Májusban csatlakozott a Józsefvárosi Múzeumhoz Nešić Milán, s júliusban már be is vetették a mély vízbe, amikor megtartotta az első tárlatvezetését, amely a Szocialista modernizmus Józsefvárosban címet viselte. A téma iránt nagy volt az érdeklődés, ő pedig remekül teljesített a kollégái szerint is.

Nešić Milán a múzeum legfiatalabb történész-muzeológusa, mindössze 26 éves, és vele talán már minden generáció képviselve van itt X-től Z-ig.

Milán édesapja szerb, a 90-es évek elején jött Magyarországra, innen a különleges vezetéknév is. Az ő sorsáról keveset tud, arról is, miért kellett eljönnie, s arról is, végül miért szakadt meg vele a kapcsolat. Magyar édesanyja nevelte fel, vidéken éltek, és amikor beiratkozott az ELTE történelem szakára, akkor jött Budapestre, s lényegében azóta Józsefvárosban él.

Végzés után maradhatott volna az egyetemen, de a zárt akadémiai világ nem vonzotta. „Nem éreztem, hogy az ottani világ hogyan kapcsolódhat valós társadalmi igényekhez.” Egy merész lépéssel – a nagyapától hozott munkás-érdekvédelem iránti elköteleződés miatt is – a Nyomdaipari Dolgozók Szakszervezetéhez ment dolgozni, ahol igazán a mindennapok kérdéseivel foglalkozhatott. Ezek a kérdések már nem azok, amik a régi szakikat foglalkoztatták: 2026 elején például arról vezetett beszélgetést, hogy valóban elveszi-e a mesterséges intelligencia az emberek munkáját. A nyomdászoktól most sincs távol: a Gutenberg tér közelében él, ahol régen a szakszervezetük székháza volt, s mindennap lát munkába menet.

A Józsefvárosi Múzeumba is azért ment, mert tetszett neki, hogy közösségi múzeumot hoznak létre, nyitott programokat szerveznek, amik fontos társadalmi kérdésekre is választ keresnek.

Mindig is könnyen megtalálta a hangot az emberekkel, már gimisként is szeretett közösségi programokat szervezni, tartani, ezért a tárlatvezetésbe örömmel vetette bele magát, és bekapcsolódott a városi séták szervezésébe is. „Az ősz folyamán az állandó kiállításhoz kötődően itt a közelben, a lakótelepen néhány épület körül teszünk majd felfedező sétát.”

A múzeum minden munkatársának van kiemelt területe, egy korszak, amit kutat. Többen is foglalkoznak a második világháború történéseivel és az azt megelőző korszakokkal. „Én jól kiegészítem a többieket, mert a szocialista időszakot választottam, amiben már egyébként is jobban elmélyültem.” Folyik egy épületkutatási projekt a múzeumban, ami köré különböző programokat fognak szervezni jövőre, Józsefváros 250. születésnapjára. „Most úgy néz ki, én leszek az, aki a lakótelepen meg fog kutatni néhány épületet, olyanokat is, amik most is állnak, de azokat is, amik a szanálás előtt voltak itt, és lehet, hogy a Corvin projekt is hozzám fog tartozni.”

A múzeum rendszeresen kap képeket és tárgyakat az emberektől. „Egy-két hónapon át árverezési oldalakon próbáltunk műtárgyakat szerezni, ott láttam meg egy Ganz-MÁVAG-os rézdísztálat. A néni, akitől átvettem Óbudán, Józsefvárosban nőtt fel, és ahogy elbeszélgettünk, adott még nekünk egy Corvin áruházas táskát és egy Május 1. ruhagyáras akasztót is”, számolt be Nešić Milán a múzeulógus lét hétköznapi szépségéről.

Fotók: Huszár Boglárka