Széles, egyenes, inkább útnak néz ki, mint utcának. Aki először jár a józsefvárosi Tisztviselőtelepen, annak megakad a szeme az Elnök utca tábláján. Ez a szokatlan utcanév nem egy emberre, hanem egy tisztségre utal, amelyet ketten is viseltek, ám egyikük neve sem kerülhetett fel a táblára.

Az Orczynegyed Dugonics utcája csendes mellékutca a Diószegi Sámuel és az Illés utca között. Aki erre jár, nem is sejti, hogy a közterület XVIII. századi névadója nem csupán irodalomtörténeti kuriózum, de neki köszönhetjük magát a végtelent is.

A Mátyás tér és a Teleki tér között húzódó józsefvárosi utcácska nevét földrajzi névnek is gondolhatnánk, valójában egy apa-fiú párosról van szó: az operaénekes, zeneszerző és rendező Szerdahelyi Józsefről, valamint fiáról, Kálmánról, a Nemzeti Színház komikusáról – egyes források csak Kálmánt említik.

Nem is annyira egyértelmű, ki a névadója a II. János Pál pápa tér melletti Bezerédj utcának. Némi kutatás kellett ahhoz, hogy kiderüljön: nem a kuruc brigadéros (Imre) a névadó, akiről dal is született; nem is a XVII. századi író (Ádám); és nem is a XIX. századi költő (Gergely). A józsefvárosi utcát Bezerédj István reformkori politikusról nevezték el.

Volt valami megmagyarázhatatlanul vonzó Bródy Sándorban. Nemcsak az írásaiban, hanem abban, ahogy élt: szenvedélyesen, féktelenül, minden pillanatot felfalva. „Én vagyok az utolsó magyar romantikus” – mondogatta az utolsó éveiben, ágyhoz kötve, morfiuminjekciókra várva –, és nem tévedett. Mert Bródy Sándor valóban egy egész korszak volt egyetlen személyben.

Közlekedési miniszterekről nemigen neveznek el közterületeket, de Baross Gábor neve néhány utcatáblán és a Keleti pályaudvar előtti téren él tovább. Kevés olyan politikusa volt Magyarországnak, aki ilyen rövid idő alatt ilyen maradandót alkotott volna – és közben ennyire önpusztítóan égett. Jókai Mór írta róla, hogy olyan ember volt, amilyen 100 évben egyszer születik.

A korábbi Thék Endre utcát 1952 tavaszán átnevezték Leonardo da Vinci utcára. De mi okból? És miért ünnepelte az olasz reneszánsz polihisztort az egész béketábor?

A józsefvárosi közterületek névadóiról szóló cikksorozatunkban bő 300 évet megyünk vissza a múltba, hogy bemutassuk Vay Ádámot.

„A magyar nép tudósa volt… a magyar nép lett tudóssá benne” – mondta fia Györffy Istvánról, az etnográfusról, a józsefvárosi utcák névadóit bemutató cikksorozatunk újabb szereplőjéről.

2025-ben számos cikkünk foglalkozott azokkal az emberekkel, akikről kerületünk utcáit elnevezték. Van köztük, akiről az átlagember is sokat tud, s van, akiről már csak halványan él az emlékezet, de olyanok is akadnak, akiknek a neve mára szinte teljesen feledésbe merült – pedig érdemes lenne jobban ismernünk őket. Ez utóbbiak közül választottunk ki hatot a 2025-ös év retrospektív anyagaiba: egy püspökséget visszautasító papot, egy három pápua feleséggel rendelkező természettudóst, egy piócakutató főkormánybiztost, a gyermekirodalom Jókaiját, a magyar gyermekgyógyászat megteremtőjét és egy csendes jótevőt, aki vagyonát a rászorulókra hagyta.