A romák elleni gyilkosságsorozat nemcsak bűnügyi, hanem mély társadalmi és intézményi válságot is feltárt. Egy kerekasztal résztvevői arról beszéltek, hogyan hibázott a rendszer, mit tanult belőle a rendőrség és a jogalkalmazás, és miért a társadalmi szemléletváltás lehet a valódi változás kulcsa.

Szokatlanul rövid, ám a szokottnál is parázsabb hangulatú – egyben a szokottnál is fárasztóbb – volt a Fővárosi Közgyűlés januári rendes ülése. A kampányüzemmód felpörgetése mellett azért született néhány kevésbé izgalmas, ám Budapest anyagi stabilitása szempontjából fontos döntés, és néhány kisebb, a működést javító, sokakat érdeklő javaslat is átment. Például arról, hogyan lehetne hatékonyabban eltakarítani a havat az utcákról.

A Magyar Kétfarkú Kutya Párt szegedi aktivistái a hétvégén a Muzsikus cigányok parkjában WC-keféket helyeztek a neves roma művészek domborműveire Lázár János nagy felháborodást keltő mondataira reagálva.

Szűk 3 hónappal a parlamenti választások előtt ritkán látott méretű botrányba keveredett Lázár János építési és közlekedési miniszter. Egy Lázárinfón sokak szerint megengedhetetlen hangnemben beszélt a hazai cigányságról. Hétvégén Józsefvárosban szokatlan politikai akciót hajtottak végre a szegedi kutyapártos passzivisták.

Még a Fidesz támogatói is elítélték az építési és közlekedési miniszter sértő, diszkriminatív mondatait.

Az ún. önazonossági törvény lehetőséget ad az önkormányzatoknak arra, hogy meghatározzák, kik és milyen feltételekkel költözhetnek a településükre. Számomra nem volt kérdés, hogy ezt a törvényt elsősorban cigányok esetében fogják alkalmazni. Jöttek is a hírek Mezőkeresztesről, Sátoraljaújhelyről, Pilisről, Tatárszentgyörgyről, Taktaharkányból, hogy helyi rendeletben rögzítették a diszkriminatív feltételeket.

Vér szerinti apa nélkül nevelkedett Marton Krisztián, regénye, a Bőgőmasina már a harmadik kiadásánál jár. Nem véletlenül, a regény a személyes élettapasztalatain keresztül megy nagyon mélyre és foglalkozik olyan témákkal, mint hogy milyen volt színes bőrű kisfiúként élni a kilencvenes évek Magyarországán, vagy az apa szerető-támogató közege nélkül felcseperedni. A szerzővel beszélgettünk a könyvről, az identitásról és a kirekesztésről – és lakhelyéről, Józsefvárosról.

A megalapozott gyanú szerint többen – köztük fiatalkorúak is – augusztus 24-ére virradóan, a hajnali órákban a bőrszíne, etnikai hovatartozása miatt súlyosan bántalmaztak egy férfit a VIII. kerületi II. János Pál pápa téren a Fővárosi Főügyészség szerint.

2024-ről előre lehetett tudni, hogy választási év, így borítékolható volt, hogy nem fogjuk politikai botrányok nélkül megúszni. Ugyan arra nem voltunk felkészülve, hogy mennyire turbulens lesz a politikai élet országszerte, és milyen mértékben lesz ismét aktivizálódva a közélet, de Józsefvárosban mindig történik valami, szóval lehetett sejteni, hogy nem lesz eseménytelen évünk a VIII. kerületben. Összeszedtünk az idei évből öt olyan botrányt, ügyet, amelyek a helyi politikát is meghatározták.

Örömmel konstatáltam, hogy Vatai Róbert, a 17 éves, jóvágású fiatalember a kerületben lakik, és így be tudom mutatni az újság olvasóinak. A Mátyás téren, a Cigány Zenészek Éjszakáján figyeltem fel rá. Fotózott. De nem ám telefonnal, mint bárki más, hanem a profi fotósok fényképezőgépével.