Egy kicsi sütiműhely helyén nyílt a MonoKultur bár, kávézó és lemezbolt a Bródy Sándor utca 30/A alatt. A padló régi, szép fekete-fehér mintás cementlapokból áll, minden mást átalakítottak.

Célközönségük a 25–40 év közötti korosztály, de mindenféle korú ember betér hozzájuk – mondja büszkén Szilágyi Gábor. „Sokan szeretnek itt velünk beszélgetni és koktélozni.” Januárban nyitottak, saját kezűleg újították fel a helyet. Csapatuk öt 30 körüli férfi, akit a zenei ízlés és a debreceni gimnázium köt össze, ahová jártak. Az egyetemi évek alatt szétszéledtek, majd Budapesten ismét összeverődtek. Mind dolgoztak életük különböző szakaszaiban a vendéglátásban, de nem ez az eredeti szakmájuk. Van köztük matematikus, informatikus, közgazdász, szociológus és agrármérnök végzettségű is.

Úgy döntöttek, a saját arcképükre formálva, szenvedélyből létrehoznak egy helyet, amit hiányoltak Budapestről. „Mind szeretjük

– mondja Szilágyi Gábor. Éppen ezért a MonoKulturban használtlemez-bolt is működik: magyar és külföldi DJ-k lemezei közül lehet válogatni.

„Zenével együtt jó érzés”

Ez nem kifejezetten bulihely, inkább ülős, beszélgetős bár, „de előfordul, hogy a vendégek megmozdulnak a zenére”, hiszen minden héten ismert DJ-k lépnek fel. A fellépőket testközelből lehet látni, azt is, mit csinálnak a keverőpulton – sőt beszélgetni is lehet velük. „Ez

mintha valaki egy klubban játszana.” A meghívott fellépőknek lehetőségük van lemezről és digitálisan is játszani: már több mint 40 zenész pörgette náluk a zenéit. „Ez a hely elsősorban elektronikus zenei producereknek, lemezgyűjtőknek és zenerajongóknak szól.”

Miért itt?

Azért Józsefvárosban hozták létre a MonoKulturt, mert a VIII. kerület áll hozzájuk a legközelebb. „Jó kezdeményezések vannak, sok az egyetemista és a fiatal. A VIII. kerület Budapest színes metszete: különböző társadalmi és kulturális háttérrel rendelkező emberek élnek itt, és sokan járnak erre.” Keddtől szombatig vannak nyitva: kedden és szerdán 13–22 óráig, csütörtöktől szombatig pedig 13 órától éjfélig.

Volt már konfliktus a szomszédokkal, de sikerült a helyzeteket tisztázni, igyekeznek mindenkire odafigyelni. Úgy érzik, nincs rossz hírük a környéken, a környező házakból is vannak törzsvendégeik.

A művészet tetten érhető

A falon Móré Blanka grafikái láthatók, ő a hely dizájnjának kitalálásában is segített. Vizuális művészekkel és grafikusokkal is együtt dolgoznak, olyanokkal, akik valamiképp kapcsolódnak az elektronikus zenei szcénához. Festményeik és printjeik gyakran felkerülnek a falra, de a webshopba is.

Rebák Tamás poszterei és Turcsányi Zsófia fotói is láthatók náluk a falon.

Menü

Az ételeket bársnackekre és melegszendvicsekre korlátozták. Italokból is rövid a menü, de annál erősebb. Megfizethető koktélokat találtak ki, nagyjából 3000 forint körüli árakkal. „Úgy érzem, Budapesten ezek legtöbbször túlárazottak. Mi azt szeretnénk, hogy többen próbálhassanak ki különleges koktélokat, és

A koktélmenüt Bódis Tamás rakta össze, a kínálat pedig gyakran változni fog: most édesebb, fanyarabb és füstösebb opciók is vannak. Az üveges sörök 1000 és 1500 forint között vannak, borok is kaphatók. „Nálunk az ikonikus magyar Kőbányai és két másik finom, könnyen fogyasztható német sör van.” A kávébabot a Goosbumpstól vásárolják.

Hagyjuk kint a mindennapi dolgainkat!​

„Ha valaki megkérdezi, mi a wifi-jelszó, visszakérdezek: biztosan szeretné?” Támogatják, hogy legyenek olyan helyek, ahol úgy kapcsolódunk ki, hogy

Persze megadják a kódot, ha szükség van rá, de érdekes, hogy gyakran az a válasz, hogy „tudod, mit, igazad van, most nem is foglalkozom vele”. Az események sem a végtelen számú szelfi készítéséről és posztolásáról szólnak: a szervezett programjaikon igyekeznek a jelenben lenni.​

Olyanok is járnak hozzájuk, akik a kora délutáni órákban beülnek tanulni vagy dolgozni. Meglepte őket, hogy egy hónap alatt egészen jól be tudtak illeszkedni a közösségbe, amelynek ezt a helyet kitalálták. Minden péntek és szombat este telt házzal működnek. Asztalfoglalást csak kivételes esetekben fogadnak el.

Fotók: Mile Máté