Egy eltűnt városrész nyomában 5.

2026. augusztus 04.

Elköltözők és beköltözők

A Losoncinegyed és a Corvinnegyed városrehabilitáció előtti világát kutatta sorozatunk, befejezésül azokról lesz szó, akiknek el kellett hagyniuk régi lakhelyüket, és akik a helyükbe jöttek.

Józsefvárost 2012-ben osztották tizenegy negyedre. Azelőtt a Losonci- és Corvinnegyed egyaránt Középső-Józsefváros része volt, s annak egy részét bontották le két menetben. Két, a régi várostól nagyban különböző új terület jött létre. A Losonci sétány vonalában, a 70-es években egy lakótelep, míg a 2000-es években a Corvin sétány körüli modern üzleti- és lakónegyed. Az itt élők kiköltöztetése és az újranépesülés két különálló történet.

Szocialista érzéketlenség

A 70-es években a régi lakóknak csak egy része maradt a kerületben. A lakótelep építéséről a Fővárosi Tanács döntött – a kerületi tanácsok nem voltak önállóak, mint a mai önkormányzatok –, a leromlott lakásállományú terület átalakítását városszerkezeti és lakásgazdálkodási ügynek tekintették.

Jeney Sarolta 1975-ös szociológiai vizsgálata szerint 1971 és 1973 között 1560 családot érintett a bontás, és csak 35 százalékuk maradhatott a kerületben. Többségük régi józsefvárosi házakban kapott lakást, mindössze 13 százalékuk az új lakótelepen. A legtöbben az újpalotai lakótelepre (41 százalék) és a zuglói Füredi úti lakótelepre (15 százalék) költöztek. Pontosabban ott kaptak lakást, hiszen akkoriban a lakások elosztása tanácsi feladat volt. A pesti nép azért találékony volt, és

sokan próbálták meg „elintézni”, hogy azt utalják ki nekik, amit maguktól is választanának.

A szocializmusban a szisztéma nem volt szociálisan érzékeny, de tény, hogy az akkori lakásínségben egy lakótelepi lakás mindenképpen áldást jelentett egy családnak, ha emiatt költözni kellett is. A kerületrész elveszítette régi polgárait, helyükbe más budapesti lakásigénylők jöttek, fiatal és jobb anyagi helyzetű családok, akik nem feltétlenül maradtak itt.

A Corvin sétány – Fotó: Mile Máté

Szociális lakásprogram piaci alapon

A szociális városrehabilitáció ideje már a kapitalista Magyarország idején jött el. A Corvin sétány-projekt Csécsei Béla polgármestersége idején indult és Pikó András alatt zárult le. „A Corvin sétányt nem hagyományos ingatlanfejlesztésnek kezeltük, inkább szervezetépítésnek”, mondta Alföldi György, aki a Rév8 munkatársaként, később vezetőjeként a kezdetektől a projekt egyik motorja volt.

A már szinte lakhatatlan részek felszámolását, a lakók elhelyezését fejlesztői tőke bevonásával oldotta meg az önkormányzat, időben is elhúzva a beruházást közel húsz évre. Ez lehetővé tette, hogy a beruházó Futureal a felépített részek értékesítéséből mindig tovább tudjon építkezni.

A régi lakók elhelyezése már egészen másképp történt, mint a 70-es években. A Rév8 összegzése szerint 2002 és 2011 között zajlott a költöztetések zöme, a 946 családból 687 önkormányzati bérlő volt.

Nem kellett messze költözniük, teljesen átszervezni az egzisztenciájukat,

másik munkahelyet, új iskolát keresniük. Középső-Józsefvárosban kaptak cserelakást. A lakások mérete a régi, átlagosan huszonkilenc négyzetméterről harminckilencre nőtt, és a komfortfokozatuk is javult. A tulajdonosok pénzbeli megváltást kaptak, amiből új lakást vehettek (nehezen képzelhető, hogy sokkal jobbat).

Ebben a projektben régi lakó nem költözött az újonnan épült lakásokba, ide teljesen más emberek jöttek, jellemzően tehetősebb réteg és nagy számban külföldiek. Ez a dzsentrifikáció mintapéldája, de Molnár György szerint – aki helyi képviselőként és lakhatási szakértőként szintén kezdettől részt vett a programban – a mélyebb összefüggések mégis azt bizonyítják, hogy a drága lakásokkal teli Corvin sétány fejlesztése a szociális lakásprogram megvalósítását szolgálta.

Józsefváros ma is ezt a szociális városrehabilitációs módszert követi, aminek mintapéldája a Diószegi utcai kisajátítások miatt kútba esett, és a kormányváltás után talán ismét esélyt kapó DIÓ2030 projekt lenne, ahol a lakók nagy része úgy kaphatna modern cserelakást, hogy költöznie sem kellene.

A 70-es és a 2000-es évek felfogása sokban eltér, de ha igazán negatív példát kell találnunk, akkor a IX. kerületi városrehabilitációt említik a szakemberek. Az épületek megtartással megújítása ugyan haladó megoldás volt, a lakók elhelyezése helyett azonban inkább a kiszorításuk volt a cél, amit a szegényebb, nagyrészt roma lakosság szenvedett meg.

Nyitókép: Épül a Corvin sétány, a távolban a lakótelep toronyházai – Google StreetView

Kapcsolódó cikkek

2026. november 14.
Csütörtökön három új kuratóriumi tagot nevezett ki Lannert Judit oktatási miniszter az egyetemet fenntartó alapítvány élére.
2026. november 14.
Az ingyenes korcsolyapálya november végétől január végéig lesz elérhető. Már ha az időjárás ezt lehetővé teszi.

További cikkek

2026. november 13.
November 16-án kezdődnek a munkálatok, amelyek várhatóan két hétig tartanak. A fejlesztés a józsefvárosi részvételi költségvetés egyik nyertes ötlete alapján valósul meg.
2026. november 13.
Pontos nyilvántartás, átgondolt és tartható tervek, számonkérhetőség – nagyjából ennyin múlik, hogy egy társasház működtetése siker vagy káosz. A döntés a tulajdonosok kezében van.
2026. november 13.
Egy ellopott józsefvárosi plakátból dal született, a zenei foglalkozások látszólagos hangzavara pedig közös zenei tapasztalattá válhat. Ágoston Béla szaxofonos, multiinstrumentalista, zeneszerző, zenetanár, a Zuboly zenekar (és még sok más zenei társulat) vezetője idén lett hatvanéves.

Weboldalunk a felhasználói élmény javítása, valamint a zavartalan működés biztosítása érdekében sütiket (cookie-kat) használ.