Hogyan érkezett a politikába?
Közgazdász vagyok, nem volt semmilyen kötődésem a politikához, annál több viszont a közélethez. 5 lányos apukaként úgy éreztem, ez így nem mehet tovább, és amikor Magyar Péter interjúját a tanár feleségemmel megnéztük a Partizánon, úgy gondoltam, most van lehetőségem és talán képességem is arra, hogy ezen a rendszeren változtassak. Nyergesújfalun nevelkedtem, Esztergomtól nem túl messze. Feleségemmel elmentünk az ottani országjárásra, és találkoztam Radnai Márkkal. Azt mondtam neki, marketingkommunikációs szakember vagyok, és rám van szüksége a Talpra Magyarok mozgalomnak. Azt mondta, ezek az energiák tetszenek neki, beszélgessünk. Ezt követően kötöttem ki a Tiszánál. Ennek már 2 éve. A Tisza-szigetek országos koordinációjáért voltam felelős, ez tett igazán mozgalmi emberré, és ez készített fel leginkább a politikai pályára. A részemmé vált az a fajta részvételiség, pozitív hozzáállás, ami szerint vissza kell adni a közélethez való jogot az embereknek.
Ezután jött a felkérés, hogy képviselőjelölt legyen?
Azt gondoltam, képviselőként is meg kell mérettessek, mert így fogok igazán beteljesedni ebben a küldetésben. Több helyről kaptam bátorítást, hogy ezt el kell vállalnom. Így kerültem Zugló, Kőbánya és a Századosnegyed szolgálatába.
Hogyan kapcsolódik a választókerületéhez?
A választókerületemhez 6 hónapja kapcsolódok. Ebben az időszakban itt töltöttem a napjaimat: volt olyan, amikor 6 órát pultoztam, esténként 3 órát kopogtattam. Ezúton is szeretném megköszönni a Századosnegyedben élőknek, hogy éltek a demokratikus jogukkal, és egy elképesztő részvételt produkáltak. A három szavazókörben közel 83 százalék volt a részvételi arány, és a változás iránti vágy ebben mutatkozik meg. Volt olyan szavazókör, ahol 76 százalék körüli felhatalmazást adtak nekem. Ez komoly, de édes teher és nagy felelősség.
Józsefváros többi részén általában alacsonyabb a részvétel, most is elmaradt a többi budapesti kerülettől. Talán ebből is látszik a Századosnegyed kicsit furcsa, Józsefvárosból „kilógó” jellege.
Személyesen tábláztam végig a Százados utat, személyesen kopogtattam végig a negyedet, az önkéntes csapatomban is vannak századosnegyediek. Én érzek lokálpatrióta büszkeséget az itt élőkben. Tudják, hogy ez külön sziget, van saját entitásuk. Bódis Krisztával, a kerület másik képviselőjével azon fogunk dolgozni, hogy Józsefvárosnak egységes képviselete legyen az országgyűlésben, senki ne érezze azt, hogy nem tartozik sehova.
Mik a századosnegyediek legfőbb problémái?
A parkolást említették, a fejlesztendő közműhálózatot és az infrastruktúrát, a magára hagyott félkész épületeket és a drogfogyasztást.
Hogyan lehet kezelni a droghelyzetet?
Gyorsan egyetlen módon lehet kezelni: rendészetileg. De hova visszük ezeket az elesett, támaszra szoruló embereket? Az intézményrendszert is mögé kell rakni, és nem nettó 200-300 ezer forintot fizetni az ott dolgozó szakembereknek, hanem valódi megbecsülést kell adni a munkájuknak. A civil életből jövök, őszintén beszélek: erre a problémára sajnos nem lesz megoldás holnapután.
Párhuzamosan nem mehet a kettő? A rendészeti beavatkozás és az intézményi háttér kialakítása?
A rendészeti fellépésre nyilván van egy társadalmi elvárás. Senki nem akar úgy hazamenni, hogy fecskendőkön tapos félholt, öntudatlan emberek között, akik bizonyos stádiumban még rendbontásra alkalmasak lehetnek – de ki és hova fogja őket onnan elvinni? Ehhez intézményi rendszer kell, az okokat kell kezelni, és ez hosszú évek munkája. Beszélgettem egy Józsefvárosban dolgozó szociális munkás hölggyel, aki elmondta, hogy a családon belüli erőszak, a magára hagyatottság – sokszor nem is fizikailag, hanem érzelmileg – mind szerhasználathoz vezethet. Most is itt van körülöttünk sok honfitársunk, aki ennek az előszobájában van, és nem elfogadható, hogy ha valaki pszichológusra vagy pszichiáterre szorul, nem jut ingyenes ellátáshoz, mert 3-4-5 év a várólista.
Meddig lehet eljutni a droghelyzet kezelésében egy cikluson belül?
Empátiával, szakértőknek biztosított életpályamodellel, megfelelő intézményi rendszerrel 4 év alatt nagyon messze el lehet jutni. Eddig civilek foglalkoztak a kérdéssel, akikben megvolt az empátia és a szolidaritás, de ez nem volt megfelelő intézményi szintre emelve. Ez fog most változni az oktatási rendszer átszabásával, a szociális ellátórendszer erősítésével.
Az említett szociális és közbiztonsági kérdéseket viszi majd az országgyűlés elé?
Hogyne. Ezeket kell elvinnem, mert ezekre tettem ígéretet. De a legfontosabbnak azt tartom, hogy az önkormányzatiságot állítsuk vissza, hiszen akkor sok mindent az önkormányzat helyben is tud kezelni. Ha jól tudom, Józsefvárosnak 3,1 milliárd forint szolidaritási hozzájárulást kell megfizetni. A szolidaritásnak és az empátiának van helye Magyarországon, de az, hogy ezek a pénzek ellenőrizetlenül ömlenek ki a transzparencia teljes hiánya mellett, és sok helyen ellehetetlenítik az önkormányzati működést, az hiba. Ez aránytalanul nagy teher Józsefvárosnak is. Ha van pénz, van normális gazdálkodás, és nincsen korrupció, akkor elkezd fejlődni az ország, és lesz még több pénz helyben is.
Megvolt már a kapcsolatfelvétel Pikó András polgármesterrel?
A szolidaritási hozzájárulás témájában volt levélváltás köztünk, de személyesen még nem találkoztunk. Kaptam a polgármester úrtól meghívást, szervezzük a találkozót. Nagyon bízom benne, hogy még az alakuló parlamenti ülés előtt sort kerítünk rá. Ezt a munkát nem lehet máshogy csinálni – csak a konzultációban, a társadalmi párbeszédben, a részvételiségben hiszek.
Az új kormány megalakulása után hogyan kezdődik a munka?
Jó szolga akarok lenni. Nem én akarom kitalálni, hogy Századosnegyednek mire van szüksége. Mondják meg a Századosnegyedben élők, hogy mire van szükségük. Ehhez együtt kell dolgoznom a polgármesterrel, az önkormányzati képviselőkkel, vissza kell hozni az embereket a közéletbe, tudnom kell a helyi problémákat, így tudok rá megoldást hozni. Miután megalakult a kormány és felálltak a bizottságok, elkezdjük a szakmai munkát, ezután pedig az önkormányzatok fogják sok esetben „lecsepegtetni” helyben az országgyűlésben meghozott döntéseket. Azt nem tudom megmondani, hogy az első 100 nap pontról pontra hogyan zajlik majd, de biztos vagyok benne, hogy 16 óra munkával. Fontos, hogy valóságot csináljunk mindabból, amit ígértünk, mert erre kaptunk kétharmados felhatalmazást. Fontos, hogy a kormányzati intézkedésekkel azokat is megnyugtassuk, akik most a választási eredmények miatt szomorúak.
Nyitókép: Mile Máté / Fotók: Huszár Boglárka
