, tanulmányokat, cikkeket írt a kor ismertebb lapjaiban Bogárdy és Darázsy álneveken. Beutazta Nyugat-Európát és 1834-ben Lipcsében elindította a Garasos Tár című ismeretterjesztő képes hetilapot. Később az Athenaeum, az Aurora, a Hasznos Mulatságok lapok munkatársa lett. 1837-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották, 1841-ben a Kisfaludy Társaság is tagjául fogadta. A fővárosban otthont adott
unokaöccsének, Vajda Jánosnak, aki nemcsak márciusi ifjú lett később, hanem ismert költő is.
„A könnyűen úszó embernek az úszás hasonlító a sétáláshoz”
Vajda Péter nem csak költő és publicista volt – úttörő szerepet vállalt a magyar sport- és testnevelési kultúra megalapozásában is. Már győri kisdiák korában kitűnő úszó és evezős volt, minden szabadidejét a Rábán töltötte. 1840-ben az Athenaeum hasábjain Ússzatok! címmel lelkes felhívást tett közzé. Az úszást nemcsak propagálta, de tudományosan is feldolgozta. 1841-ben jelent meg Az úszás elmélete című tanulmánya, amely az első magyar nyelvű úszó-szakírás. „A könnyűen úszó embernek az úszás csak mulatság, hasonlító a sétáláshoz” – írta meggyőződéssel.
1843-ban pedagógiai pályára lépett: a szarvasi evangélikus gimnázium igazgatója lett – ma az iskola az ő nevét viseli. Itt bontakozott ki nevelői tehetsége. Érkezése után azonnal reformokba kezdett és bevezette a szakrendszerű oktatást, felszámolta a testi fenyítést, létrehozott egy önképzőkört.
Tanítványait rendszeresen vitte a természetbe növényeket és rovarokat gyűjteni, bevezette a gimnasztikát és az úszásoktatást.
A Körösön csónakázott, úszott a diákjaival – olykor órákig.
Vitéz nevű uszkárjával pedig a halásztelki ártérben vadászgatva engedte, hogy ügyesebb tanítványai rálőhessenek a felröppenő vadakra. Erkölcsi beszédeiben, melyeket vasárnaponként a város közönsége előtt tartott, a polgári egyenlőség, az emberi méltóság és a jobbágysors javításának eszméit hirdette – ezért cenzori vizsgálat indult ellene.
Petőfi verssel búcsúztatta
Fiatalon, 1846. február 10-én érte a halál – mindössze 38 évesen hunyt el tüdőgyulladásban. Barátja, Petőfi Sándor versben búcsúzott tőle. A szarvasi diákok fogadalmat tettek, hogy fél évig gyászt viselnek tartózkodva minden mulatságtól, és később közadakozásból síremléket állítottak neki. A gránit sírkőre e szavakat vésték:
„Az igazság szava áthatóbb a mennydörgésnél és az igazságtalanság villámokat hord kebelében.”
A Tisztviselőtelep főutcája 1953 óta viseli a költő-pedagógus nevét, előzőleg Népliget, Szapáry, majd Simor utca volt a neve. Ma egy ének-zenei általános és sportiskola is őrzi Vajda Péter nevét a VIII. kerületben – méltó emléke annak, aki nemcsak a szellemet, hanem a testet is művelni kívánta.
Nyitókép: Vajda Péter portréja a Vasárnapi Ujságban (1858)
