A Szaxofonozó Farkas „egy hullámzó vízen úszó csónakon áll. Az örök változás hullámain egyensúlyozó művész archaikus szobra ez, és egyben a világot bejáró örök vándorlásban élő roma nép szimbóluma is.” – áll a június 30-i képviselő-testületi ülés egyik előterjesztésében.
Vándorlás-probléma, rasszizmus
Ez az a vitatott mondat, mely sokak szerint sztereotip módon láttatja a roma társadalmat.
„Hol vándorolnak már örökké a romák? Itt élünk már több száz éve,
különben is, a magyarok is vándoroltak, nomadizáltak régen” – mondja egy neve elhallgatását kérő, roma közügyekben járatosnak mondott pályázatírással foglalkozó középkorú nő. Ezt az indoklást több beszélgetőpartnerem tartotta minimum neccesnek, a kérdés pedig azért merült fel pont most, mert Wahorn András a nemrég megjelent Partizán-interjúban nyíltan rasszista kijelentéseket tett a cigányságra.
Nyíltan, hiszen mi is lehetne annál nyíltabb, ha valaki saját magát minősíti rasszistának („Rasszista vagyok, elfogadom” – mondja.) Eszmefuttatásában a legtöbbször felmerülő sztereotip közhelyeket mondja fel („van egy probléma, a cigánybűnözés” – szintén Wahorn) aki kíváncsi, hogy ezek milyenek is lehetnek, ajánljuk a Dúró Dóra Mi Hazánk-alelnök gondolatait itt.
A szélsőséges pártot egyébként egy rasszistának minősített plakát kihelyezése után kitették az önkormányzattól bérelt irodájából, adódott tehát a kérdés, hogy vajon az önkormányzatnak továbbra is szándékában áll-e kooperálni a művésszel.
„Megszoktuk már, hogy okosnak, értelmesnek gondolt emberek is primitív, rasszista megnyilatkozásokat tesznek olykor-olykor, de az, hogy egy ilyen közmegbecsülésnek örvendő művész, mint a Wahorn így beszél, az bennem a megvetésen túl már csak szánalmat tud kelteni” – mondja Setét Jenő jogvédő, az Idetartozunk Egyesület elnöke lapunknak.
A kérdésre, hogy szerinte mi lenne a a városvezetés helyes reakciója a Szaxofonozó farkas kapcsán Wahorn megnyilatkozásai tükrében, a jogvédő így felelt: „Azok után, hogy az önkormányzat nagyon méltányolható módon egységesen fellépett a Mi Hazánk nevű szélsőjobboldali csoportosulás ellen (a párt bérleti szerződését nemrég bontotta fel az önkormányzat, kimondva-kimondatlanul azért, mert egy rasszista plakátot helyeztek ki irodájukra),
nagyon súlyos hibaként értékelném, ha továbbra is felvállalná egy olyan művész alkotását, aki így vélekedik a cigányságról.”
Szerinte a szobor felállítása kontraproduktív lenne, és a romák egészen biztosan nem fogadnák azt jó szívvel. A Szaxofonozó farkas eredeti üzenetéről – a vándorló cigányok képének felemlegetése a mű szimbolikájának indoklása kapcsán – Setét ennyit mond: „sematikus és leegyszerűsítő ez a gondolkodás, és rendkívül káros is, valamint a történelmi ismeretek teljes hiányáról árulkodik.
A cigányok évszázadok óta itt élnek az országban!
Egy ilyen ember ne akarjon a romáknak emlékművet állítani, egyszerűen elfogyott a szókészletem arra, hogy ezt minősítsem. Állítson Wahorn András magának emlékművet Mezőszemerén!” – javasolja Setét.
Erőss: A magánemberi rasszizmus nem akadály
Erőss Gábor alpolgármester szerint Wahorn önminősítésével nem kell foglalkozni:
„Ő magánemberként rasszista, nem bíbelődünk a Wahorn nyilatkozatainak értelmezésével, nincs vele dolgunk”
– mondja Erőss. Egyelőre még a szobor felállítása sem biztos, hiszen azt először az Omszi Alkotóművészeti Igazgatóságnak kell szakvéleményeznie, csak ezután kezdődhetnek el a munkálatok. Ezenkívül pedig még a környékbeli lakókkal is konzultálni kell, azok hozzájárulása nélkül sem készülhet el az alkotás.
„És még a helyszín sem biztos” – teszi hozzá Erőss Gábor, majd így folytatja:
„időközben kiderült, hogy a szoborhoz hozzáfűzött a cigányozós-vándorlós narratíva csak és kizárólag Wahorn fejében létezett,
az önkormányzatnak nem volt köze az alkotás ilyetén megideologizálásához.”
Elmondta azt is, hogy a negatív visszajelzések hatására a művész visszavonta művének korábbi értelmezését, a kérdésre pedig, hogy akkor mit fog a szaxofonozó farkas szimbolizálni, azt a választ kaptuk, hogy
„ez egy jópofa, játékos, a gyerekek számára is befogadható figuratív alkotás lesz, ha lesz.
A realista szobrászatból egy jobbfajta mű, nem az újrealista zsánerszobrászatot képviseli, de nem is absztrakt, amivel nehéz lenne azonosulni. Az érzelmi azonosulást lehetővé tévő szobor, jópofa és kissé képregényszerű” – zárja gondolatait Erőss Gábor.
Már megszavazta a többség
Mindez azért különös, mert a szobor felállításának indoklásában épp a roma kötődés volt olvasható: „Számtalan tehetséges világhírűvé vált zenészt, köztük szaxofonművészeket – mint Ráduly Mihály, Lakatos Antal – adott ez a közösség. Erre tekintettel ajánlotta fel Wahorn András, a szobor tervezője és Sebes Márton, az alkotás megvalósítója, finanszírozója a művet a kerületnek ajándékba, hogy annak egyik emblematikus terén a Józsefváros tulajdonában lévő Mátyás téren kerüljön felállításra.”
Vagyis, ha kivesszük a roma tematikát, és csak az érzelmi azonosulást, jópofa, képregényszerű szobrot látjuk, nem egyértelmű, miért pont ezt a szobrot állítja fel az önkormányzat közterületen. A másik pedig maga a felállítás: Erőss szerint nem biztos még a felállítás, véleményezésre vár, de a június 30-i testületi ülés megszavazta.
