A XIX. század vége és XX. század első fele a nagy ipari fellendülés ideje volt, bányák, kohók, gyárak mindenütt, jószerivel minden a fémek, főleg a vas feldolgozása körül forgott. A vasas dolgozók nagyon korán elkezdtek szakmai szervezetekbe tömörülni. 1870-ben a Általános Munkásegylet Stróbel Antal vasmunkást emelte elnökévé, innen datálható a magyar vasas szakszervezeti mozgalom kialakulása, ami idővel olyan kiterjedtté és jelentőssé vált, hogy 1921-ben a Magyarországi Vas- és Fémmunkások Központi Szövetsége hatalmas, modern és többfunkciós székház építésébe fogott.

A főépület a Magdolna utca 5-7. alatt van, ez ma is használatban van, azonban a szövetség valamikor majdnem az egész háztömböt birtokolta a Vasas köz és a Koszorú utca között, a főbejárat pedig a Baross utca felől volt, az a rész ma már lakóház. Tauszig Béla és Tóth Zsigmond tervezte a házat tekintélyt árasztó klasszicizáló stílusban, kívülről Lőrincz István vasmunkás domborművei díszítik.

László Zoltán, a Vasas Szakszervezet szervezetpolitikai alelnöke vezetett körbe minket az épületben. Ő egyébként egyike azoknak az önkénteseknek, aki a Budapest100 rendezvény alatt fogadták a látogatókat, és részt vett a székház Budapest100-as programjainak előkészítésében is.

„A székházát 1929-ben adták át a hozzáépített részekkel együtt, ahol tisztviselői lakások voltak és bérlakások bajba került dolgozóknak” – kezdi a kalauzolást László Zoltán. A székháznak nem a reprezentáció volt a fő célja, szociális, oktatási, kulturális feladata is volt, és itt folyt természetesen a szakszervezeti munka is.

„Az épület akkoriban olyan értéket képviselt, mint ma a legdrágább üveg irodapaloták a tehetősebb negyedekben.

Akkoriban készek voltak a dolgozó emberek arra, hogy saját zsebükből finanszírozzák a szakszervezetüket. Ez komoly üzenet a jelennek és a jövőnek. El kell gondolkoznunk azon, mire fog jutni ez a társadalom, ha a munkavállalók képviselet nélkül maradnak, és ha ők maguk nem vállalnak részt belőle, mire fog jutni a képviseletük? Ez ma a szakszervezeti mozgalom dilemmája. A vasas szakszervezet – ami a legnagyobb ágazati szakszervezet – az egyetlen, ami kizárólag tagdíjakból és pályázati pénzekből működik, nincs sem állami, sem más támogatásunk, és ehhez képest egyedüli abban is, hogy minden régióban képviseletet működtet több mint 30 munkatárssal” – mondja László.

Évente 3-4 filmforgatás van itt

A szakszervezet bevételeit szaporítja az üres irodák bérbeadása is. Mára ugyanis a székháznak csak a felét foglalja el a szakszervezeti tevékenység, az irodák, oktatótermek, tárgyalók nagy részét civil szervezeteknek és üzleti vállalkozásoknak adják bérbe. Évente 3-4 filmforgatásnak is helyet adnak, amikor ott jártunk, éppen egy indiai produkció forgatott, nem kevés rendetlenséget hagyva maga után. A ház az építészeti és állapotbeli eredetisége miatt remek filmes helyszín, ez már az 1970-es években is így volt, amikor tévéjátékok népszerű forgatási helyszíne volt.

László Zoltán azt mondja, ami itt fellehető, az nem retró, hanem eredeti. Szerinte a retró ugyanis olyasmi, amit most hozunk létre a múlt felidézésével, itt azonban minden úgy van, ahogy volt mindig is. Persze az épület, főleg a berendezése magán viseli az egyes korszakok jegyeit.

A díszteremben – ami a székház büszkesége – ma is minden eredeti, még a függönyök és az ólomüveg ablakok is.

A háború megkímélte az épületet, ők pedig vigyáztak rá, így komoly felújításra soha nem került sor, csak állagmegőrzésre. A régi mesterek minőségi munkáját dicséri, hogy ma is minden szép és egyben van, a díszterem valóban elbűvölő, a folyosókon és az irodákon azért érezni a múlt leheletét, de valóban minden korrekt állapotban van. Találni néhány különlegességet a közelmúltból is. Az egyik folyosó szegletében régi telefonfülke áll, amit jó tíz éve még használtak is.

Pár lépéssel arrébb pedig egy igazi vállalati kávézót találunk a 60-as évekből, nagykaros kávégéppel és öntapadó fóliával leragasztott pulttal, aminek mindenki a csodájára jár. Sajnos már nem használják, pedig a mellette levő hasonlóan korhű ebédlővel együtt biztosan felkapott hellyé lehetne tenni, csak ne nyúljanak hozzá, mert így az igazi.

Gaudiopolis, titkos alagút, koncepciós perek, Göncz kártyapartija

A ház büszkesége a díszterem, amit egyesek az ornamentika szentélyének is neveznek. Valóban mellbevágó a gazdag díszítettsége a ház egyébként inkább funkcionális kinézetéhez képest. Persze száz éve a funkcionalitás még kézműves igényességű, művészi kialakítást jelentett, kovácsoltvas korlátokat és kazettás ajtókat, amik máig tökéletes működnek, nem két év után rozsdafoltos porfestett szögvasakat és laminált pozdorját.

A díszterem tartóíveinek kialakítása száz éve technikai bravúr volt. A színpad felett igazi színháztechnika működik, az ólomüveg ablakok pedig olyanok, mint egy templomban, de szentek helyett vasöntők, kohászok, kovácsok és esztergályosok alakjai néznek le ránk,

hiszen a vasasok szent helyén járunk.

A terem gyönyörű, de ami igazán letaglózó, az a történelem jelenléte. A vasas székház történetében csupán az első alig 15 év telhetett el úgy, ahogy az alapítók eltervezték. A munkásművelődés és a szakszervezeti ülések helye volt. Ma is vannak, igaz, csak ritkán, kultúrrendezvények, mostanság inkább néptáncelőadások, és persze itt tartják a vasas szakszervezeti kis és nagy kongresszusokat is. Az 1944-re kiteljesedő vészkorszak és a háború az ellenállás helyévé tette, az ötvenes évek diktatúrája és a kádárkori elvtársi világ pedig politikai célokra sajátította ki ezt az helyet.

ahol az akkor már tiltott munkásmatinékat tartották.

A csendőrség ugyanis körbevette az épületet, hogy megakadályozzák az előadásokat. A nézők, hogy észre ne vegyék őket, taps helyett a felemelt kezükkel jelezték tetszésüket.

Mi nem leltünk az alagút nyomára, nem tudjuk, mennyi belőle a valóság” – idézi fel a történetet László. Gobbi Hilda is ír erről az emlékirataiban, s feltehető, hogy a titkos alagút valójában a házak egybenyitott pincéinek sora volt, amin át el lehetett jutni a templomtól a Magdolna utcáig. Gobbi azt írja, hogy nem a székházba érkeztek közvetlenül, csak a közelében bukkantak a felszínre, de már a csendőrök őrizte körzeten belül.

A háború végén és utána a vasas székház az egyik helyszíne volt a négyből Sztehlo Gábor Gaudiopolis gyermekköztársaságának, ami az üldözött és árva háborús gyerekek menedéke volt. A székházban is bújtattak zsidó gyereket, és évekig laktak és tanultak itt a Gaudiopolis diákjai. A díszterem volt a tornatermük.

László Zoltán olyan történeteket is felidéz, amikről a szakszervezeten kívüliek talán soha nem hallottak. A díszterem karzatát műmárvány oszlopok tartják. Belül üregesek, és egy vizsgálat megállapította, hogy az üregek részben ki vannak töltve valamivel. Amikor utánankutattak a dokumentumaikban, rábukkantak egy régi rendőrségi ügyre. 1944-ben nyomozók kutatták át az épületet, mert azt feltételezték, hogy a szociáldemokraták iratait a vasasok székházában rejtették el.

„Most is ott vannak, mert nem volt bontás a házban azóta sem” – mondja László.

A háború utáni változások nagy eseményeinek helyszínéül a kommunista párt szívesen választotta a dísztermet, minden szempontból reprezentatív hely volt, szépsége és munkásmozgalmi múltja miatt is. Ebben a teremben történt meg a 49 után államosított gyárak munkásigazgatóinak ünnepélyes kinevezése is.

De a Rákosi-kor sötét pillanatainak is tanúja volt.

Itt zajlott le 1949-ben Rajk László koncepciós pere is nagy nyilvánosság és teátrális körülmények között.

Rajk az utolsó pillanatig azt hitte, valóban csak színjáték folyik. A tárgyalás szüneteiben felment az oldalkarzatra, ahol a folyosón gazdagon terített asztal várta a fő elvtársakat, akik az oldalerkélyről figyelték a tárgyalást.

amit nem írt alá. László Zoltán kinyitotta nekünk ezt a folyosót is.

Később is szerettek idejárni a pártvezetők, ideális helyet találtak sokféle pártrendezvénynek, tapsolt itt Kádár János és Lázár György, és előszeretettel hozták ide más országok munkásmozgalmi nagyságait, szovjet, bolgár és kínai elvtársakat. „Nemrég kínai szakszervezeti funkcionáriusok jártak itt, és kiderült, hallottak róla, hogy van itt egy impozáns hely, ahol a korábbi kínai küldöttségek jártak. Szabadkoztak, hogy az övéké nem igazán nagy szakszervezet, mert csak 10 millió tagjuk van.

A vasas szakszervezet tagsága egyébként kb. 25 ezer fő, 200 munkahelyen van alapszervezetünk, és ezeken a munkahelyeken közel 200 ezer ember dolgozik” – zárja le a régmúlt történeteit László Zoltán. „Arra azonban büszkén emlékezünk, hogy Göncz Árpád a haláláig vasas tag volt, és amikor már nem volt köztársasági elnök, itt ült a nyugdíjas rendezvényeken, s a végén lement kártyázni a nyugdíjasok vörös szalonjába, amit a bordó kárpitozása miatt hívunk így.”

A hatalom és a szakszervezet újkori kapcsolatától sincs elragadtatva László Zoltán. „A Horn- és Gyurcsány-kormány is küldte ide az embereit, nem érdemes rá kitérni, hogy ennek mi értelme volt. Tény,

a négyévente esedékes nagy kongresszusra mindig meghívjuk az állami vezetőket is, de a Fidesztől még soha nem tették tiszteletüket, eddig csak fényképen látták a csodálatos dísztermünket.”

Ne sírj, Argentína

Végül még megnéztük, milyenek itt az irodák. Az első emelet 128-as, amit éppen felújítanak világhíres lett. Ennek az teraszáról lenézve énekelt Madonna Eva Perón szerepében. Az Evita egyes jeleneteit is itt forgatták ugyanis.

Fotók: Fotó: Huszár Boglárka